Egységes kettősség, avagy ajánlás hungarikumra

"A Magyar Értéktár a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény szerint a települési, a tájegységi, a megyei és az ágazati értéktárakat, valamint a külhoni közösségek értéktárait összesítő gyűjtemény. A törvény alapján készülő listából a Hungarikum Bizottság kiválasztja a legszűkebben értelmezett hungarikumokat, amelyek ennélfogva a Hungarikumok Gyűjteményébe bekerülnek."

Az idézet, pontosabban a meghatározás az internetes lexikonból van, és ha elolvasod, úgy érzed, ez egy világos és értékes folyamat. Aki kitalálta, bizonyára ez is volt a terve, nem gondolt még arra, hogy milyen vadhajtása is lesz (vagy igen, már ebben sem vagyok biztos). Mert miért is ne vált volna Erdély-szerte ez is politikai harc eszközévé: ki gyűjt és javasol többet, jobban, gyorsabban, igazabbul, magyarabbul. Ami persze a hadtesteken kívülinek igen elkeserítő: hogyan szól akkor ez végül is az értékeinkről?!

Akkor kié is az érték? 

Vagy mi is az igazi érték? 

Mert ezzel azt sugallják, hogy mégiscsak a hatalom a legértékesebb. Ha jól belegondolunk, még az is érthető, hogy a "felek" belemennek minden adódó csatába, hiszen meg kell felelni. Közben persze egy a nemzet, egy a cél, közös a jövő. Tudod, az a határok feletti, amit emlegetni szoktak. Valakinek mégis érdekében áll, hogy ne szűnjön meg a feszültség, legyen két, akár több "oldal" is, akiket alkalomadtán lehet megsimogatni, ha meg úgy adódik, összeugrasztani. Olyanok pedig mindig vannak, akik szívesen ugranak, ilyen a természetük. Nem csak a ködös távolba sejlő, de a karnyújtásra lévő ellenségkép is jól jöhet bármikor, érdemes több vasat tartani a tűzben. Persze, csakis a nemzet érdekében. 

Talán ez az egész sajátos, egységes kettősség is bekerülhetne az értéktárba. A hungarikumok közé.

Persze adódna a kérdés: ki vegye leltárba? 

                                    (Illusztráció: hungarikum.hu)

Mézes(madzag)kalács - politika

"A politikai bölcsesség megköveteli az igazság bizonyos fokú módosítását, tetszetős tálalását, vagyis céljaink ügyes leplezését." Az idézet Révay József írótól származik (nem tévesztendő össze a Rákosi-korszak Révai nevű ideológusával), és ugyancsak ő mondta, hogy "Előbb-utóbb minden szerelem elsüllyed a feledés vizében, s előbb-utóbb minden gyümölcs megérik. És akkor leszakítják."
A tetszetős tálalásban elővezetett várható "szerelem" először akkor kapott gyanú-gyökeret, amikor napvilágot látott a hír: büntető feljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt Alexandru Cumpănaşu, a Románia Korszerűsítéséért Országos Koalíció elnöke ellen gyűlöletbeszéd megfogalmazása és uszítás miatt. Az ok: nevezett román politikus Kelemen Hunor román állampolgárságának megvonását szorgalmazza, mert az RMDSZ elnöke szerint "az erdélyi magyarság nem tudja és nem is akarja megünnepelni 1918. december 1-e száz éves évfordulóját". Érted: az EMNP kel az RMDSZ elnökének védelmére!
Aztán mit látunk a minap? Azok után, hogy Váradon mindkét szervezet elővezette a saját augusztus 20-i ünnepségét (ITT és ITT), kellően felhergelve a híveket, a vezetők egyszer csak "megajándékozzák" egymást! Te, de most komolyan... Szinte látom, államalapító Szent István szelleme ott lebegett a Rhédey-kert fái felett és elégedetten bólogatott. Bár lehet, nem is az övé volt, hanem a nemzet miniszterelnökéé, aki azt is nyugtázhatta, hogy immár köztéri plakátokon is arra kérik a romániai magyar állampolgárokat (szándékosan nem romániai magyarokat írtam), hogy vegyenek részt a jövőre esedékes magyar választásokon és szavazzanak a ... Ja, nem, csak annyi, hogy szavazzanak.
Visszatérve a minapi, nemzeti szalaggal átkötött kenyér kontra Bihar és Hajdú Bihar mézeskalács címere ajándékváltásra, azért egyik fél sem bízta a véletlenre (mondhatnám úgy is, a szárba-szökkenés előtt álló "szerelem" azért még nem áll a teljes bizalom talaján), így mindketten kiadták saját sajtóközleményeiket a nagy eseményről. Pár napja írtam, a külön ünneplés szervezése okán, hogy a nép meg csak nézhet ki a fejéből. A helyzet nem változott, továbbra is csak nézünk "az igazság bizonyos fokú módosítása és tetszetős tálalása" láttán. Még alig 10 napja csattant el az a bizonyos pofon Asszonyvásárán (részletek itt), ami politikai nyilatkozatokat is kiváltott, ám most már szinte azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az akkori pofozót "megkérik": ugyan menjen már és kérje vissza a macsalit, majd békés hátveregetések közepette adjanak egymásnak egy-egy tükrös mézeskalácsszívet is.
A dolog akkor vehet majd még érdekesebb fordulatokat (persze addig is, de akkor mindenképp), amikor jövőre eljön a magyarországi választási kampány dandárja, illetve az 1918-as nagy egyesülés 100. évfordulójának megünneplése. Ki hogyan viszonyul majd azokhoz? Például azoknak, akik most példásan együttműködnek a váradi városvezetőkkel a magyar nemzeti ünnep méltó megünneplésében, oda kell-e állni viszonzásul partnerük mellé a románok ünnepén? És vajon miként fog állni "a szerelem" a süllyedés vizén?
Addig is őrizzük meg az alábbi fotókat (nagyításért katt a képre), melyeket a két párt adott ki a fentebb említett sajtóközleményük csatolmányaként, mert lehet, történelmi időket élünk: 

Térkép

Egy Comenius program keretében öt országból érkezett diákokat, tanárokat látnak vendégül ezekben a napokban Biharon, úgynevezett pályázati találkozón.

A házigazdák Románia képviseletében pályáztak és nyertek, ennek megfelelően az ország kultúráját kell bemutassák a többieknek. Faramuci helyzet, hiszen magyarok. Éppen ez az, amivel viszonylag nehéz megbirkózniuk, tudtam meg tegnap, amikor fogadták a magyar-, az olasz-, a francia-, a spanyol- és a törökországiakat. Már nem az a nehéz, hogy összeállítsanak egy programot, és levezessék, hanem megmagyarázni nekik (a debreceniek kivételével), hogy bár Románia, de nem román. Ha magyar vagy, miért nem Magyarországon élsz? - ezzel a vissza-visszatérő kérdéssel szembesülnek az "idegenek" részéről, illetve szembesültek már az eddigi török- és olaszországi találkozókon is. Bár nem húzható szigorú párhuzam, a kérdés sokat elmond annak feltevőiről is, hiszen gondoljunk csak a spanyolországi baszkokra vagy katalánokra, vagy éppen a törökországi kurdokra - van ott is nemzetiség, sőt, ott egyszer-másszor csattannak a pofonok, dörrennek a fegyverek is.
A "megvilágosodás" egyik jelenek gondoltam, hogy a franciák - egy feladat megoldása közben - olyan Románia-térképet rajzoltak, melyen nagyszerűen kiszinezték a történelmi országrészeket: nem csak Olténiát, Moldvát, Dobrudzsát, Munténiát, Baszarábiát, de pontosan és külön a Bánátot, Máramarost, Erdélyt - és a Partiumot is. No, ez már a civil okítás eredménye lehet, még, ha szűk körben is.
Visszatérve a pályázatra, a vendégeket a kézenfekvő Nagyvárad mellett Gyulafehérvárra meg Szebenbe viszik kirándulni. Átvágták a gordiuszi csomót, bemutatják a román kultúrát, de lehet "színesíteni" a magyarral, meg a némettel is.

Megyekóválygás

Jóban van Bihar és Hajdú-Bihar megye.
Nagyon helyes.
Talán már túlzásba is viszik az udvariaskodást odaát, mikor állandóan lebihoroznak bennünket még a magyar olvasóknak szánt kiadványaikban, meg plakátjaikon is.
Itt egy újabb akció. Egy újabb állomás. A debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ indított egy Megyejárás nevű akciót, melyben teret adott a megye városainak a bemutatkozásra. Amikor azok elfogytak - de gondolom, a megpályázott pénzből még volt költenivaló - gondoltak egy merészet, és a szomszédokat is meghívták. No, így mutatkozott már be ott Margitta, aztán Szalonta. Most következik Érmihályfalva, aztán majd Székelyhíd, és végül Élesd.
Aki már vett részt olyan rendezvényen, amelyen ilyen "bemutatkozás" volt a téma, az tudja, milyen lehengerlő a lelkesedés iránta, meg tömeges az érdeklődés... Ez sincs másképp a hírek szerint, de ki meri lemondani a meghívást ilyen nagy megyeközi barátság idején, amikor határokon átívelően újra rátalál magyar a magyarra?! (Elnézést, de olyan magamat is magammal ragadó tudok lenni :)
Kisebb összegben fogadnék rá (csak azért kicsiben, mert nem szokásom a fogadás, úri ember egyébként sem fogad biztosra), hogy pénteken, amikor Érmihályfalva lesz az áldozat a bemutatkozó, népesebb lesz a küldöttség, mint a közönség. Nem baj, megnézzük egymást, volt már ilyen. Ők meg ezt is beírhatják, hogy megvolt.
A gondos szervezési munka bizonyítéka maga a meghívó.
Arról már írtam pár napja, hogy a térképek furcsa találmányok. Arról is kicsit még korábban, hogy a határon belüli kollágáknak nem erősségük a határon kívüli földrajz és helyismeret. A kettő elegye az alábbi. Ezen a meghívón van egy térkép, mely ábrázolja a két megyét, rajta kiemelten ugye Debrecent, és a meghívott, illetve a meghívás előtt álló bihari városokat:

Szalonta, Élesd és - legyünk nagyvonalúak - Érmihályfalva helyét még elég pontosan bejelölték. Ellenben Székelyhídat kb. Nagyváradra, Margittát meg Szalárdra költöztették. Alább a sárga nyíl a különbséget, a zöld pont pedig a kb. valós helyet próbálja mutatni:

Nem nagy ügy. De tekintve, hogy mekkora léptékű a térkép, ezek a kb. 30-40 kilométeres eltérések már szembetűnőek. Nekem. Meg az, hogy ennyire odafigyeltek erre. Végül is nem várhatjuk el, hogy ismerjék Bihar (vagy Bihor) megyét, de elég lett volna csak egy google-térképet kinyitni. Hát, kábé ennek megfelelő irántunk tanusított érdeklődésre számítok.

Keresztelő

Ha felteszi valaki a kérdést - hol született Ady Endre? - na, mit mondunk? Hát persze, hogy azt: Érmindszenten.

                       Ady szobra az érmindszenti szülőház előtt   (fotó: panoramio.com)

Azt hiszem kevesen mondják azt, hogy Adyfalván, esetleg csak a fiatal diákok, akik már így tanulják. Sosem értettem, miért kellett ennek a régi, becsületes, de ma már magyarok által kevésbé lakott falunak megváltoztatni a nevét. A kevés lakos között már többségben vannak a románok, nekik meg igen mindegy, hogy az Érmindszentbe, vagy az Adyfalvába törik ki a nyelvük. Átvágták a gordiuszi csomót, románul ma Ady Endre-nek hívják a falut - mennyivel jobb?! Ez olyan hagyomány-féle lehet náluk. Hogy ne menjünki ki a megyéből, Biharban van ugye Avram Iancu vagy Mihai Bravu nevű falujuk, de például Mihail Kogălniceanu nevezetű is, Konstanca megyében.
Mindez arról jutott eszembe, hogy az Érmihályfalvi Unirea labdarúgócsapat a jövő héten az Öthalomi SK-nál vendégszerepel.

Bevallom, fogalmam sem volt, hova van ez letéve a térképen, annál is inkább, mert mai román neve - hogy úgy mondjam - nyomokban sem hasonlít a magyarra. De, mint kiderült, a szerbre sem (Glogovác) - micsoda meglepetés, e kettő volt korábban a ma Arad megyében található település történetében. A második világháború után egy darabig próbálkoztak a Glogovăţi-cel, de 1947-ben egyszerüsítettek: legyen  - na,  mi? - Vladimirescu. Miért? Csak. Focicsapatuk a nem kevésbé szellemes és ötletes SC (= SK -Sport Klub) Vladimirescu 2003 nevet viseli.