Égett. Égünk

Amilyen gyorsan terjedt a tűz hétfőn este Párizsban, a Notre-Dame falai és tetőgerendái között, legalább olyan sebesen terjedt a híre. Ami persze nem is csoda, hiszen párját ritkító katedrálisról, egyben kulturális szimbólumról van szó, másrészt nem is igazi közösségi(háló) tag az, aki nem értesítette azon nyomban ismerőseit arról, amiről azok is értesítették őt azon nyomban. 

Nem akarom én kisebbíteni a szörnyűség súlyát - miért is tenném? - és a részletekbe sem megyek bele - mindenki olvashat annyit, amennyit csak kapacitása elbír - inkább arra gondoltam, hogy ez az eset példaként szolgálhat majd, ha megérik rá az idő, médiatanodákban. Arra, hogyan lehet egy valóban súlyos katasztrófát azon nyomban az ilyen-olyan érdekek szolgálatába állítani. Hiába jelentette ki az illetékes hatóság már igen hamar, hogy az előzetes vizsgálat alapján a tetőszerkezet javítási munkálatai közben bekövetkezett baleset okozta a vészt, ez csak (hogy úgy mondjam) olaj volt a tűzre azok számára, akik mást akarnak látni, hallani. 

Én nem jelenthetem ki, hogy valóban baleset volt-e vagy sem, de erre valók a szakértők. Akinek a végleges megállapítását illene megvárni. Legalább a hivatásos médiának. Talán akkor is ráérnének azt is egy ördögi terv részének tekinteni. Bár igaz, minek addig várni, addig kell ütni a vasat, míg meleg (nesze, megint egy tüzes példálózás...). Kétségtelen, az elmúlt órákban olvastam igen komoly elemzéseket, híreket megható jelenetekről, hősies tettekről, de olyan valóban szakszerűen megírt, többé vagy kevésbé bujtatott utalásokkal megszerkesztett, ki nem mondott, de egyértelmű sejtetésekkel teletűzdelt, "cáfolhatatlan" fotókkal alátámasztott cikkeket is, amiktől még a tűzoltók fecskendője is lángra kapna. És még egy nap sem telt el az első lángocska fellobbanásától... A Notre-Dame tetőzetének beomlásával a manipulációs lehetőségek tárházának újabb kapuja nyílt meg.

                              (fotó: europress)

Próbára teszi, akit szeret

Miközben a magyarkéci református parókián a napokban pusztított tűzvész kapcsán írtam a tudósítást, próbáltam, ahogyan illik és kell, tárgyilagos maradni. Azonban ezen a helyen már lehetek szubjektív. Valahányszor Mike Pál tiszteletessel beszélgettem már korábban is, az mindig élményszámba ment - és most sem csalódtam. Első gondolatom, ismerve a tiszteletest, az volt - bár nem vagyok mindenre csípőből, pláne nem szó szerinti bibliai idézetet vágó alkat -, hogy Isten próbára teszi azt, akit szeret. Mikor ezt kimondtam, a lelkész helyeselt: elsősorban azokat sajnálta, kiknek munkája elemésztődött, majd hozzátette, a gyülekezet, a barátok azonnal megmozdultak, az igét gyakorlattá téve: "Egymás terhét hordozzátok". Felfogásában ennek az esetnek is jó oka van, erős hittel úgy gondolja, hogy a Teremtőnek olyan nagy tervei vannak, melyeknek ez az eset egy kis része, és ahogyan már korábban is tapasztalta, egy idő után beigazolódik mindez. Pillanatnyilag lehet, úgy érezzük, hogy egy nagy ködben botorkálunk, az is meglehet, hogy a terv nem is földi életünkben teljesedik ki, de ki fog, abban biztosak lehetünk, mondta a lelkész, aki - hangsúlyozom - nem prédikált, barátian beszélgettünk. 
Ha eddig esetleg lettek volna, ezután már biztosan nem voltak kétségeim: nem az a kérdés, sikerül-e újjáépíteni a leégett tetőt, hanem hogy vajon mi annak a bizonyos nagy tervnek az újabb lépése. 
Mert akit próbára tesz, azt szereti.

                             A tető nélkül álló parókia épülete, illetve a kormos tetőtérből meredező kémények, háttérben a templom                                 (fotó: erdon.ro)

...büszke vára*

Szombat délután már megtöltötte a híradásokat: kigyulladt és ég Krasznahorka várának tetőzete.

                                                                                                                           (fotó: gyorplusz.hu)
A fentihez hasonló képeket láthattunk a híradókban, aztán már amatőr videók is előkerültek.
Aztán előbb azzal bővültek a híradások, hogy avartűz okozta a tűzvészt, ez később gyújtogatásra módosult, majd azt is megtudtuk, hogy két kiskorú játszott a tűzzel, ettől lángra kapott a száraz aljnövényzet a domboldalon, attól pedig a tetőzet.
Mielőtt tovább mennék, fontosnak tartom megjegyezni: sajnos sosem voltam a várban, a helyszínen, és tűzoltósági szakember sem vagyok.
Szóval, már az első felvételek láttán hihetetlennek tűnt nekem, hogy egy avar- vagy bozóttűz hogyan kaphatott bele a magas falak fölötti tetőbe?!
Előkerestem régebbi - úgy értem, a tűz előtti - fotókat, hogy lássam, mekkorára szokott ott nőni az aljnövényzet, a bozót, íme:

                                                                                                                         (fotó: panoramio.com)

                                                                                                                                (fotó: szekelyhon.ro)
Igaz, ezeken még zöld a növényzet, de gondolom az elszáradt sem magasabb.
Ismétlem, nem vagyok jártas a tűzoltósági rejtelmekben, például nem tudom, hogy az ilyen-olyan típusú növényzet mekkora lángokat képes produkálni.
Azért is vártam néhány napot ezzel a bejegyzéssel, hogy lássam, másban is megfogalmazódtak-e kétségek, vagy csak nekem van ez az "összeesküvés elméletem" - de ezek szerint utóbbi, mert semmilyen híradásban nem halottam egyebet, mint az avartüzet okozó két kiskorú történetét.

                                        Itt már tető nélkül, füstölgő falakkal       (fotó: kronika.ro)
A fentiek írása közben jutott eszembe - csak, hogy a paranoia teljes legyen - hogy a választásra készülő, egymásra acsarkodó romániai magyar pártok a "ki a magyarabb magyar" című tűzvészbenversenyfutásban új harcvonalat nyithatnának, ezzel a témával: ki sajnálja jobban Krasznahorkát, esetleg ki szervez megsegítésére hamarabb/nagyobb/szebb/nemzetibb/magyarabb jótékonysági koncertet/aukciót/gyűjtést.Most lehet ötletet adtam...

*Krasznahorka büszke vára