Lehet például tag lenni közösségi oldalakon. Egy modern ember enélkül már egy tapodtat sem. Aki számít, ott van. Keres, és kereshető. Megtalál régi barátokat, rég nem látott (és lehet, nem véletlenül...) családtagokat, egykori szomszédokat. A kézzelfogható közelség felszabadít: virtuálisan a nyakába borulok annak, akinek az utcán alig vakkantok. Miközben kettesben vagyok a monitorral, azt hiszem más nem lát. Pedig de. Ezt persze tudom, de mégis, olyan más.
-Vegyük például a szerelmest. Sokkal könnyebben ordítja bele a világba, hogy szerelmes, és csak ordít, meg ordít, és még kb. 10-szer felteszi azokat a könyfakasztó versidézeteket, melyek tutira róla szólnak. Mert szétfeszíti. Ja, minden ismerősének már herótja van a rózsaszín szívéből, őket a röhögés feszíti szét.
-Vegyük például a csalódott szerelmest. Sokkal könyebben ordítja bele bánatát a világba, és csak ordít, meg ordít, és még kb. 10-szer felteszi azokat a könyfakasztó versidézeteket, melyek tutira róla szólnak. Meg azoknak a csalódottságát kifejező daloknak a linkjeit, melyek által minden ismerős együtt kérdezheti: De miért?! Hiszen ez nem lehet, egy ilyen szerelemnek nem lehet vége!? Csak egyszer lenne már vége, és hagyná abba - gondolják az ismerősök a 73.-ik könnycseppes lila kismaci lájkolása közben.
-Vegyük például a kisgyerekes anyukát (vagy boldog nagymamát, tetszés szerint). Hát ennek a tündi-mündi, aranyfalat-gyémántcsillag, ennivaló-puszikirály, tünemény-kiscsillag babának a képét nem lehet elégszer kitenni. Tízszer a kiságyban + tízszer ugyanott, de hason - hát nem tünemény? Nyolcszor a babakocsiban + 1, amikor látszik az is, hogy a babakocsi márkás cucc, nem valami turis lerobbant. Aztán anyucival, apucival, a nagyiékkal. Na, jó, a te anyádékkal is egyszer. Aztán lesni a hozzászólásokat. Melyik barátnő nem lájkol? Na, az nem is rendes barát. Meg aki nincs elájulva a kis angyalkától: hogy annak milyen tündériek az elálló fülei?! Hiszen ez már kész hölgy (legény)! Nemsokára férjhez megy (megnősül)! Hátbizonyrepülazidő, lájk.
-Vegyük például a közösségi oldalak használatától tulajdonképpen eltiltott kisdiákot. Aki nem lájkol az nem is szeret engem, beeee! Aki 3szor nyom egy lájkot, az megtudhat egy titkot! Szerinted Ancsika vagy Moncsika csinosabb az új hellókittyben? Ha legörgetsz az aljára, megtudod, hogy ki az igazi barátod.
-Vegyük például a hasznos információk áramlását. Ismerőseid, és azok ismerősei megtudhatják rólad, mi lenne a neved, ha indián lennél. Vagy milyen kocsi illik hozzád. Vagy mi volt a jeled az oviban (persze nem az volt, de olyan jó móka). Vagy melyik hupikék törp lennél. Vagy hány %-ban vagy jártas a konyhaművészetben, a szerelemben, a Barátok Közt, meg a Való Világ kulisszái között.
-És milyen jó naponta olvasni a világ dolgairól, a lét rejtelmeiről született és bemásolt bölcseleteket, melyek iránytűként szolgálnak kusza életünkben. Egészen másként indul az ember napja, mint a közösségi oldalak előtti, primitív világban!
Ez mind olyan jó.
Elvégre ismerősök vagyunk.
Egy nagy család.
"De, jaj, nem tudok így maradni,
VálaszTörlésSzeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak."- írja Ady is.Mi ebben a rossz Csabikám, mindenki annyi infót ad magáról, amennyit exhibicionizmusa igényel.Ez egy szükséglet, amit ezen a módon ki lehet elégíteni ! Karcsi
Egyetértek az előttem szólóval. És nem is tudok többet hozzáfűzni, mert Karcsi pontosan megfogalmazta, amit én is gondolok. Tényleg, mi bajod neked ezzel? És a blogolás? Az mennyiben más? Te talán nem örülsz annak, ha véleményezzük, amit írsz? Emlékszem, amikor elkezdted, mennyire figyelted a számlálót, hogy lásd, hányan látogatják a blogot. És akármennyire is visszafogtad a lelkesedésedet, azért nyílván örültél minden látogatónak, vagy kommentelőnek, elvégre az ember, ha normális, akkor nem csak önmagával társalog.Szoval, kedves Csaba, annyi az egész, hogy akár egy közösségi oldalon is lehet szelektálni, és akkor nincs annyi zavaró infó, kis szivecskék, miegymás. Most komolyan, miféle barátlistád van neked? :))))))
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésNévtelennek (aki Karcsi)
-Látod, én is egyetértek veled, mindenki azt és annyit, amennyit akar. Mondtam én, hogy rossz? Az enyém is egy vélemény, meg a tied is.
Terez anyunak
-Én is egyetértek az előtted szólóval, csakúgy, mint te, mint látod fennebb. Igaz, a te megjegyzésed egy kicsit olyan...kioktatósra sikeredett, de ez is egy vélemény - elfogadom. Milyen barátlistám van? Olyan, amelyiken vannak gyerekek, fiatalok, idősebbek, szerelmesek, és szerelmi csalódást átéltek, kismamák és kispapák, romatikusok, meg nem romatikusok. Amilyen a világ. Amiről például ilyen blogbejegyzést írok. A saját blogomba, amit a közösségi oldalon keresztül is meg lehet találni. Meg amit te is olvasol. Ami belőled ilyen reakciót vált ki.
Mea culpa... Bocsánat, nem állt szándékomban kioktatónak lenni veled a saját blogodban:). Dehát a te blogbeírásod ezt hozta ki belőlem, merthogy az meg kicsit olyan túl kritikus ízűre sikerült a szegény pórnéppel szemben, akik hát a maguk módján megnyílvánulnak, ahogy tudnak, ahogy éreznek. Nem volt egyértelmű az írásodban, hogy egyetértenél velünk. Látod, mindkét kommentelődnek az jött le, hogy neked ezzel valami bajod van. Ha csak egyedül lennék ezzel, akkor most még jobban szabadkoznék. Amúgy meg igazad van sokmindenben, a rengeteg elmebeteg alkalmazás néha már túl sokk nekem is. Dehát jó pár ember a való életben is az agyunkra megy, mégis elviseljük őket valamiért. Egyezzünk meg annyiban, hogy mindenki önmagát adja mindenhol. A virtuális térben talán kicsit jobban leomlanak a gátlások. Allítólag jót tesz a lelkivilágunknak.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésTerez anyunak
-Azt mondják, attól szép a világ (meg kerek), hogy sokfélék vagyunk. Lám, egy blogbejegyzést sem értelmezünk ugyanúgy :) Egyébként ez az írásom is azok közé tartozik, mely az átlagosnál több visszajelzést hozott. Bár csak ketten szóltak hozzá itt, a facebookon kapott lájkokat olyanoktól is, akik - bár tudom, hogy rendszeresen olvassák - ritkán ragadtatják maguk véleményük kinyílvánítására.
Arról sincs kétségem, hogy vannak, akik számára én vagyok az - hogy téged idézzelek - aki az agyukra megy, mégis elviselnek valamiért :) És ezzel sincs semmi baj. Így kerek...