A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Caracal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Caracal. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 25., hétfő

Ez nem a karácsonyi angyalok völgye...

Ha karácsonykor játszódó filmet akarsz megnézni, akkor ez nem az, amire vágysz. Általában. Mert az ünnephez inkább illik mondjuk a Jégvarázs 2., nem volt tehát véletlen, hogy a mozi előtere gyerekekkel és szüleikkel volt szinte tele. Olyan gyerekekkel, kislányokkal is például, akikhez hasonló korúak a "főszereplői" a legújabb magyar kriminek, az Erdélyben - a történetből kikövetkeztethetően - 2011. karácsonyán játszódó Valan - Az angyalok völgyének. 
Amikor nagy port kavart a nyáron a Caracal-ban történt tinirablások (a mai napig nem tisztázott egyértelműen, hogy gyilkosságok is?) ügye, akkor olvastam valahol a megdöbbentő adatot: csak az elmúlt évben több mint ötezer (5078!) gyerek tűnt el otthonról Romániában, közülük 151 a 10 éven aluli, 1410 a 10 és 14 év közötti, 3517 pedig a 14 év feletti. Utóbbi kategóriába tartozik, illetve tartoznak azok a kislányok is, aki után a film valódi főszereplője nyomoz. 
A filmhez "egzotikus" forgatási helyszínként szolgál Balánbánya (románul Bălan), ami a filmben Valan néven szerepel, a filmbeli járművek is Hargita megyei rendszámúak. A lepukkant bányászvárosi környezet "ideális" a bűnözéshez, például a leánykereskedelemhez. E kettőhöz utánérzésként eszedbe juthat Székely Csaba: Bányavirág című drámájának hangulata, de akár az Elrabolva című filmtrilógia első része is, mintha egy pillanatra abból elevenedne meg az a hihetetlen bordélytanya... Valanban már az 1989-es forradalomkor sem volt egyszerű az élet, mi, Romániában lakók sokkal jobban érezzük a film hiteles közelítését az akkori és mai viszonyokhoz, a román-magyar egymás mellett élés buktatóihoz, mint a magyarországi nézők. Nem volt véletlen tehát, hogy a teremben - bár, mint mondtam, a moziban nagy tömeg volt - összesen kilencen ültünk. Nagyobb érdeklődésre számíthat a film székelyföldi bemutatóin (Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön), illetve Kolozsváron. És talán általában is nagyobb érdeklődésre számíthatna, ha az egyébként a világ bármely pontján megeshető történetet a hollywoodi filmgyár dolgozta volna fel több autósüldözéssel, lövöldözéssel, robbantással és nem utolsó sorban szexjelenettel. Bár utóbbiból ebben a változatban is van egy (egyébként szerintem teljesen indokolatlanul), a filmnek tagadhatatlanul van egy hangulata, ami sehol máshol nem érvényesülhet. Na, ezért voltunk csak kilencen a teremben. S bár a sztori eléggé tartja a feszültséget, meg fordulatos is, a végére pedig a gyilkossági ügy is megoldódik, mégis hiányérzettel jöttem ki a teremből: a leánykereskedelem ügye, ami valójában belendítette a sodrást, elvarratlan maradt. De lehet, így van ez jól (mármint a filmben), hiszen a valóságban is valami ilyesmi történik. Lásd a már említett Caracal-i ügyeket...
                                    (Illusztráció: corvinmozi.hu)

2019. augusztus 8., csütörtök

Ellenség a kapuknál

Nem, nem a 2001-ben bemutatott háborús filmről van szó a címben, egészen más "ellenség"(kép)ről és egészen más kapukról.
Előjáróban azért le kell szögezzem: szerintem is igaz, hogy ami a Craiova és a Bp-i Honvéd közötti Európa-liga-selejtezőn történt, annak semmi köze a sporthoz és a sportszerűséghez, ennél kevesebbért is zártak már ki csapatokat a nemzetközi porondról, miközben az UEFA tényleg nevetséges döntést hozva tovább engedte az oltyán csapatot. (Részletek ITT.)
Bár látszólag semmi köze a focipályán történteknek az attól viszonylag nem messze lévő Caracali-ban történt szörnyűséghez, szerintem mégis van összefüggés, hiszen mindkettőhöz az általános romániai állapotok járultak hozzá, ennek megértéséhez egy igen érdekes összefoglaló olvasható el ITT - ami megdöbbentő és szinte hihetetlen is egyben.
Visszatérve a focimeccshez, az internet népe "természetesen" azonnal elkezdte a véleményformálást, egymásba értek a felháborodott és az ön- illetve mások indulatait gerjesztő bejegyzések. Csak néhányt olvastam el ezekből az egyik fészbukos focioldalon, ahol egy illető arra vetemedett - miközben ő sem vitatta, hogy a történtek felháborítóak - hogy megjegyezte: a Honvéd labdarúgói esetleg berúghatták volna a saját tizenegyeseiket, kiharcolva talán a pályán a továbbjutást, s akkor nem kellett volna az UEFA döntésére várni, az szorítkozhatott volna csak az oltyánok megbüntetésére. Na, ennyi kellett a többi hozzászólónak, azon nyomban elkezdték leszedni a keresztvizet a "románbérencről" a "nemzetárulóról", a "magyarság szégyenéről", aki "takarodjon és költözzön abba a koszos Romániába". Így vált azon nyomban ellenséggé, aki csak egy egyébként nem mellékes körülményről mondott véleményt: hogy a hozzászólóknál bizonyára sokkalta többet kereső focistáknak is lehetett volna jobban teljesíteni, de ez most nem volt szempont. Csapataink állandó harcban állnak, ha kell, focicsapataink is, a szurkolótáborokkal együtt. Így ellenségre is mindig szükség van, akik már a kapunál vannak. Akár a focikapunál is.
A játékosok dulakodnak, a "szurkolók" fűst- és hangpetárdát hajigálnak, a bíró összeroskadt...
  (fotó: index.hu)