Amikor a baj már nem kicsi

Mi a helyzet a sertéspestissel? Az utóbbi hetekben nincs olyan vidéki rendezvény, ahol bármi legyen a téma, ezt a kérdést ne tennék fel nekem. Nem is csodálkozom, a gazdák minden infóra kíváncsiak lennének, hiszen fáradságos munkájuk eredménye forog kockán, és mert úgy érzik, gúnyt űznek belőlük. Igen messziről indítok, de van annak már jó évtizede, amikor a Bályok melletti Ion Tiriac-birtokon tartott vadászatok kapcsán egy általam megszólaltatott erdész azt mondta: a mondén esemény jó alkalom lenne nem csak az állatvédők sikoltozásaira figyelni, de a vadgazdálkodásra is, mert az elszaporodott vaddisznókkal gond van (nem a kilövésre tenyésztettekről beszéltünk). Mondom, legalább évtizede ennek, és most hol tartunk? A vaddisznók a megye sok részén "bejáratosak" a háztájikba, és mondják, ők a legfőbb terjesztői az afrikai sertéspestisnek. Annak, melynek romániai jelenléte nem újkeletű, csak az utóbbi hónapokban - ahogyan az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Országos Hatóság igazgatója fogalmazott - robbanásszerűen kezdett terjedni. És bár nem győzik hangsúlyozni, hogy ez a kór emberre nem veszélyes, én mégis állítom: de! Igaz, nem okoz közvetlen betegséget, de idegileg tönkreteszi a gazdákat. Sőt, a vírus mintha a szólásszabadságra, illetve az elvárható információáramoltatásra is bénítólag hatna. Nyílt titok, hogy "felsőbb helyről" megtiltották például, hogy helyi elöljárók szóba álljanak újságírókkal e témában. Azt persze nem lehet megtiltani, hogy a sok év alatt megszerzett bizalmi viszony ne eredményezzen mégis infókat, továbbá, amikor már szinte az ovisoknál is okostelefon van, ne készüljenek fotók, videók minden tiltás ellenére. Logikus lenne, hogy a megelőzés fontosságának emlegetésekor a hiteles és időben érkező információ lenne a legkelendőbb. Persze, a megfelelő intézkedések mellett, mert az már késő bánatnak tűnik, hogy egész falvak sertésállományát irtják ki most már naponta és ki tudja, hol a vége?! Miért a házisertéseket mészárolják százszámra, a vaddisznókat meg alig? Ez csak egy kérdés a sok közül, melyet megfogalmaznak a "józan paraszti ésszel" gondolkodó falusiak, s mely(ek)re nem nekem kellene válaszolnom, hanem azoknak, akik hónapok óta késlekednek mindenfajta válasszal. És bár az afrikai sertéspestis igazán nem csinál nemzetiségi kérdést abból, hol okozzon bajt, azt mégiscsak el kell ismerni, hogy megyénkben (egyelőre) azon a részen pusztít, ahol a magyarság van többségben. Adódik a kérdés: a magyar emberek érdekeit védő magyar szervezetek (legyen az párt vagy szövetség) vajon miért nem hallatták hangjukat az elmúlt hetekben, hónapokban? Hiszen azzal nem lehet vádolni őket, hogy ne szólalnának meg minden lehető és lehetetlen alkalommal, a szóban forgónál messze semmitmondóbb ügyekben is. Vannak gazdaegyesületeik, kapcsolataik, továbbá olyan hivatalnokaik és politikusaik, akik nyomatékosan kérhettek volna felvilágosítást. Hiszen a baj nagy, és a bizonytalanság is. Az emberek pedig, akiket akár választópolgároknak is nevezhetünk, rettenetesen idegesek. Aki nem hiszi, menjen el közéjük és győződjön meg róla.
  (Bihari Napló)

                                (Fotó: facebook)

Terjed, mint a (sertés)pestis

„Mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj!"- kezdte pohárköszöntőjét Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben című regényében a rendőrfelügyelő, kezében a ciános vermutos pohárral. Azon nyomban kitört a pánik.

A helyzet korántsem olyan vicces, mint a Rejtő-jelenetek szoktak lenni, ám a reakciókat és intézkedéseket látva mégis az az érzésem, mintha a Romániában egyre terjedő afrikai sertéspestis egy országos bohózat lenne. A nyomtatott és elektronikus sajtóban naponta jelennek meg hírek a helyzet "fokozódásáról", de mintha az újságírók túlzásairól lenne szó, ahogyan azt a hatalom emberei rendszeresen szokták hangoztatni egyéb ügyekben is. Magam is hetek óta foglalkozom a dologgal és be kell vallanom, eleinte még hittem is a hivatali közleményeknek (nem vagyok büszke rá). Talán azért, mert nem jött elhinnem, hogy ennyire felületesen foglalkoznak vele. Hittem, amikor azt mondták, a környéken nincs regisztrált eset - aztán kiderült, amikor ezt mondták, már volt és nekem ne mondja senki, hogy nem tudtak róla mondjuk az állatorvosok. Aztán jöttek a hírek innen - onnan, óvatos üzenetek, hogy itt is - ott is döglöttek meg állatok, vitték a mintákat az állat-egészségügyi szakemberek, csak a hivatalos közlések késlekedtek. Mert nyilatkozni, azt nem mer senki, mindenki "a központ" szavát lesi. Egyszer - máskor közölnek is valamit, például, hogy hol vannak gyanús állatok - de akkor rendszerint a megadott helyen már temetik is a négylábúakat... Az egyik ilyen faluban, miközben semmisítették meg a betegségben elhullott és a velük érintkezésben lehetett állatokat, megkérdeztem a polgármestert: láttál te olyan dokumentumot, aminek alapján az egész zajlik? Tehát, amiben benne van, hogy regisztrálták a betegséget, kinek a portáján, hány állatról van szó, ilyesmi. Bizonyára van ilyen, de én nem láttam - jött az óvatos válasz. De hát nem te vagy hivatalból a faluban annak a bizottságnak az elnöke, amelyik a helyi helyzetet kell felügyelje? (Álkérdés, mert tudom, hogy mindenütt a polgármester a bizottság elnöke.) De, én vagyok, szerénykedett, ezzel el is mondva, hogy mi van rájuk bízva. 

Az emberre nem veszélyes, hangsúlyozza minden alkalommal a hivatalos közlemény, mely a végtelenségig mantrázza, milyen óvintézkedések szükségesek, mivel gyógymód nincs, csak megelőzés lehetséges, ezért nyírják ki nem csak a megbetegedett, de azokat az állatokat is, melyek ezekkel érintkezhettek. 

A legnagyobb baj - mondja egy hozzáértő ismerősöm bizalmasan, hiszen konkrétan meg van tiltva nekik, hogy nyilatkozzanak - hogy éppen az óvintézkedések betartását nem ellenőrzik, pedig a kórokozó tejed az emberi ruházaton, a takarmánnyal, a madarak által széthordott bármin - tehát gyakorlatilag minden módon. 
És akkor még nem is beszéltünk a vaddisznókról. A minap a Bihar megyei sertéspestis-ügyben illetékes bizottság 3 hétre megtiltotta a ...fakitermelést azon a Bályok melletti vadászbirtokon, ahol Ion Ţiriac volt teniszező és üzletember mondén vendégeivel szokott lődözni vaddisznókra. Mért foglalkoznak ők a fakitermeléssel? Logikus, hogy a betegség a munkások közvetítésével ne juthasson vagy ki, vagy be a zárt területről/ területre. Vagyis vagy kívül, vagy belül megjelent a kór. De erről nem szólnak. Minek is, elég ha ők tudják...

És akkor még nem is beszéltünk a kárvallottaknak megígért kárpótlásról. Állítólag már megkezdték a kifizetéseket az ország délkeleti részében, ahol még nagyobb a baj. De milyen dokumentum kell az igényléshez? Hol kell azt letenni? Én még nem láttam erre vonatkozó közleményt, mint újságíró, de ez a kisebbik baj, ha közben a károsodottakhoz már eljutott az infó.

Természetesen megjelentek az összeesküvés-elméletek is: a hatalom azért mozdul ímmel-ámmal, mert ez része egy kereskedelmi-üzleti cselszövésnek. Mit lehet erre mondani? Sajnos, az intézkedések nem cáfolnak rá.

Egyelőre. 

Mondom bizakodva. 

Még egy lépés, és akár oda is eljuthatunk, hogy a sertéshús ellenes világmozgalom - ha van ilyen - áll az egész hátterében, aztán majd jöhetnek a szokásos gyűlöletkeltő panelek - ugye, ne is mondjam tovább?! De legalábbis ne adjak tippeket.

Addig is, mindenki őrizze meg a pánikját, nyugalomra semmi ok. A Gringo Star együttest idéztem, szerintem ez a pillanatnyi helyzet. Hátha tévedek...

     Ui.: Robbanásszerűen terjed az afrikai sertéspestis Romániában, nyilatkozta a fenti sorok közzétételével nagyjából egy időben Geronimo Răducu Brănescu, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság (ANSVSA) elnöke az Agerpres hírügynökségnek.

                               Mi lesz ebből?! (fotó: boon.hu)