A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villanyszámla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villanyszámla. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 9., hétfő

Áramütés

Ismerősök csengettek be hozzánk ma délelőtt: a villanyszerelők!
Állandó olvasóim már tudhatják, hogy újabb fejezetet csatolhatunk a korábbiakhoz, melyek arról szóltak, hogy elismervénnyel bizonyíthatóan kifizetett számlák kifizetetlenségére hivatkozva ki akarták kötni háztartásunkból a villanyáramot. Az itt és itt olvasható előzményeket nem ismétlem el újra, csupán annyit, hogy augusztusi számláról van szó, két villanyóráról. Érdekesség, hogy a kikötési fenyegetések is már egy hónap eltéréssel érkeztek a két órára. A kifizetésről szóló banki bizonylatot (mely mindkét villanyórára szól) fénymásolatban elküldtem volt az áramszolgáltató központjába. Senki nem vitatja, hogy fizettem. Ellenben a villanyosok kötik magukat ahhoz, hogy hozzájuk nem érkezett meg a pénz - és ez a lényeg. Érdekes módon az egyik villanyóra ügye - mely előbbi a sztoriban, és nagyobb összegről is szól, úgy tűnik, némi ügyintézés után megoldódott. A második ügy is így tűnt egy darabig, miután közbenjárásomra a bank képviselője maga vette kezébe a telefont, hogy egyeztessen a sokadik telefonszámon végre utólért, illetékesnek vélt villanyossal.
Aztán csend.
Máig.
                                                                                         (Illusztráció: sulinet.hu)
Mint mondtam volt, ma már régi ismerősként üdvözölhettük egymást a villanyszerelőkkel. Mint aki bemagolta, már tudjuk a számla adatait, sőt, még mosolygunk is az egész baromságon. Ennek ellenére nincs kecmec, pénz nem érkezett hozzájuk. De akkor hová lett? Úgy tűnik, ez csak engem izgat - végül is érthető, az én pénzem.
Nem sokról van szó tulajdonképpen, 35 lejről. De talán nem is az összeg a fontos.
Újabb meglepetés: már nem 35 lejt kérnek számon rajtam, csak 29-et, mert 6 lej valami tüneményes módon "meglett"... Honnan? Miből? És hol a többi? Na, ez a kérdés függőben maradt.
A dolgot csak úgy lehet kitisztázni, ha veszem magam - meg minden vonatkozó papíromat - és szépen sk bekopogok a székelyhídi központba - mondták a villanyszerelők, akik láthatóan legalább annyira unták már ezt az egészet, mint én.
Értem. Úgy döntöttem, hogy mivel a 29 lejnél többe kerülne az út, ami még egyáltalán nem kecsegtet biztos sikerrel sem, inkább megadom magam - fizetek. Megint, hiszen elismervénnyel bizonyítottan egyszer már megtettem.
Ez a megoldás láthatóan megnyugtatta a kedves szolgáltató kiküldött embereit is, akik vállalkoztak a befizetés lebonyolítására is, és megígérték, hogy holnapi útjuk alkalmával hozzák a kezükbe leszurkolt összeg befizetéséről szóló nyugtát - ismeretségünk már került olyan stádiumban a hónapok során, hogy a bizalom kérdését úriemberekként kezeljük.
Azt azért megtudtam még, hogy az a bizonyos augusztusi hónap elég zűrös volt az áramszolgáltatónál, valami rendszer-átállás miatt, és százszámra születtek a tisztázatlan helyzetek. Nem éreztem megtiszteltetésnek, hogy bekerültem ebbe a körbe. Állítólag csak Érmihályfalván közel 70 hasonló bonyodalom várja a kibogozást.
Most él bennem a remény, hogy kikerültem ebből a körből.
De ezt csak halkan mondom mostmár. Meggyőződtem róla: a villanyszámla útjai is kifürkészhetetlenek...