Sosem volt ez másként, a politika mindig is belekacsintott a sportsikerekbe, hiszen hatalmas választói réteget lehet vele megszólítani. Hogy csak néhány példát említsek: az egykori Aranycsapat vitathatatlan sikereiben előszeretettel sütkéreztek a korabeli politikusok; 1982/83-as szezonban az UEFA-kupa elődöntőjéig menetelt az Universitatea Craiova csapata, 1986-ban a Steaua a mai BL elődjét, a BEK-et nyerte meg, mindkét gárda a siker után levélben ajánlotta azt a "nagy kondukátornak", megköszönve a nélkülözhetetlen útmutatásait.
Hogy most mi történt? Még csak pár napja volt, emlékezhetünk: már az osztrákok elleni győzelmet követően minden számottevő (vagy magát annak tartó) magyarországi (és nem csak) párt, politikus gratulált, vállat veregetett. Vagyis beállt egy sportból lett nemzeti ügy mögé, egyébként mindennel így történik, ami nyilvánosságot, pláne ha kedvező nyilvánosságot jelenthet. Ez a pár nap pedig megmozgatta az országot és az egész magyarságot.
Meg vagyok győződve arról, hogy a szurkolók túlnyomó része nem foglalkozott és nem foglalkozik a politikusi nyilatkozatokkal, mint ahogyan azokkal az "elemzőkkel" sem, akik az Eb leggyengébb csapatának titulálják az osztrákot, leamatőrözik az izlandiakat, gyenge gárdának minősítik a portugálokat és nem túl erősnek a belgákat, így fitymálva a magyar eredményeket. A szurkolók egyszerűen szurkolni akartak, örülni a góloknak, a veterán Király Gábor kapusbravúrjainak, a megszerzett pontoknak, a Himnusz közös éneklésének, egy szerethető csapatnak.
Megfeledkezni arról egy kis időre, hogy egyébként csak adófizetőnek és szavazópolgárnak tekintik őket.
Ami kevésbé lelkesítő.
(fotó: nemzetisport.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése