Mit nekünk a teknősmemória...

Galápagosi és aldabrai óriásteknősökről derítették ki tudósok (azt nem tudom, angolok-e, mármint a tudósok), hogy meglepően tanulékonyak és fejlett a memóriájuk.

Arra tanították meg a páncélosokat, hogy pálcára erősített kék labdákat harapdáljanak, s ha megtették, kaptak sárgarépa-jutalomfalatot. Újabb feladatként már más színű labdákat kellett harapdálni, ugyanolyan jutalomért. A teknősök meg csak haraptak, haraptak...

A próbát három hét múlva megismételték, kifogástalanul. De ez még semmi, a tudósok szántak időt az emberiség szempontjából ilyen jelentős kísérletre: kilenc év (!) múltán megint elővették a labdákat, a sárgarépákat, meg persze (ugyanazokat) a teknősöket is, és ismét sikerrel jártak. Okosak ezek a teknősök, na. Micsoda megkönnyebbülés! Képzeld el: állnak ott azok a nagy behemót állatok és csak bámulnak a labdákra, meg a répákra, nem beszélve a kétségbeesett tudósokról - belegondolni is borzalmas...

De nem csak a teknősök között van ilyen tanulékony alfaj, hanem az emberek között is, sőt, túl is teszünk rajtuk, nem véletlenül nevezzük magunkat szerényen az evolúció csúcsának. Nem hiszed? OK, érvelek: tudsz-e olyanokról, akik mindig elmennek például szavazáskor a körzetükbe és nem kilenc év, de több évtized után is mindig ugyanarra ütik a pecsétet, vigyázva, hogy távol tartsák a változás lehetőségének rémét? A tudósok elplántáltak a memóriájukba egy logót, összekapcsolva a pecséttel, mint a kísérlet kiegészítő elemével, és azóta mindig kifogástalanul teljesítik az így már összetett feladatot. Csak a hívószóra van szükség, és lehet készíteni a jutalomfalatot. 

Hogy olyat is ismersz, aki a pecsétet megharapta? Na, ezt nem hiszem. Nem vagyunk mi buta teknősök!

                       Amikor harap az óriásteknős (fotó: erdekesvilag.hu)

Ráharaptak a lehetőségre

Nincs abban semmi szokatlan, ha egy nagy sporteseményen nem csak a teljesítmények keltik fel az érdeklődést, hanem a pályán kívüli, esetleg az azon belüli, de nem oda való események is. Bár már nem is tudom: az, hogy a labdarúgó világbajnokságon az uruguayi Suárez megharapta meccs közben az ellenfél egy játékosát (ezúttal az olasz Chellinit), mondható-e szokatlannak, hiszen korábban már kétszer is élt ezzel a foci szabálykönyvében nem igazán körülírt küzdési módszerrel. A dél-amerikai csatár "szokása" felkeltette több fogadóiroda érdeklődését is, és tengernyi lehetőség mellett sanszot adtak a nyerésre azoknak, akik bíztak Suárez ösztöneiben. És nem csalatkoztak: a hírügynökségi jelentések szerint világszerte 167-en tippeltek arra, hogy a vébé alatt Suárez valakit, valamikor megharap. Például egy svéd és egy norvég fogadónak is bejött a dolog, a svéd fiatalember mintegy 35 lejnyi koronát kockáztatva 175-szörös nyereményt markolhatott fel, míg egy norvég fogadó 15 lejnyi összegből 2500-at vághatott zsebre. "Mindig örülünk, ha egy különleges fogadási lehetőséget kínálhatunk a velünk játszóknak, az meg igazán különleges, ha valaki mer is fogadni erre, ráadásul nyer is", írta közleményében az egyik fogadóiroda. A norvég nyertes a nyereményből állítólag el akar utazni egy angliai bajnokira, és ha összejön, akár személyesen is megköszöni az ehhez nyújtott közreműködést a Liverpoolban játszó Suáreznek. Csak aztán nehogy a nagy örömködés harapdálózásba forduljon. Mert ki merne arra fogadni, hogy nem?

 Chellini mutatja, milyen nyomokat hagyott vállán a harapás, mely a második kép tanúsága szerint Suáreznek is fájt