Nem adom fel

Még a nyáron kértelek titeket, hogy amennyiben nem kényelmetlen és amennyire lehetséges, lépjetek kapcsolatba velem, kedves olvasók. A kérésem - mondjuk úgy - mérsékelt sikert ért el, de kevésbé körmönfontan úgy is mondhatnám: szinte semmilyet. De szerencsére csak ez, ugyanis az olvasottság nem csökkent, sőt, enyhe emelkedést mutat. Az imént utána néztem: eddig egészen pontosan 32 országból kattintottak a blogomra, öt földrészről (Amerika csak az északit jelenti esetemben). Az olvasottságot szerintem természetesnek mondhatóan Románia vezeti, utána Magyarország, következik az USA és Izrael. Amit már meglepődve tapasztalok, hogy az Orosz Föderáció jön a sorban, megelőzve Németországot, Ausztriát, Szlovákiát, az Egyesült Királyságot, Kanadát, stb., stb. "Egzotikus" országok is "bejelentkeztek", mint arról már a nyáron is írtam, érdekesség, hogy vissza-visszatérnek a listára, tehát hajlok arra a megállapításra, hogy nem véletlen kattintásokról lehet szó például Dél-Korea, Indonézia, Malajzia, Törökország, Thaiföld esetében. Magyarok mindenütt vannak, szoktuk mondani - éppen ezért nem hagy nyugodni ez a téma. Az ünnepekhez közeledve - de az érzelgősséget mellőzve - újra forszíroznám ezt az összespanolás-dolgot: pár plusz kattintás csak az egész - küldjetek mondjuk egy ünnepi képet onnan, ahol éppen vagytok, egy üdvözletet, pár sort, lehetőleg valami jellegzeteset. Lehet itt is, a hozzászólásban, vagy a már megadott rczcs@citromail.hu címemre, ahonnan én "áthozom" ide.
Ez természetesen mindenkinek szól, bárhol olvassa is ezeket a sorokat.
Fussunk neki újra!