Apropó, Julia Roberts

Vannak filmek, melyeket újra meg újra végig tudok nézni. Ilyen a "Sztárom a párom"is, amit az este vetített újra, sokadszor az egyik csatorna. Hát persze, hogy mese. Na, és? Manapság annyian "mesélnek" nekünk, ennél rosszabbakat is - ez legalább egy kedves történet, meg jó a vége.

                                 Julia Roberts és Hugh Grant a filmben       (fotó: akg.hu)

Julia Robertset látva, illetve, hogy hány arca jelenik meg a filmben, eszembe jutott, hogy közel 9 éve (atyavilág!) írtam a szép emlékű Máté Imre Irodalmi Körben egy kis csípkelődést a sztárvilágról, amibe ő is belekerült. Ez - a Kör egyik összejövetelét leszámítva - még sosem került nyílvánosságra, tehát - figyelem - premier!

                Julia Roberts kumiszt iszik
Furcsa tüneteket veszek észre magamon. Azt hiszem, a médiafogyasztók betegségének jelei. Képzelődöm. Meg vizionálok is. A minap azt álmondtam, hogy a Nagy Testvér házában aludtam, egy ágyban Karel Gott öccsével, Mein Gottal. És nem hagynak nyugodni a sztárok magánéleti problémái. Lassan az őrületbe kerget, hogy ki kivel, és ha azzal igen, akkor miért nem. Sajnálom őket tulajdonképpen, hiszen a világ szeme láttára kell - hogy is mondjam? - ...éljenek. Mondhatnám divatos frázissal élve, hogy egy világ figyeli lélegzetvisszafolytva minden rezdülésüket. Náluk jobban csak azt a bizonyos világot sajnálom. Olvastam nemrég, hogy nevezett világ most éppen azon emészti magát, hogy megszakad-e Jennifer Lopez és Ben Affleck románca.
Elképzeltem.
A helyszín Afrika. Szomália, vagy Etiópia. Esteleg Kenya. Mindegy, ők is a világhoz tartoznak. Szóval a nagy majomkenyérfa árnyékában európai szemmel nézve igen csak erotikus öltözetű csokibarna nők állnak sorban. Hátukon egy-egy apró gyerek. Órák óta várnak, közben a legyeket hesegetik. Néha egy-egy hiénát. Egyszer csak, a sor végén, így szól az előtte állóhoz az egyik: "Hallja, szomszéd asszony, maga szerint ez a Jennifer érdemes kitartson a Ben gyerek mellett?" A választ már sosem tudjuk meg, mert megérkezik a lajtos kocsi, és mindenki rohan a napi ivóvíz adagjáért.
De ez még semmi. Az egyébként remek Disvovery tévécsatornán természetfilmet néztem. Julia Roberts Mongóliában töltött néhány napot, bevallása szerint a vendéglátó család meghívására.
Csak ezt ne mondta volna, mert... elképzeltem.
Góbi sivatag, a semmi közepe. Homokvihar tombol. A magányos jurtában Dzsingisz Kán kései utóda kupáját Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda felé nyújtja. Az friss kumiszt tölt neki. Csendben isznak. Az asszony feláll, és a pislákoló tűzhöz megy. Szárított teveganét dob a zsarátra, majd felsóhajt: "Borzasztó, hogy még egy elemes rádiónk sincs. Már 2418 adást szalasztottunk el a Szabó családból!" Dzsingisz Kán kései utóda helyeslően bólogat. Aztán Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda egyszer csak öröm- (vagy kumisz?) ittasan felkiállt: "Hallod-e, Dzsingisz Kán kései utóda, hívjuk meg vendégségbe Julia Robertsot!" Ebben meg is egyeznek, és a következő nagy tevehajtó derbin meg is kérik a törzs sámánját, üsse nyélbe. Mármint a vendégséget. Dzsingisz Kán sámánjának kései utóda rögtön füstjeleket küldött a messzi Hoollywood felé. A filmcsillag pedig, aki titkon mindig arra vágyott, hogy Dzsingisz Kán kései utódainál vendégeskedjen, fogta a legszükségesebb rúzsát, púderjét, és szempillaspirálját, beváltott néhány dollárt tugrikra, és indult. És, hogy a feszülten figyelő világ mindenről értesülhessen, vitt magával tévéseket is.
Aki nem hiszi, igyon kumiszt.
                   (2003. február 25.)

Ne várj rám, Mária!

Már évek óta szinte naponta kapok olyan e-maileket, hogy "Újabb Badoo-tagok szeretnének veled találkozni". Ez több okból is meglepett, már elejétől fogva. Egyrészt nem tudtam, minek a tagja is az, aki tagja a Badoo-nak, másrészt mi az, hogy újabbak akanak találkozni velem, hiszen tudomásom szerint eleddig még eggyel sem találkoztam.

                                                                              (Illusztráció: szakitshabirsz.blog.hu)

Aztán egyszer csak rávettem magam, és megnéztem, mi ez a Badoo. Egy szerintem találó megfogalmazás szerint "mindenhol ott van, de senki nem tudja, hogy mi az". Ez azért túlzás, a lényeg, hogy egy agresszívan, akár spam (kéretlen internetes levél)-szerűen terjeszkedő párkereső oldal. Nagyon agresszívan, és a párok keresésénél - hogy úgy mondjam - nem a sírig tartó kapcsolat és a feltétlenül hagyományos szerepek iránt érdeklődőket célozza. Könnyű akár véletlenül is bekerülni a tagok közé, annál nehezebb megszabadulni tőle, közben meg áradnak a már említett kéretlen levelek. Egy nap akár arra is ébredhet az ember, hogy a nevében írnak mások másoknak, aztán majd megnézheti magát.
Valami hasonlóra gyanakodtam már elejétől fogva, így egyszerűen kidobtam mindenfajta irományukat, bármilyen kecsegtető ajánlattal álltak is elő.
A helyzet fokozódott. Úgy tűnik ki egy ma érkezett levélből, mintha már bandáznánk, pedig istenbizony nem léptem be a csapatba. Szó szerint ezt írják. "Kölcsönös vonzalomra találtál, és néhány új felhasználó is szeretne találkozni veled a Badoo-ról! Mária, akivel találkozni szeretnél, válaszolt kérésedre és szívesen randizna veled. Várja, hogy megszervezzétek a randit."
Hát ez király!
Tulajdonképpen megnyugtató, hogy képes vagyok kölcsönös vonzalomra találni. Ellenben nyugtalanító, hogy nem akartam ilyen formában rátalálni, ennek ellenére sikerült. Tulajdonképpen megnyugtató, hogy Mária válaszolt a kérésemre, és szívesen találkozna velem. Ellenben nyugtalanító, hogy ez annak ellenére történik, hogy én nem kerestem (semmilyen) Mária ismeretségét. Tulajdonképpen megnyugtató, hogy randira vár. Ellenben nyugtalanító, hogy nem is tudom, kiről van szó, miközben ő vár.
Tulajdonképpen megnyugtató, ami a levél végén olvasható: "Ez egy automatikusan generált üzenet, melyet regisztrált Badoo-felhasználóknak küldünki ki. Kérjük, ne válaszolj rá!"
Tulajdonképpen megnyugtató, hogy bármi van, én automatikusan kapom az üzeneteket, nem kell várjak rá. Ellenben nyugtalanító, hogy mindezt annak ellenére, hogy ez regisztrált tagoknak jár, én pedig tudtommal nem regisztráltam. Tulajdonképpen megnyugtató, hogy nem várnak választ. Így legalább nem fognak csalódni, hiszen nem is terveztem választ.
Tulajdonképpen megnyugtató a záró bekezdés, figyelmeztetés: "Vigyázat! Személyes adataidat sose add meg idegeneknek." Ellenben nyugtalanító, hogy személyes adataimat én a rám így vigyázóknak sem adtam meg, vagyis ők is idegenek számomra, olyanok, akiktől óvakodom kellene. Ide értve Máriát is, aki a randira vár.
Összegzésként ezúton üzenem: Én nem akartam, és most sem akarok Badoo-tagokkal találkozni.
Bocsi, Mária.

Különbségek

Az utóbbi napok pár gyors megfigyelése.
Ugyanannak az üzemanyagot forgalmazó cégnek egy-egy benzinkútja Nagyváradon és Érmihályfalván, mégis más az ár, 15-20 banis különbség a vidéki kárára. A minőségről még nem is beszéltünk...
Ugyanannak a pénzváltónak egy-egy kirendeltsége Nagyváradon és Érmihályfalván, mégis más az árfolyam - ha nem is jelentős, csupán 1-1.5 banis - a vidéki kárára (forintról beszélek).
A nemrég volt, zseniálisan megszervezett népszámlálás egyik felvonása arról szólt, mint emlékezetes, hogy meg kell-e adni a személyi számot a kérdezőknek, és nem sérül-e a személyiségi jog.

                                                                         (fotó: marosvasarhelyiradio.ro)

Már akkor írtam, hogy szerintem ez akkora baromság, hogy egy biciklit neki lehet támasztani. Nem a személyiségi jog védelme, de ezt annyira nem tartják tiszteletben Romániában, hogy kész röhej erről vitatkozni. Mai tapasztalatom: két bankban is volt elintéznivalóm, és a legtermészetesebb módon szerepel az űrlapokon a személyi igazolvány száma mellett a személyi azonosító szám kitöltésére is kötelező rublika. Persze, ezt mindenki tudja. Azok is, akik a műbalhét verték, úgy téve, hogy a nép érdekét védik. Akit egyben hülyének is néznek.

(Meg)Jelöltek

Egyesek szerint G.B.Shaw drámaíró, mások szerint Eric Satie zeneszerző (de lehet más) mondta: "Egy díjat nem visszautasítani kell, hanem úgy élni és dolgozni, hogy az ember ne is kapja meg azt."
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) a minap tartott közgyűlést. Ezen a gyűlésen döntöttek arról is, hogy kik kapják azokat a díjakat, amiket a KREK évente odaítél. Eszembe jutott, hogy ebbe, mármint a kitüntetettek körébe pár éve majdnem "belekeveredtem": 2009. szeptember 16-án tartotta Magyarkécen azt a közgyűlését az Érmelléki Református Egyházmegye - ahol mint tudósító vettem részt - melyen döntöttek arról is, hogy ez az egyházmegye a maga részéről kiket jelöljön a KREK-díjakra.

                      A helyszín: a magyarkéci református templom        (fotó: templom.hu)

Emlékszem, ültem gyanútlanul a szép kis kéci templom torony felőli karzatán, próbáltam elfoglalni magam, míg odalent mindenféléről értekeztek. Egyszer csak odaértek, hogy Gellért Gyula akkori esperes felolvasta, kiket jelölnek a díjakra. Majd' hanyatt estem, mikor hallottam: Partium Díjra jelöljük Rencz Csaba újságírót, az Érmelléken végzett fáradságos munkájáért! Gondolhatjátok, minden fej - mert azért elég sokan ismernek - a karzat felé fordult, én meg csak néztem meglepetten, meg gondolom bambán is. Több indoklás nem is volt, a jelöléseket egyhangúan el is fogadták. Jellemző, hogy így fejből már nem is emlékszem, a többi díjra kiket, illetve melyik egyházközségeket jelölték (persze utána lehetne nézni, de ez nem az a film). Azt persze egy percig sem gondoltam, hogy valóban kapok én egy ilyen díjat. Több okból is. Ezt, ugye, ahogyan a fentebbiekből is kitűnik, valami KREK-grémiumnak jóvá kell hagyni. Az azért valószínűtlen volt, hogy az én nevemet ismerték volna Temesvártól Nagybányáig, továbbá a világi, ráadásul egy megyén belüli újságírói munka ilyetén elismerése meg azért mégsem várható. Arról nem is beszélve, hogy a KREK akkori vezetőségének néhány tagjával - akik előtt már korántsem volt ismeretlen a nevem... - mondjuk úgy, hogy volt néha pár bárányfelhő kapcsolatunk kék egén. Tagadhatatlan: abban a pillanatban jól esett és talán még meg is hatott a jelölés. Bár csak sejtésem van arról, ki volt a kezdeményező, de tény, hogy a fórum elé vitték, és megszavazták azok, akik között már közel másfél évtizede forgolódok újságíróként. Ezt egyfajta elismerésnek vettem, és azt kértem, kapjak én valamiféle tanusítványt arról, hogy az a közgyűlés engem akkor erre a díjra jelölt. Hátha egyszer majd megmutatnám az unokáimnak. Megígérték. Még várom. Ez a kérés is mutatja, tudatában voltam, a jelölés a maximum, ami elérhető. Már nem mintha én bármit is el akartam volna érni ebben a dologban.
Tulajdonképpen nem is tudom - a fenti első bekezdés fényében - nem az-e a nagyobb elismerés, hogy nem kaptam meg a díjat? Cinikusabb változat: mit rontottam el?

Fáziseltolódás

Éppen egy hónappal ezelőtt írtam arról, hogy felszólítást kaptam az áramszolgáltatótól: fizessem ki az ilyen-és-ilyen számú számlát, mert kikötnek. Mint írtam, a félreértés (nevezzük így) - hiszen a számla fizetve volt - tisztázódott. Akkor azon is elcsodálkoztam, miként lehet az, hogy a háztartásban két villanyóra van, a számlákat egyszerre fizetjük, mégis csak az egyikkel van baj.
Nos, ami késik, nem múlik: a minap megjött a másik órára is a felszólítás, fizessek, vagy...

Újabb csodálkozás: miért késett a 2.-es számú felszólítás majdnem egy hónapot, mikor ugyanaz a házszám, és ugyanarra a dátumra vonatkozik? Mint azt egy hónapja is leírtam, a számlák természetesen ki vannak, sőt, már az első felszólítás kiküldése idején is ki voltak fizetve, így ennek a másodiknak még annyira sincs értelme, mint az előzőnek. Ráadásul ugye újabb 1 hónap telt el, ami azért elég kellene legyen egy pénzátutalásra - talán még akkor is, ha gyalog vinné a kasszás.
De mint kötelességtudó állampolgár, én ismét felhívtam - igaz, nem a papíroson megadott számot - hanem egy ismerősömet, aki - hogy úgy mondjam - a feszültség forrásának közelében dolgozik, nézne már utána ennek. Azt rögtön előre is bocsátottam, hogy a jószándék vezérelt, ugyanis úgy gondoltam, ne küldjék már ki feleslegesen hozzámig azt a két villanyszerelőt majd megint, hogy "jöttünk kikötni", ugyanis megint van elismervényem a befizetésről, ráadásul ugyanaz, mint egy hónapja, így a másolat a múltkorról már megvan a "központban", egyszerűen vegyék elő, nézzék meg, és kész. Joggal feltételeztem, hogy mivel a múltkori huzavovának nem lett folytatása, a pénz végül csak megérkezett oda, ahova kell, és mivel a két számla egyszerre volt fizetve, gondolom a két összeg kézenfogva kopogott be a pénztárba.
Újabb meglepetés: a számítógépes nyílvántartás szerint nem! A megkeresett illető már kicsit feszülten, de udvariasan hozta tudomásomra, hogy tulajdonképpen ő nem is illetékes, és az is kiderült, hogy - bizonyára jó indokkal - nem ugyanazon a helyen intézik a dolgokat, tehát van az áramot szolgáltató, van az adminisztrációt bonyolító (ez felettébb jól végezheti a dolgát, mert bonyolításból jeles), meg még mit tudom én, milyen részleg. Azt sem rejtette véka alá, nem bánná ha e tárgyban többé nem keresném, de ezt nem is veszem rossz néven tőle, tekintve, hogy sejtem ezek után, nekik sem egyszerű a dolguk a saját maguk útvesztőiben.
Pillanatnyilag tehát két dolog történhet.
Az egyik, hogy nem történik semmi.
A másik, hogy eljátszuk az egy hónappal ezelőtti vígjátékot.
Illetve három. A harmadik, hogy jönnek, és mi nem leszünk itthon, hogy beszálljunk a szereposztásba, és nem happy end lesz a vége. Na, ez kellemetlen lenne. Mindenkinek.

Gólyák

  Gólyabálban voltam.

                                                                                               (Illusztráció: index.hu)
Persze nem az enyémben, én már régen "levedlettem" azokat a tollakat. Mint tudósító, most az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium által szervezettben.

                                         A tegnap este versenyzett gólyapárok

Minden évben megyek, és volt már olyan is, hogy nem csak Érmihályfalván. Lehetséges, hogy a megfigyeléseim egyszerűen csak annak tudhatóak be, hogy öregszem, én mégis úgy látom, hogy ezek a gólyák, vagyis a kilencedikes diákok egyre .., hm..., hogy is mondjam, hogy ne legyen sértő, egyre kevésbé talpraesettek (tisztelet a ritka kivételnek).
Az alábbiakban nem csak a mostani, de az évek során összegyűlt tapasztalatokból "ollózok".
Az is megérne egy misét, hogy szervezők által a versengő gólyapároknak kiötlött próbatételek sem túl ötletdúsak. De szomorúan látom, hogy nagy gondot jelent a gyerekeknek, hogy pár mondatban be kell mutatkozni. Ehhez hozzátartozik, hogy az már nem csak az ő hibájuk, ha egy magyar ajkú gyereknek, aki eddig esetleg egy magyar közösségben (faluban) élt, és onnan került be egy román tannyelvűnek indult osztályba, fogalma sincs, mit kellene mondjon románul, Mert nem is tud úgy... (Lásd. érettségi eredmények...)
Azonnal meglátszik egy gyereken, ha tagja, vagy tagja volt korábban egy olyan előadó csoportnak, mellyel voltak fellépései - egészen másként mozog a színpadon, másként viszonyul ahhoz, hogy van közönség. Ilyenek vannak kevesebben, a többség zavarban van, és ezt rossz - de gyakori - esetben nyegleséggel próbálja leplezni.
Viccmondó verseny. Jó ötletnek tűnik addig, míg bele nem fognak. Nem tudnak vicceket, egyik-másik azt sem tudja szerintem, mi az a vicc - mert amit ők annak gondolnak, az trágár beszólás. Azt, ugye, nem mondhat - akkor meg mit?! Áll a színpadon - és ő maga egy vicc. Kellemetlen, kínos helyzet.
Örök próbatétel az éneklés és a táncolás. Azt persze nem lehet megszólni, akinek nincs hangja, vagy nincs ritmusérzéke.Van ilyen, így kerek a világ. De az elkeserítő, hogy mennyire nem tudnak táncolni a fiatalok. Nagy meglepetésemre még az is gondot okoz, hogy a mai modern zenére "táncoljanak", pedig abban aztán igazán nincsenek kötöttségek. Én úgy gondolnám, legalább ez sima ügy kellene legyen. Pedig nem. És akkor még nem beszéltünk egy keringőről, egy rock'n'roll-ról, egy tangóról. Az este például felhangzott a talán legismertebb szirtaki, a Zorba tánca. Persze nem kell azt feltétlen tudni, hogy ez egy görög nemzeti tánc (persze nem is szégyen), meg nem is kell úgy járni mint Anthony Quinn a Zorba, a görögben, de talán egy lépést erre, egyet arra lehetne.
Nem tudják, nem tanítják nekik, nem érdekli őket.

Apropó, tánc. Pár nappal korábban, ebben a bejegyzésben megígértem, hogy megadom két produkció elérhetőségét. Ígéret szép szó:
http://www.youtube.com/watch?v=gHkuMgeydIU
http://www.youtube.com/watch?v=UTXiivrqnm4&feature=related

Közös lónak...

Kaptam egy olvasói levelet, ami meg fog jelenni az újságban.
A fontosabb részleteket lásd alább:
2010 tavaszán költöztünk be az érmihályfalvi új, szociális tömházba. Ez év tavaszán jöttek a közös gondok. A megválasztott közös képviselő az összegyűjtött pénzt - ahelyett, hogy kiegyenlítette volna a számlákat - elsikkasztotta. A számlák kifizetetlenül maradtak, mert pénzt a megbízott személytől nem tudták behajtani. Az önkormányzat felszólította a lépcsőházbeli lakókat, hogy fizessék ki a tavaly téli számlát, mert addig nem indítja el az ez évi fűtést. Ezt három család meg is tette - duplán fizettek, de még mindig fűtés nélkül van az egész lépcsőház. Más felelőtlensége miatt meddig fogunk még fázni? És vajon fog-e az önkormányzat valami megszorító intézkedést tenni a sikkasztó, és a nem fizetők ellen?
A sztori hitelessgét nincs okom kétségbe vonni, a levél írója mellékelte nevét, telefonszámát. Bár nem írta le, nyílvánvaló, hogy ő a duplán fizető, ennek ellenére vacogó egyik család tagja.

                                Ezen tömbházak egyikében van a hideg lépcsőház

Mit lehet tenni?
Nem tudom sem azt, hogy melyik lépcsőházról van szó, sem azt, ki a sikkasztó közös képviselő, könnyen előfordulhat, hogy még ismerem is. Mindez nem befolyásolja azt a véleményemet, hogy először is, és mindenek előtt alaposan el kellene látni a baját, hiszen egyszerűen ellopta mások pénzét, következmények - lásd fennebb.
Mit tehetnek a lakók? Mint jeleztem, elsőként is el kellene lássák az illető baját. Ezzel csak az a baj, hogy a végén még ők kerülnének emiatt bajba. Ezen túlmenően igaza van annak, aki nem fizet még egyszer, mert egyszer már fizetett. Annál inkább igaza van annak, aki már úgy elégedetlenkedik, hogy ő már kétszer is fizetett, mégsincs fűtése. Talán közösen beperelhetnék az illetőt (akit, mint mondtam első lépésben...), de mint tudjuk, az igazságszolgáltatás malmai is lassan őrölnek, és az sem biztos, hogy "egészséges őrlemény" kerül ki a kapun. Arról már nem is beszélve, hogy ez is pénzbe kerül, miközben fűtés továbbra sincs.
Mint olvastuk, az önkormányzat már próbált behajtani, de az illetőtől (akit első lépésként...) nem volt mit. Hitelezzen az önkormányzat? Miből? Ráadásul ilyen alapon számtalan más esetben mások is igényt tarthatnak számláik meghitelezésére. Indítsa be a fűtést a tartozás ellenére? Ez = hitelezés, hiszen a szolgáltató felé valakinek fizetni kell. Lakoltassa ki az illetőt (akit első lépésként...)? Ezt először is tiltja a törvény - mármint a kilakoltatást - november 1. és április 1. között, másrészt ettől még nem lesz kifizetve a számla, és nem lesz meleg a konvektor.
Mindenkinek igaza van - kivéve persze a sikkasztót (akit első lépésként... - ezt nem győzöm hangsúlyozni). Mint a viccben:
A rabbihoz bemegy egy panaszos, elmondja a baját. A rabbi igazat ad neki. Aztán bemegy a másik fél, a rabbi annak is igazat ad. Erre megszólal a rabbi írnoka: Bölcs rabbi, mindkettőnek nem lehet igaza! Mire a rabbi: Neked is igazad van!
Persze a helyezet nem ilyen vicces. Én nem látom a megoldást. Ez még nem baj, a nagyobbik baj, hogy szerintem maga a levélíró se, mert így fejezte be írását:
U.i.: Reménykedek a Mikulásban és a Jézuskában.
Az én U.i.-om: remélem a Mikulásnál lesz virgács, mellyel első lépésként...