Ebben a forgatagban szinte elfelejtettem megosztani veletek, hogy a virtuális karácsonyfám (mondjuk, hogy volt nekem ilyen) alá tehettem... volna valami elektromos kütyüt. Ezért nem kellett volna semmi egyebet tennem, mint rákattintani az egyik e-mail címemre érkezett üzenettel jött kedves instálásra.
Ugyanis az elektronikus postafiók reklámcsíkján örömmel tudatták velem, hogy én vagyok a 99.999-ik látogatójuk. Ezért lehetőségem van (volt) választani ilyen-olyan holmik közül.
Először azért ébredt bennem kétség, mert elég nagy malac, hogy pont a 99.999-ik legyek.
Aztán az sem volt világos, hogy a levelező rendszer megalkotása óta vagyok-e ennyiedik (ez kevés), vagy az adott napon (ez sok)?
Ha nem a levelező rendszer látogatói sorában voltam a sok9es, hanem a reklámot fizető cégében, akkor megint nem stimmel, mert tudtommal sosem kopogtam be a virtuális boltjuk virtuális ajtaján, tehát sehányadik sem lehettem. Mondom, tudtommal, mert ma már minden elképzelhető.
Míg tűnődtem, egyszer csak eltűnt az ajánlat, valami más került a helyére. Elszalasztottam. Mindig ez a kétkedő vacilálás.
Sok kétségem egységbe tömörült másnap, amikor ismét a 99.999-ikként mosolygott rám a reklám. Ha egy nap alatt senki nem lépett is be, akkor is legalább a 100.000-ik kellene már legyek magam után a sorban - ami persze ugyancsak szép, kerek, jutalomra érdemes szám. Szóval, nem kattintottam. Így nem tudtam meg, hogy végül is mihez juthattam volna hozzá, és főleg, hogy mennyiért.
Most várhatok jövő karácsonyig.
Vagy húsvétig.
Vagy Valentin-napig.
Vagy valami kihagyhatatlan leárazásig.
Vagy mig nem leszek megint 99.999-edik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése