Ünneprontás

Figyelem! Az alábbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas szöveg következik!
Sőt, az ünnepre készülők nyugalmának megzavarására alkalmas szöveg következik!

Szóval, még mindig olvasod?
Ok, én szóltam előre.

Én már ünnepi hangulatban vagyok. De ez semmi jót nem jelent.

                                                                                (Illusztráció: canstockphoto.hu)

Én nem szeretem az ünnepeket. Azokat az ünnepeket főleg nem, melyek esetében szinte kötelező az ünneplés. Karácsonykor tonnaszám öntik ránk a szeretetet, meg a "szeressük egymást", meg "a szeretet legszebb ünnepe" frázisokat. Kérem tisztelettel, aki máskor nem szeret, az tegye meg azt a szívességet, hogy ne szeressen ezen a pár napon sem. Köszönöm.
Ez az érzés persze nem az ünnep "hibája", nincsen azzal semmi baj. De amit csinálunk belőle...
Sugallatok:
-nem is igazi az ünnep - a szeret jegyében - ha nem veszel jó sok, jó drága, jó trendi ajándékot;
-nem is igazi az ünnep - a szeretet jegyében - ha nem veszel részt a hagyományőrzésben, mert el kell vetni a globalizáció förtelmeit, irány a kézművesfoglalkozás, meg a kézzel készített ajándék, aki nem így érez, az nem érti a szeretet ünnepének lényegét, és azt nem szeretjük;
-nem is igazi az ünnep - a szeretet jegyében - ha nem mész el oda, ahol arra "hivatottak" a szeretetről, meg a megbocsátásról, meg az összetartozásról, meg a nemzetről, meg a (tetszés szerint behelyettesíthető)-ról tartanak lehetőleg jó csepegős, terjengős beszédeket;
-nem is igazi az ünnep - a szeretet jegyében - egy jó munkahelyi karácsonyi összejövetel nélkül. "Kedves kollégák! Nehéz év áll mögöttünk. Megköszönöm mindannyiótoknak, hogy ilyen körülmények között is jó munkát végeztetek. A jövő év még nehezebb lesz, számotokra mindenképpen. De most, a szeretet ünnepe előtt ne beszéljünk az újabb megszorításokról. Azokról majd holnap. Most mindenki önfeledten fogyassza el a féldecinyi pezsgőt, és a 2 sóstanglit." (Az idézőjelbe tett szöveg a képzelet szüleménye, a valósággal bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.)
Kedvenceim azok a szónokok (általában is, nem csak ilyenkor), akik valami rettentő nagyot, meghatót, épületeset akarnak mondani, de nincs hozzá muníció. Na, ilyenkor születnek a csodás baromságok. Az ünnepvárás jegyében egy ilyennel búcsúzok, mert azt hiszem, ennyiből már kitűnik, hogy járja átfele a szívemet a lelkesedés.

                                                                     (Illusztráció: banovicsmarcsi.hu)