Állatbarát vadászat

Lezajlott idén is Ion Ţiriac üzletember, volt teniszező vadászbirtokán az inkább mondénnak, mint "sportnak" mondható esemény, melyre évente viszonylag nagy médiafény vetül. Én is többször írtam már róla (pl. ITT meg ITT) az ideiről meg ITT van a tudósítás. 

Volt, amikor a hírértéket növelték az állatvédők, akik teniszezéssel, máskor hőlégballonozással, megint máskor drónozással, esetleg jelmezbebújással igyekeztek felhívni a figyelmet a "vérengzésre", nem kevésbé magukra. Pár éve már fel is hagytak ezzel, lehet, változtak a nézeteik, esetleg belátták, kár a gőzért. 

A másik hírérték, hogy ki mindenki híresség vesz részt a lődözésben, akik bizonyára az üzleti élet dolgait is meghányják-vetik. 

Nem könnyű a dolga az újságíróknak ezzel a témával. Hogy mi történik a kerítésen belül, arról mindig annyit tudunk meg végül, amennyit a bentiek akarnak, hogy megtudjunk. Igen ám, de a tévénézők, újságolvasók állítólag nagyon kíváncsiak mindenre, tehát foglalkozni kell vele. A helyszínen sokszor elnéztem már a tévés kollégákat, szegények mit kínlódnak, amikor élő adásban naponta többször is be kell jelentkezniük, és beszélniük a ... semmiről, hiszen csak általánosságokat mondhatnak, a kapun kívül semmi nem történik, egy-egy terepjáró ki- vagy bemegy, de a benne ülők senkivel nem állnak szóba. Na, az ilyen eseményről az igazi kihívás tudósítást írni: amikor senki nem mond beszédet, senkit nem tüntetnek ki, semmit nem adnak át, nincs műsor. Csak kék az ég vagy felhős, sár van vagy hó, esik az eső vagy süt a nap - erre varrjál gombot!

Pontosan nem tudom, hányadszor voltam idén a Bályokhoz tartozó Nagyalmás melletti vadászbirtok bejáratánál, de biztos több mint egy évtizede vagyok ilyen "kalandvágyó". Azonban most jutott eszembe először, hogy ennyi év alatt csupán egyvalamit nem láttam soha: vaddisznót! De még egy fia kismalacot sem! Olyan vaddisznóvadászatról lévén szó, ahol rendszeresen több száz állatot puffantanak le, ez azért nem gyenge. Ezt nevezem én, legalábbis a magam részéről, állatbarát vadászatnak.

A vadászbirtok kapujánál idén sem lehetett odébb menni

Terjed, mint a (sertés)pestis

„Mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj!"- kezdte pohárköszöntőjét Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben című regényében a rendőrfelügyelő, kezében a ciános vermutos pohárral. Azon nyomban kitört a pánik.

A helyzet korántsem olyan vicces, mint a Rejtő-jelenetek szoktak lenni, ám a reakciókat és intézkedéseket látva mégis az az érzésem, mintha a Romániában egyre terjedő afrikai sertéspestis egy országos bohózat lenne. A nyomtatott és elektronikus sajtóban naponta jelennek meg hírek a helyzet "fokozódásáról", de mintha az újságírók túlzásairól lenne szó, ahogyan azt a hatalom emberei rendszeresen szokták hangoztatni egyéb ügyekben is. Magam is hetek óta foglalkozom a dologgal és be kell vallanom, eleinte még hittem is a hivatali közleményeknek (nem vagyok büszke rá). Talán azért, mert nem jött elhinnem, hogy ennyire felületesen foglalkoznak vele. Hittem, amikor azt mondták, a környéken nincs regisztrált eset - aztán kiderült, amikor ezt mondták, már volt és nekem ne mondja senki, hogy nem tudtak róla mondjuk az állatorvosok. Aztán jöttek a hírek innen - onnan, óvatos üzenetek, hogy itt is - ott is döglöttek meg állatok, vitték a mintákat az állat-egészségügyi szakemberek, csak a hivatalos közlések késlekedtek. Mert nyilatkozni, azt nem mer senki, mindenki "a központ" szavát lesi. Egyszer - máskor közölnek is valamit, például, hogy hol vannak gyanús állatok - de akkor rendszerint a megadott helyen már temetik is a négylábúakat... Az egyik ilyen faluban, miközben semmisítették meg a betegségben elhullott és a velük érintkezésben lehetett állatokat, megkérdeztem a polgármestert: láttál te olyan dokumentumot, aminek alapján az egész zajlik? Tehát, amiben benne van, hogy regisztrálták a betegséget, kinek a portáján, hány állatról van szó, ilyesmi. Bizonyára van ilyen, de én nem láttam - jött az óvatos válasz. De hát nem te vagy hivatalból a faluban annak a bizottságnak az elnöke, amelyik a helyi helyzetet kell felügyelje? (Álkérdés, mert tudom, hogy mindenütt a polgármester a bizottság elnöke.) De, én vagyok, szerénykedett, ezzel el is mondva, hogy mi van rájuk bízva. 

Az emberre nem veszélyes, hangsúlyozza minden alkalommal a hivatalos közlemény, mely a végtelenségig mantrázza, milyen óvintézkedések szükségesek, mivel gyógymód nincs, csak megelőzés lehetséges, ezért nyírják ki nem csak a megbetegedett, de azokat az állatokat is, melyek ezekkel érintkezhettek. 

A legnagyobb baj - mondja egy hozzáértő ismerősöm bizalmasan, hiszen konkrétan meg van tiltva nekik, hogy nyilatkozzanak - hogy éppen az óvintézkedések betartását nem ellenőrzik, pedig a kórokozó tejed az emberi ruházaton, a takarmánnyal, a madarak által széthordott bármin - tehát gyakorlatilag minden módon. 
És akkor még nem is beszéltünk a vaddisznókról. A minap a Bihar megyei sertéspestis-ügyben illetékes bizottság 3 hétre megtiltotta a ...fakitermelést azon a Bályok melletti vadászbirtokon, ahol Ion Ţiriac volt teniszező és üzletember mondén vendégeivel szokott lődözni vaddisznókra. Mért foglalkoznak ők a fakitermeléssel? Logikus, hogy a betegség a munkások közvetítésével ne juthasson vagy ki, vagy be a zárt területről/ területre. Vagyis vagy kívül, vagy belül megjelent a kór. De erről nem szólnak. Minek is, elég ha ők tudják...

És akkor még nem is beszéltünk a kárvallottaknak megígért kárpótlásról. Állítólag már megkezdték a kifizetéseket az ország délkeleti részében, ahol még nagyobb a baj. De milyen dokumentum kell az igényléshez? Hol kell azt letenni? Én még nem láttam erre vonatkozó közleményt, mint újságíró, de ez a kisebbik baj, ha közben a károsodottakhoz már eljutott az infó.

Természetesen megjelentek az összeesküvés-elméletek is: a hatalom azért mozdul ímmel-ámmal, mert ez része egy kereskedelmi-üzleti cselszövésnek. Mit lehet erre mondani? Sajnos, az intézkedések nem cáfolnak rá.

Egyelőre. 

Mondom bizakodva. 

Még egy lépés, és akár oda is eljuthatunk, hogy a sertéshús ellenes világmozgalom - ha van ilyen - áll az egész hátterében, aztán majd jöhetnek a szokásos gyűlöletkeltő panelek - ugye, ne is mondjam tovább?! De legalábbis ne adjak tippeket.

Addig is, mindenki őrizze meg a pánikját, nyugalomra semmi ok. A Gringo Star együttest idéztem, szerintem ez a pillanatnyi helyzet. Hátha tévedek...

     Ui.: Robbanásszerűen terjed az afrikai sertéspestis Romániában, nyilatkozta a fenti sorok közzétételével nagyjából egy időben Geronimo Răducu Brănescu, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság (ANSVSA) elnöke az Agerpres hírügynökségnek.

                               Mi lesz ebből?! (fotó: boon.hu)

...s hazamentek a legények

Mindenki ellőtte a puskaporát, és lassan elül a vadászat zaja is.
Nem az én jóstehetségemet dicséri, de bejött idén is, hogy a Bályok melletti, Ion Tiriac vadászbirtokára érkező vendégek szórakozását nem zavarta semmi. Pedig most tényleg volt újdonság: több országból érkezett aktivisták gyűltek össze tiltakozni az általuk mészárlásnak nevezett vadászat ellen.

                                                                                                        (Fotó:  Szeghalmi Örs / Bihari Napló)
Azt is mondhatnánk, hogy mindenki megkapta amit akart.
1. A mindenféle úri népek lődözni jöttek (állítólag idén rekordot döntöttek, és 254 vaddisznót terítettek le), ezen felül voltak nekik koncertek, kaja-piáról nem is beszélünk, és a hivatalos megfogalmazás szerinti szocializációs (?) és üzleti találkozókra is minden bizonnyal találtak időt.
2. A romániaiak mellett Németországból, Hollandiából, Ausztriából és Angliából érkezett állatvédő aktivisták elkönyvelhették, hogy újabb akciójuk volt Romániában; a média olyan nyilvánosságot adott nekik, amelynél nagyobbat most el sem várhattak; és a külföldiek még kirándultak is egy jót, feltételezem, volt rávalójuk.
3. A helyi lakosokat hajtóknak, meg kisegítő személyzetnek szokták felfogadni, most is így volt - ők is elégedettek lehetnek, mert jól meg szokták fizetni őket, és még a lelőtt vadakból is jut nekik.
4. A környékbeli lakosok, gazdák is jól jártak azzal, hogy bár a vaddisznók egy részét erre az alkalomra nevelik, azért van elég - sőt, korábbi ottani beszélgetésekből tudom, hogy túl sok is - azon kívül is, és ezekből is fogyott most. A vaddisznók ugyanis össze-vissza túrják a vetést, a szántást, nem ritkán a kertekbe is betolják az agyarukat.
5. A levadászott állatok húsa évente gyerek- és idősek otthonaiba kerül, adományként - tehát azok is jól járnak. Igaz, erről kevesebb szó esik a médiában - ez némileg rontana a szenzációra, az olvasók/nézők felháborodására számító híren. Az állategészségügyi illetékes szerint 194 vaddisznót lőttek ki szombaton, ezeket már ellenőrizték, és nem találtak trichinella-fertőzést, a további 60-at ma, vagyis hétfőn ellenőrzik, így a húst azután szállíthatják.
Azt hiszem ennyi, legalábbis nem jut több eszembe.
"Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények."
Folyt. köv. jövőre.

Célra tarts!

Apa, kezdődik!
Emlékeztek még erre a reklámra?
Hát, most megint mondhatnánk. Kezdődik a felhajtás: a hét végén tartják Bályokon a Ion Ţiriac-féle vadászatot. (Pontosabban a Bályok községhez tartozó Nagyalmás melletti erdőben.)

          Tavalyi fotóim. A hívatlanokat csak a vadászterület kapujáig engedik

A mindenüvé befurakodó politika, de leginkább a sajtó, a bulvár veri már a tamtamot. Uborkaszezon van - bár idén soron kívül bejött ez az országosra dagasztott tüntetés-kabaré hullám.
Erről az egész cirkuszról ezt írtam 2 évvel ezelőtt:

              Vadászok a célkeresztben

"Mi az, ami egyaránt jellemzi Charles Bronson mozihőst, John Huston rendezőt, I.Ferenc József császárt, I.Miklós cárt, János Károly spanyol királyt, vagy éppen a politikus Otto von Bismarckot, esetleg George Busht? A vadászat szeretete köti össze őket.” Így kezdődik bizonyos Bernhard Eibisberger könyvének ajánlója, melyben 25 híres személyiséget mutat be vadásztörténeteiken keresztül. Mindezt csak annak példázatatént idézem, hogy a nem olcsó vadászat mindig is az azt magának megengedhető társadalmi osztály szórakozása volt. Talán nem lövök bakot megállapítva, hogy így lesz ezután is, hiszen egyfajta státuszszimbólum. Ennek pedig egyenes következménye, hogy olyan réteg is van, amelyik számára ez a hobbi vörös posztó. Pár napja már hatodik alkalommal látta vendégül bályoki vadászbirtokán a volt teniszező, manapság az ország egyik leggazdagabb vállalkozója, Ion Ţiriac, barátait, üzlettársait. Bankárok, autógyárosok, politikusok lődöztek idén is vaddisznókra. A mondén esemény nyílván jó alkalom tárgyalni is nekik, a médiának meg az év eleji uborkaszezonban egy kis szenzációhajhász hírvadászatra. Nem nehéz felkorbácsolni az indulatokat például az „állatkínzás, mészárlás, dőzsölés” szavak bevetésével/ismételgetésével, nem utolsó sorban az irigységre is apellálva. Arról kevesebb szó esik – ha esik egyáltalán – ennek apropóján, hogy a mezőgazdaság ágazatához tartozóan milyen elhanyagolt a vadgazdálkodás, az elszaporodott állomány milyen károkat okoz a gazdálkodóknak, és, hogy mindez kinek a felelőssége. Ez a hír persze nem olyan „nagyvad”, és úgy látszik, még a vadászidénye sem jött el.

                  (Bihari Napló, 2010.janurár 18.)

Ma megkezdődött a hajtóvadászat. Egyelőre a sajtósok lesik az érkező vendégeket, minden mozdulatukat, minden szavukat. Élesítik a fényképezőgépeket, kamerákat. A készülő cikkekbe pedig előszeretettel használják most is a mészárlás, vérontás kifejezéseket, idézik a mindenféle állatvédő szervezetek felháborodását, meg állategészségügyi hivatalok ejnye-bejnyézését. El vannak - vagyunk :(  - belőle pár napig.

Már nem is tudom hány évben, legalább 4x, 5x voltam ott ebben az időszakban. Tapasztalatból mondhatom, a hívatlan vendégeket, például a sajtósokat - csak a kapuig engedik. Nem volt ez mindig így, a vadászatok kezdetén még jóban voltak az újságírókkal, de közülük valakik állítólag össze-vissza írtak valamiket (csak neeem?), és elszakadt a bábrongy. Azóta ami hír bentről kiszivárog, azt akarják is, hogy kiszivárogjon. Még a hajtónak felfogadott helyiek sem beszélnek részletekről, mert félnek, hogy a következő évben nem fogadják fel őket, miközben jól keresnek két napi munkával, és még az apróbb zsákmányokból is csurran-cseppen valami. Mindez nem töri kedvét sem a bulvárnak, sem a nem bulvárnak: tévék közvetítőkocsijai állnak naphosszat meg éjszakahosszat a kapu előtt, tetejükön a nagy antennákkal, és várják, hogy történjen valami.

Ez a valami: néha bemegy, néha kijön egy kocsi, ami meg sem áll, néha hallik esetleg egy lövés valahonnan, a dombok mögül.

Akinek esetleg eszébe jutni a kerítésen átmászni:

Az egyébként egymásnak konkurens tévécsatornák riporterei pedig közös főzőcskézéssel, zenehallgatással mulatják az időt, néha bejelentkeznek, és szajkózzák ugyanazt.

A felhajtás a közeli falvak gyerekeinek is szórakozást jelent, jönnek bámészkodni:

 A vadászat pedig éppen úgy lezajlik minden évben, a rajta résztvevő hírességek nem sokat törődnek az egész külső felhajtással. Szokva vannak ők az ilyesmihez. Vadászat mindig is volt, és lesz is. Mint elégedetlenkedő.
Szóval, ma már vadászták/vadásszák a holnapi, holnap utáni vadászokat.
Repülőgép érkezik a nagyváradi reptérre, aki jött kiszállt, majd terepjárón elhajt(at)ott Bályok felé:

                                                                                          (Fotók: bihon.ro)

Van izgalom...

Szerintem meg már unalmas. (Mármint a kerítésen kívül.)