A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Trianon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Trianon. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 14., kedd

Példázat manipulálásra


Már az elején leszögezem: az alábbiakban nem arról lesz szó, hogy ki miben hisz, miről álmodozik, miben reménykedik, hiszen mindenkinek joga van abban hinni, arról álmodozni, abban reménykedni, amiben akar.
Arról lesz szó, hogyan lehet a jónépet manipulálni, hergelni, hogyan lehet az összeesküvés-elméletekbe vetett hitet felizzítani. Aztán annyiban hagyni. (Bár már tíz napja történt, de eddig nem volt időm írni róla.)
A közszolgálati televízióhoz visszatért Vujity Tvrtko "A könyv titka" című dokumentumfilmjét "természetesen" június 4-re időzítette a Duna TV, hiszen a hetekkel korábban megkezdett felvezetés szerint döbbeneteset fedezett fel a trianoni békeszerződésben: "Rengeteg munka után, egy francia kisvárosban, egy páncélajtó mögött megtaláltam a szörnyű TrianoniBékeszerződés egyetlen eredeti példányát, s benne az elképesztő fejezetet. Döbbenetes lesz, engem rázott a hideg. S még egy dolog: a filmet jövő szombaton láthatjátok, a szombatot követő hétfőn pedig hivatalosan is a Magyar Parlamenthez fordulok beadványommal."
Ennyi természetesen már elég volt ahhoz, hogy felcsigázza az érdeklődést, hogy meginduljon a találgatás: mitől rázta a hideg a sztárriportert? Borítékolható volt, hogy nem késnek a megállapítások: a békeszerződés érvénytelensége fog kiderülni, aztán pedig...
Az adás sugárzásának napján került el szerkesztőségekbe (biztos ami biztos) az a Magyarok Világszövetségéhez címzett elektronikus levél, melynek szerzője a szövetség elnökének figyelmébe ajánlja a tévéműsort és mintegy megelőlegezi annak nagy csattanóját: szerinte (és bizonyos szakértőre is hivatkozik) az fog kiderülni, hogy a békediktátum kevésbé ismert záró kitétele nem teljesült, vagyis a dokumentumot nem ratifikálta minden érintett a kikötött időn belül, így az egész nem érvényes! Mi más miatt akar Tvrtko a Parlamenthez fordulni?! Ha pedig az megtörténik, akkor a magyar kormánynak kötelessége lesz ország-világ elé tárni az ügyet, aztán újabb lépéseket tenni, stb., stb. 
"Amennyiben ez számukra (mármint a kormány számára) nem bír történelmi lépéskényszerrel, abban a percben kijelenthető, hogy nem a magyar nép képviseletét látják el, illegitimek"- állapította meg a levélíró, aki, mint mondtam, nem akarja a véletlenre bízni a történelmi pillanat megismerését, ezért arra kéri a MVSZ-elnököt, hogy sajtószolgálatukon keresztül az érdekelt országok kormányainak és külképviseleteinek (?) figyelmét hívja fel a műsorra. "Amiért a Magyarok Világszövetsége létrejött, és oly sok igaz magyar ember fáradozott, lehetséges volna, hogy megvalósul? Megvalósulhat egy álom, ami gyökeresen visszarajzolja Európa térképére azt az országot", lelkesedett a levél aláírója. 
Aztán a műsorból megtudtuk (aki még nem tudta), hogy a Monarchiának volt egy pár utcás koncessziós területe Kínában, aztán pedig, hogy a magyar-román határon lévő Zajta falu milyen kalandok árán maradt az anyaországban. A parlamenti beadvány pedig arra vonatkozik, hogy ez a Zajta kapja meg a leghűségesebb falu (communitas fidelissima) címet. 
Hát, kb. ennyi.
El lehet képzelni, milyen csalódottan állt fel a tévé elől a fenti levélíró a műsor után. És még ki tudja mennyien. Nem ezt várták és a beharangozó után némi joggal vártak mást. Hiszen hetekig hergelték az arra fogékonyakat - egyébként profi médiamunkával, hiszen valójában mindent ígéretet beváltottak. 
Hogy némelyek mást vártak?
Igen, van ez így. Sokszor. 
Még a Nemzeti Összetartozás Napján is. 
                   A trianoni békeszerződés utolsó oldala az aláírásokkal (fotó: index.hu)

2011. június 6., hétfő

Arccal a vasút felé*

A trianoni évforduló kapcsán egymásba érnek a megemlékezések, meg a szebbnél szebb beszédek. Most egy olyan "részletről" írok, mely kevese(bbe)knek jutott eszébe: éppen 140 éve, 1871. június 5-én adták át a forgalomnak a Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly vasútvonalat.

         Az érmihályfalvi állomás a múlt század elején...  (fotó: erdelyvisszatert.uw.hu)

A XIX. század második felének ipari forradalma és a vasút kiépülése Európa-szerte egymást gerjesztő folyamat volt, amiben Magyarország nem maradt le a világtól. A fejlesztés részeként a Magyar Északkeleti Vasút Társaság az 1850-es évek végén kezdett hozzá a Debrecenből Máramarossziget irányába induló vonal építéséhez, ennek részeként készült el az első, 70 kilométeres szakasz Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly között, amit 1871. június 5-én adtak át (igaz, vannak források, melyek ugyanez év és hónap 25-ét említik.) A teljes vonal következő év decemberére lett kész.
Az első világháború kitörésekor Magyarországnak 22.117 kilométer vasútvonala volt, amit a trianoni békediktátum 8705-re kurtított - köztudott, hogy az új határok megrajzolásánál kiemelt szempont volt, hogy a fontos vonalak a kedvezményezett országokhoz jussanak. Ennek eredménye például, hogy amikor Érmihályfalváról Nagyváradra vonatozunk, a szerelvény szinte párhuzamosan halad a határral, és a legtöbb helyen látszanak is az "odaáti" templomtornyok, de itt-ott még a háztetők is...
Az új határ Érmihályfalva és Nyírábrány között "vágta el" a szóban forgó szakaszt, utóbbi állomásától pár száz méterre. Debrecen ugye Magyarország, Hajdú Bihar megye, Érmihályfalva Románia, Bihar megye, Nagykároly meg Románia, Szatmár megye...

                                            ...és ugyanaz manapság. Alig van változás


A szakasz átadásának 125. évfordulóján, 1996-ban, emléktáblát tettek Nyírábrány állomására, a peron felőli oldalra. Íme:


Idén, a 140. évfordulón,  a nagykárolyi vasútállomáson szeretett volna emléktáblát elhelyezni a Nagykárolyért Kulturális Központ. A román szakminisztérium nem adott rá engedélyt...

(*A cím: a volt kommunista vezér, Gerő Ernő egykori mozgósító jelmondata.)

2011. június 5., vasárnap

"Országcsináló" királynő

A trianoni évfordulóhoz kapcsolódóan kerül sor hétfőn arra a könyvbemutatóra Nagyváradon, melyen Koszta István kötetét, a Mária román királynő párizsi követsége címűt ajánlják az olvasók, a történelem iránt érdeklődők figyelmébe. (18 óra, Lórántffy Központ)

                                        A könyv borítója          (fotó: tortenelemportal.hu)
Azt eddig is tudtuk, micsoda árulások, ármánykodások, köpenyegforgatások, politikai játszmák és dilettáns húzások előzték meg a békediktátum aláírását, most arra is (több) fény vetül, milyen szerepet játszott mindebben Mária királynő, aki nem is románnak született, de többet tett a románokért, mint saját politikusaik. A könyv - és a történelmi háttér - elemzése itt olvasható.