A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manipuláció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manipuláció. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 16., kedd

Égett. Égünk

Amilyen gyorsan terjedt a tűz hétfőn este Párizsban, a Notre-Dame falai és tetőgerendái között, legalább olyan sebesen terjedt a híre. Ami persze nem is csoda, hiszen párját ritkító katedrálisról, egyben kulturális szimbólumról van szó, másrészt nem is igazi közösségi(háló) tag az, aki nem értesítette azon nyomban ismerőseit arról, amiről azok is értesítették őt azon nyomban. 
Nem akarom én kisebbíteni a szörnyűség súlyát - miért is tenném? - és a részletekbe sem megyek bele - mindenki olvashat annyit, amennyit csak kapacitása elbír - inkább arra gondoltam, hogy ez az eset példaként szolgálhat majd, ha megérik rá az idő, médiatanodákban. Arra, hogyan lehet egy valóban súlyos katasztrófát azon nyomban az ilyen-olyan érdekek szolgálatába állítani. Hiába jelentette ki az illetékes hatóság már igen hamar, hogy az előzetes vizsgálat alapján a tetőszerkezet javítási munkálatai közben bekövetkezett baleset okozta a vészt, ez csak (hogy úgy mondjam) olaj volt a tűzre azok számára, akik mást akarnak látni, hallani. 
Én nem jelenthetem ki, hogy valóban baleset volt-e vagy sem, de erre valók a szakértők. Akinek a végleges megállapítását illene megvárni. Legalább a hivatásos médiának. Talán akkor is ráérnének azt is egy ördögi terv részének tekinteni. Bár igaz, minek addig várni, addig kell ütni a vasat, míg meleg (nesze, megint egy tüzes példálózás...). Kétségtelen, az elmúlt órákban olvastam igen komoly elemzéseket, híreket megható jelenetekről, hősies tettekről, de olyan valóban szakszerűen megírt, többé vagy kevésbé bujtatott utalásokkal megszerkesztett, ki nem mondott, de egyértelmű sejtetésekkel teletűzdelt, "cáfolhatatlan" fotókkal alátámasztott cikkeket is, amiktől még a tűzoltók fecskendője is lángra kapna. És még egy nap sem telt el az első lángocska fellobbanásától... A Notre-Dame tetőzetének beomlásával a manipulációs lehetőségek tárházának újabb kapuja nyílt meg.
                              (fotó: europress)

2017. július 7., péntek

Találkozásom a bélflórámmal

Bevallom, korábban nem foglalkoztatott különösebben a bélflórám. Ezt persze lehet szerencsés egészségügyi állapotommal magyarázni, hiszen nem voltam rákényszerülve. Sőt, olvasva sok nevetséges - vagy mondjunk inkább tréfás - nevet, azt is hihettem volna, hogy bizonyos Bél Flóra úrhölgyről lehet szó. 
Na, de ez az állapot megváltozott, nemrég szemtől szembe találkoztam a saját bélflórámmal, pontosabban ő egy tévéreklámon keresztül szólított meg, illedelmesen bemutatkozott (naná, hogy jólnevelt, mégiscsak az enyém). Mondta, hogy ő az én bélflórám és most már korántsem elrugaszkodott a Bél Flóra név: egy igen szemrevaló szőke hölgyről van szó, sőt, ő többen van, de mint a tojások, úgy hasonlítanak önmagára. Utánanézve megtudtam, hogy az emberi emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok (melyek ugye együtt alkotják a bélflórát) száma 100 billió, joggal beszélünk tehát nagy családról, ami a szőke hölgyeket illeti. Próbált meggyőzni, hogy milyen készítményeket kellene szednem, hogy ő továbbra is jól érezzék magukat (vagy ők jól érezze magát), ami egyben azt is jelenti természetesen, hogy akkor én is jól érzem magam. Vagy őket. Vagy mi egymást, mármint én és ők 100 billióan.
Ugyancsak a napokban láttam egy kis videót arról, hogyan lehet manipulálni a tévénézőket, ezen belül a reklámfogyasztókat (ide kattintva te is megnézheted). A lényeg: a kiválasztott személyeket lefotózzák, majd megkérik őket, hogy készítsenek egy tetszőleges rajzot. Velük egy időben a kísérletet végző személy is rajzolni kezd és utólag kiderül, ugyanazt rajzolta le, mint a kísérlet alanyai. A titok: a fotózás közben villanó vaku egy előzőleg megrajzolt képet juttatott el tudtukon kívül a kísérlet alanyainak tudatába, akik később önkéntelenül azt kezdték el lerajzolni, amit persze a velük szemben ülő előre tudott. 
Ez azért félelmetes, nem? 
Főleg, ha arra gondolok, hogy az én Bél Flórám lehet, nem is egy szép szőke nő(k), hanem egy... Huhhhh, rá sem merek gondolni! 
                         Bél Flóra rabul akart ejteni... (Illusztráció: dddmag.com)

2016. június 14., kedd

Példázat manipulálásra


Már az elején leszögezem: az alábbiakban nem arról lesz szó, hogy ki miben hisz, miről álmodozik, miben reménykedik, hiszen mindenkinek joga van abban hinni, arról álmodozni, abban reménykedni, amiben akar.
Arról lesz szó, hogyan lehet a jónépet manipulálni, hergelni, hogyan lehet az összeesküvés-elméletekbe vetett hitet felizzítani. Aztán annyiban hagyni. (Bár már tíz napja történt, de eddig nem volt időm írni róla.)
A közszolgálati televízióhoz visszatért Vujity Tvrtko "A könyv titka" című dokumentumfilmjét "természetesen" június 4-re időzítette a Duna TV, hiszen a hetekkel korábban megkezdett felvezetés szerint döbbeneteset fedezett fel a trianoni békeszerződésben: "Rengeteg munka után, egy francia kisvárosban, egy páncélajtó mögött megtaláltam a szörnyű TrianoniBékeszerződés egyetlen eredeti példányát, s benne az elképesztő fejezetet. Döbbenetes lesz, engem rázott a hideg. S még egy dolog: a filmet jövő szombaton láthatjátok, a szombatot követő hétfőn pedig hivatalosan is a Magyar Parlamenthez fordulok beadványommal."
Ennyi természetesen már elég volt ahhoz, hogy felcsigázza az érdeklődést, hogy meginduljon a találgatás: mitől rázta a hideg a sztárriportert? Borítékolható volt, hogy nem késnek a megállapítások: a békeszerződés érvénytelensége fog kiderülni, aztán pedig...
Az adás sugárzásának napján került el szerkesztőségekbe (biztos ami biztos) az a Magyarok Világszövetségéhez címzett elektronikus levél, melynek szerzője a szövetség elnökének figyelmébe ajánlja a tévéműsort és mintegy megelőlegezi annak nagy csattanóját: szerinte (és bizonyos szakértőre is hivatkozik) az fog kiderülni, hogy a békediktátum kevésbé ismert záró kitétele nem teljesült, vagyis a dokumentumot nem ratifikálta minden érintett a kikötött időn belül, így az egész nem érvényes! Mi más miatt akar Tvrtko a Parlamenthez fordulni?! Ha pedig az megtörténik, akkor a magyar kormánynak kötelessége lesz ország-világ elé tárni az ügyet, aztán újabb lépéseket tenni, stb., stb. 
"Amennyiben ez számukra (mármint a kormány számára) nem bír történelmi lépéskényszerrel, abban a percben kijelenthető, hogy nem a magyar nép képviseletét látják el, illegitimek"- állapította meg a levélíró, aki, mint mondtam, nem akarja a véletlenre bízni a történelmi pillanat megismerését, ezért arra kéri a MVSZ-elnököt, hogy sajtószolgálatukon keresztül az érdekelt országok kormányainak és külképviseleteinek (?) figyelmét hívja fel a műsorra. "Amiért a Magyarok Világszövetsége létrejött, és oly sok igaz magyar ember fáradozott, lehetséges volna, hogy megvalósul? Megvalósulhat egy álom, ami gyökeresen visszarajzolja Európa térképére azt az országot", lelkesedett a levél aláírója. 
Aztán a műsorból megtudtuk (aki még nem tudta), hogy a Monarchiának volt egy pár utcás koncessziós területe Kínában, aztán pedig, hogy a magyar-román határon lévő Zajta falu milyen kalandok árán maradt az anyaországban. A parlamenti beadvány pedig arra vonatkozik, hogy ez a Zajta kapja meg a leghűségesebb falu (communitas fidelissima) címet. 
Hát, kb. ennyi.
El lehet képzelni, milyen csalódottan állt fel a tévé elől a fenti levélíró a műsor után. És még ki tudja mennyien. Nem ezt várták és a beharangozó után némi joggal vártak mást. Hiszen hetekig hergelték az arra fogékonyakat - egyébként profi médiamunkával, hiszen valójában mindent ígéretet beváltottak. 
Hogy némelyek mást vártak?
Igen, van ez így. Sokszor. 
Még a Nemzeti Összetartozás Napján is. 
                   A trianoni békeszerződés utolsó oldala az aláírásokkal (fotó: index.hu)