De vissza az állatvédelemhez. Még 2008 őszen tudtam meg, hogy Magyarországon létezik egy Négy Mancs nevű állatvédő szervezet, mely belemancsolt, azaz beletenyerelt a baromfitenyésztők bizniszébe.
Azt állították, hogy libatömés állatkínzás, a szárnyasokat nem megfelelően tartják, stb., stb. Annak idején ezt írtam erről:
Rosszmájuskodás baromfiügyben
Nagy port vert fel Magyarországon a Négy Mancs állatvédő szervezet azzal, hogy tiltakozik a libák – szerintük állatkínzásnak minősülő – tömése ellen, holott a libamáj nagyon keresett magyar termék a világpiacon. Nem kell nagy ész hozzá, hogy észrevegyük, a konkurencia valószínűleg „megvezette” az állatvédőket, kiknek szóvivőjéről azt is el tudom képzelni (látva, és nyilatkozatát hallva), hogy még életében nem látott igazi baromfiudvart, de mit nekik az évszázados hagyomány, emberek százainak megélhetése. Tipikus magyar fontoskodó hozzáállás. Úgy gondolom, adhatnék néhány tippet mancséknak, mi ellen tiltakozzanak a jövőben. Például alattomos merénylet a vegyipari ismeretek teljes hiányával élő, így védekezésre képtelen szúnyogok és legyek szórópalackos (spray) írtása! Sőt, én betiltanám a szúnyogháló használatát is, hiszen az korlátozza a rovarok szabad mozgását, amihez, mint minden teremtett lénynek, joguk van! Azt hiszem, lenne jövőm az állatvédő szakmában.
(Bihari Napló, 2008.szeptember 13.)Írásomra rövidesen érkezett is egy olvasói reagálás, miszerint jobb lenne, ha én is állatvédő lennék - a kedves olvasónak "lejött" a lényeg... A magyarországi libák ügye tovább bonyolódott pár hónappal később, amikor már a svédek is be
Libatépés svédcsavarral
A Magyarországon ősszel futtatott „állatkínzási” (libatömési) ügy után itt az újabb: a libatépési. Akkor külföldi ösztönzésre a Négy Mancs állatvédő szervezet robbantott botrány–bombát, most egy „svéd mancs”. Egy skandináv tévéstáb rejtett kamerás felvétele keltett felháborodást a libák tépéséről. A sok–sok híradásban fogalomzavar is van, keverik a tépést a fosztással. Tépéskor a szárnyast megszabadítják tollaitól, és ennek szükségességére maga az állat is jelet ad a tollak hullatásával, szárnyainak csüngetésével. Fosztáskor a tollszárról tépik le a pehelytollat, amit párnákhoz, dunyhákhoz használtak. Utóbbi az asszonyok, lányok egyik téli elfoglaltsága volt (néhol még ma is az) faluhelyen, ezen felül néprajzi szempontból is értékes volt a kalákarendszerű munkavégzés, hiszen a folklór hagyományoszására teremtett alkalmat. A magyarországi szakemberek azonnal hivatkoztak a hagyományra, meg arra, hogy a libatépés EU–szabványát (mert ez is van) ellenőrző német állatvédők eddig nem éltek kifogással. A svéd szakminiszter viszont egyenesen a libatépés betiltása mellett kardoskodik, amivel egyrészt magukat a libákat büntetné. Másrészt – és itt mintha kibújna a „svédcsavar” a zsákból – a magyar és magyar vonatkozású termékek bojkottjára szólított fel. És ki a magyar toll egyik legnagyobb feldolgozója? Egy nekik szomszédos, dániai ágyneműkészítő cég! Nem tudom nem megjegyezni, hogy mikor az EU–ban a kisebbségvédelmi (mondhatnám „embervédelminek” is) törvényről van szó, mintha a libák fontosabbak lennének. Végül még egy megjegyzés. A libatömés–ügyhöz akkor írt kommentáromra egy felháborodott levelet kaptam. Mielőtt kedves olvasónk újra írna, kijelentem: én is elítélem az állatkínzókat! Nem különben azokat, kik mások hiszékenységét és jóindulatát manipulálják.
(Bihari Napló, 2009. február 12.)
Lassan három év telt el, és a Négy Mancs újra betapickolt a hírekbe, igaz, ezt most talán kihagyták volna: Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos kezdeményezésére a Fővárosi Főügyészség még augusztus legvégén kezdet az állatvédő alapítvány körüli vizsgálatot, melynek a napokban értek végére, megállapítva "több törvénysértést és mulasztást". Az elszámoltatásért felelős kormánybiztos "egyebek mellett azt szeretné tisztázni, hogy a "közvetlenül a magyar libatenyésztők ellen folytatott lejárató kampányt milyen forrásokból finanszírozta az alapítvány". Ha pedig már lúd, legyen kövér: "A Baromfi Termék Tanács is törvényességi felügyeleti kérelmet nyújtott be az ügyészséghez a Négy Mancs szerintük jogszabálysértő tevékenysége miatt. A tanács szerint az alapítvány nem szolgál valós állatvédelmi-állatjóléti célokat, és valótlan tartalmú propagandával a magyar baromfitermelők és -termékek lejáratására törekszik belföldön és az európai uniós országokban". (Idézetek: stop.hu) Az egyik híradóban a Baromfi Termék Tanács egyik megszólalt képviselője szerint azt is szeretnék tudni, hogy egy X (már nem emlékszem mennyit mondott, de viszonylag kicsi összeget) alaptőkéjű alapítvány hogyan tudta finanszírozni a szerintük legalább Y (sokkal nagyobb összeg) költségvetésű "állatvédelmi" akciókat. Vélhetően azok a konkurensek állnak a háttérben, akiknek érdekükben állt, és áll a magyar termékek lejáratása. Most mondhatnám, hogy ezt én már akkor megmondtam - és persze nem csak én, és ugye azt is megállapítottam, hogy az összefüggés meglátásához nem is kellett túl nagy kombinációs készség. Vajon miért kellett erre a vizsgálatra eddig várni , miközben - ezt is mutatta a híradóban - a főként külföldnek szóló lejáratási kampány eredményeként munkahelyek ezrei szüntek meg, és cégek kerültek a csőd szélére a kereslet visszaesése miatt.
Szép dolog az állatvédelem.
De mennyivel másabb, ha a libát Magyarországon tömik és tépik, nem pedig Svédországban, vagy Ausztriában.
Hasonlóan szép dolog a környezetvédelem.
De mennyivel másabb például, ha a ciántechnológiás aranykitermelésre nem Kanadában, hanem mondjuk az erdélyi Verespatakon kerül rá sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése