Focitavasz, fociősz

Tudják mi a gyalogfoci? Nem arra gondolok, amit tíz napja a Videoton mutatott be a montenegrói bajnokság hatodik helyezettje (!) ellen, hanem arra a fesztiválokon játszott mulatságra, amikor a csapatok tagjainak nem szabad szaladni, csak lépegetni. Bár valójában a Videoton is ezt prezentálta, hiszen előzőleg arról volt szó, hogy a Mladost Podgorica hazai pályán és idegenben is verhető, erre kiütötte a székesfehérváriakat már az Európa Liga első selejtező körében. A Győri ETO úgy fogadhatta a Bajnokok Ligája második selejtező körében a Maccabi Tel-Avivot, hogy az elsőben nem kellett pályára lépjen. Úgy tűnik, szerencséjére, lehet nem is élte volna túl, látva, hogyan kapott ki saját közönsége előtt 2-0-ra az izraeli gárdától... A Honvéd Európa Ligabeli 13-1-es összesített győzelme az első körben a montenegrói Celik Niksic ellen bár szót sem érdemelne valójában, lehet, az összes sikerélményt jelentette a budapesti csapatnak, azt követően, hogy 70 percnyit emberelőnyben játszva is sikerült 2-0-ra kikapnia a szerb Vojvodinától. A visszavágók előtt a Debreceni VSC tartja még magát, Norvégiában kiharcolt 2-2-jével.
Hajdanán, mikor még a reklámbevételek miatt nem duzzasztották a mai szintre az európai labdarúgó kupák mezőnyét, a magyar csapatok célja a "focitavasz" elérése volt (a csapatok maradjanak állva a tavaszi folytatásra). Manapság azonban még a nyár dereka előtt megkezdődnek a küzdelmek, ezzel együtt már a "fociősz" is alig elérhetőnek tűnik... Ennek is megvan az előnye: a magyar fociszurkoló ripsz-ropsz megszabadul az idegeskedéstől, és nyugodtan nézheti majd az igazi focimeccseket.

                                   Debreceni gólöröm Norvégiában (fotó: dt.no)

Nyitott kapus meccs

Labdarúgó Bajnokok Ligája döntő, Wembley stadion, 2013. május 25., London.
A Bayern München 2-1-re legyőzte a Borussia Dortmundot.
Lendületes játék, látvány, gólok, kimaradt helyzetek, emlékezetes pillanatok.
Örömittas győztesek, elkeseredett vesztesek.
...és még valami.
Az érmek és kupák átadása után (de már talán előtte is), a bajor csapat játékosai - akik ma már a legtermészetesebb módon a világ minden tájáról érkeztek Münchenbe - nemzeteik zászlaiba burkolózva ünnepeltek. A piros mezekre rákerült a brazil, a horvát, a francia, a svájci, a kolumbiai lobogó. Azt hiszem, éppen a németet nem láttam. De kit zavart ez? Láthatóan senkit. Összeölelkezett a szőke német a göndör afrikaival. A lelátón nem égettek zászlót, nem szidtak hatalmas transzparensen senkit. A sajtóban nem jelentek meg másnap gyűlölködő írások.
Jobb helyeken így megy ez.
Nyitott kapus meccs volt.

                                       A győztesek a BL-kupával       (fotó: nemzetisport.hu)

Aréna a Balkánon

Bár nem így tervezték, mégis, jobb híján frankofón összecsapás, a Románia–Franciaország EB–selejtező avatta fel a bukaresti Nemzeti Arénát.

 

                                                                               (fotók: prosport.ro)

Apropó tervezés, a szpíker a meccs alatt többször is mondta, az ország leggyönyörűbb sportlétesítményét láthatjuk.

 

 

Áldoztak is rá: az egykori Augusztus 23 Stadion helyén épült létestímény 234 millió euróba került, és el kell ismerni, valóban tetszetős.

 

                                                                             

De, hogy azért mégis érezzük, a Balkánon vagyunk, nem mehet minden flottul. Aki látta a meccset, az tanusíthatja: a pálya talaja egy falusi legelőét idézte! Minden rúgásnál kisebb porfelhő kísérte a labda útját, röpködtek a gyep-darabok...

 

...és pár perc után különösen a pálya középső része úgy nézett ki, mintha vakondok százai túrták volna össze.

 

A fővárosi elöljáróság 35 ezer euróban állapította meg a bérleti díjat egy mérkőzésre, ami azt jelenti, hogy az 55 ezer férőhelyből ehhez legalább 20 ezret el kell adni. Tekintve, hogy egy elsőosztályú román bajnoki meccs átlagos nézőszáma 5 ezer, várhatóan nem sok csapat engedheti ezt meg magának. De itt a Bajnokok Ligája. A bajnok Oţelul Galaţi edzője, Marian Stan, ki csapatával a BL–összecsapásokra készül, már a múlt héten figyelmeztetett: ellenfeleiket nem fogadhatják az Arénában, mert az nem felel meg a BL-előírásoknak! Hihetetlen! És az okok között csak az egyik a minősíthetetlen játéktér – melyről már korábban tudták, a franciák elleni meccs után ki kell cserélni – de más tévés studiót, és a lépcsők mellé korlátot kell építeni, ki kell cserélni az edzők átjáróit a konferenciaterem felé, és a díszpáholy számozásait. Vajon mennyi időbe telik megszerezni egy BL-meccsekre alkalmas stadionra érvényes elvárási listát? Vajon miért nem tették ezt meg időben? Miért bízták a munkát – ezek szerint – hozzá nem értőkre? Ki fizeti a többletköltséget? Utóbbira megmondom a választ, pontosabban megmondta a már idézett Marian Stan: ha a Manchester United, a Benfica és a Basel csapatait – akikre azért valószínűleg lenne telt ház – az Arénában akarják fogadni, akkor nekik maguknak kell a módosításokat állniuk. Azok nélkül az UEFA nem engedélyezi az Aréna használatát – bármilyen szép... és drága.

Nagy pénz, nagy foci

A Bajnokok Ligája Barcelona-Real Madrid elődöntőjének okán írtam arról, hogy a Barca nem csak a mutatott játék, de a pályára a betegágyról visszatérő Éric Abidal fogadtatásában is megmutatta, milyen egy csapat. Ezt tudták fokozni a döntő után, amikor a trófeát először nem Carles Puyol csapatkapitány emelte a magasba, hanem ennek dicsőségét átengedte Abidalnak.

                                                                    (fotó: molcsapat.hu)
(A meccs összefoglalója, és a kupa átadása itt, meg itt.)
Valóban nemes gesztus, tekintve, hogy egy játékos életében olyan sokszor nem adatik meg ilyen lehetőség.
Apropó, BL-győzelem, pár szó arról, hogy mennyit is hozott a konyhára a Manchester United elleni, illetve a döntőig vezető sok-sok győzelem: már a döntő előtt beüthettek a kasszagépbe a katalán csapat pénztárnokai 5 milliárd 797 millió 220 ezer forintnak megfelelő eurót, amit a döntőbeli győzelemmel megtoldottak további 2,42 milliárddal, ami így már ugye bőven 8 milliárd felett van. Aki már ezt is jó soknak gondolja, az most kapaszkodjon meg, mert a java a pályán nyújtott teljesítményen kívüli bevételekből, a tévéközvetítésekből és kereskedelmi jogokból jön össze - és mindennel együtt a végső összeg szakértők becslése szerint elérheti a 35 milliárd forintnyi eurót is! Hogy Puskás Öcsi "örökzöldjét" idézzem: kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Hát itt valóban volt nagy foci, de nagy pénz is mellé.
És, ha már pénz, akkor lám, mi mindenből lehet megélni. Például rendzavarásból. Például focimeccsek rendjének megzavarásából. És nem csak a fociban, de ebben a devianciában is nagyok a katalánok, hiszen a leghíresebb "pályára szaladgáló" Jaume Marquet Cot, művésznevén Jimmy Jump is az ő szülöttük. Belógott ő már EB- és VB-döntőre, Forma 1-re is, így nem lehetett gondja azzal sem, hogy megzavarja tavaly ősszel az Újpest-Fradi "rangadót":

                                                                                  (fotó: fn.hu)
Hát kb. ott tart a magyar foci, hogy ennek a 34 éves (be)szabaduló-művésznek egy budapesti bulvárlap fizetett azért, hogy ezt megtegye, és sztorit szolgáltasson ezáltal.
A tegnap esti BL-döntő idején is volt beszaladgálás. Nem tudjuk - legalábbis egyelőre - hogy ki volt az illető, hiszen, ahogyan a riporter fogalmazott, az angliai tévében bevett szokás, hogy nem mutatják a produkciót, közben valami lassítást, visszajátszást adnak. Vagyis nem vesznek tudomást a pár perces önjelölt hírességről, aki így nem számíthatott a világszerte a tévék előtt ült mintegy 400 millió néző figyelmére, csak a Wembley stadionban volt 90 ezerre (ami azért így sem semmi). Kb. így kell "elbánni" az ilyen magamutogatókkal. A módszer a focipályán kívül is megfontolandó.

Gyep-mesterek

Barcelona drukker vagyok. Meg általában a jó foci drukkere. Manapság a Barcelona játsza a legjobb focit. Szerintem. Az elmúlt este már idei harmadik összecsapását vívta a Real Madrid és a Barca, ezúttal a Bajnokok Ligája elődöntő "odavágóján". Micsoda bajnokság az, ahol egy bajnoki meccs akár egy BL-elődöntő is lehetne! Szóval két, egymást ennyire ismerő csapat nehezen tudhat egymásnak újat mutatni, nehezen tudja egymást valami váratlan taktikával meglepni. De, mint most is bebizonyosodott, például Messire nem lehet felkészülni (video). Mi lehet a fegyvertárban az a plusz, ami döntően befolyásolhatja a csaták kimenetelét? A pszichikai hadviselés. Na, most ebből is volt bőven. Aki látta, tudja, miről beszélek. Csak egy, talán a legtöbb vitát kiváltó momentum: a 61. percben Pepe "keményen odalépett" Dani Alvesnek, amiért Wolfgang Stark játékvezető kiállította. A piros lap villanását követően Dani Alves rohamosan gyógyulásnak indult.... Mint mondtam, Barcelona drukker vagyok, de a szimulását, a színészkedést tőlük sem szeretem. Mert valóban odalépett-e Pepe? Lássuk. Nem érte el, és ezt Dani Alves tudta a legjobban, miközben eljátszotta a nagyhalált. Más kérdés, hogy már a szándék is büntethető, de esetleg sárga lapot érdemelt volna, nem pedig a mérkőzést, sőt, a BL-döntőbe jutást befolyásoló kiállítást.
De mit tehet a bíró, amikor azonnal döntenie kell, ráadásul ilyen nagy nyomás alatt - nagy tét + százmilliós nagyságrendű közönség a tévék előtt. Utóbbi talán még nagyobb terhet ró a sípmester vállára, hiszen másodperceken belül kiderül a lassításokból, hogy jól döntött-e? Mint emlékezetes, a tavalyi focivébén is voltak nagy bírói tévedések (pl. ez), és újra fellángolt a vita: kell-e videóbíró? Akkor ezt írtam róla a Bihari Naplóban:

                   Begyepesedett focipálya
„Szemüveget a bírónak!” A szurkolók rigmusa egyidős lehet magával a labdarúgással, és ugye arról szól, hogy a játékvezetőnek egy másodperc alatt kell dönteni: gól vagy nem, les vagy nem les – és ezt sokszor tévesen teszi. A finis előtt álló focivébén most szinte nagyobb érdeklődést vált ki a meccseknél, hogy kell–e vagy nem a videóbíró. (Hol van már az egyszerű szemüveg?!) Máig vitatják, hogy az 1966–os vébé német–angolján (2–4) a gólvonal mögé csapódott–e Geoff Hurst bombája, egyértelmű viszont, hogy az elmúlt vasárnapi német–angolon (4–1) Lampard lövése jóval a gólvonalon túlról pattant vissza a játéktérre. És ezek csak a legkirívóbb esetek. Hiába erősödtek fel a vidóbírót (a vitatott eseteket azonnali kiértékelését) követelő hangok, a FIFA vezetői nem engednek. A Nemzetközi Labdarúgószövetség Szabályalkotó Testülete (IFAB) így vélekedik: „Az emberi tényező mindig is fontos része volt a sportnak. Nem szabad megengedni, hogy a technikai fejlesztések átvegyék a játékvezetők szerepét. Célunk, hogy a labdarúgás emberközeli maradjon, még ha ebben benne van a hibázás lehetősége is”. Vajon mi az emberközelibb? Mikor másodperceken belül mindenki tudhatja a kivetítőkről, ha hibás egy döntés, és lehet szidalmazni (vagy kiröhögni) az egy életre megbillogozott bírót, vagy, ha igazságos(abb) a vetélkedés? Mintha a focipálya környéke is begyepesedett volna...

Egyelőre marad az "emberközelibb" változat. Hiszen másként miről is beszélnénk?! Jövő héten visszavágó!