"50 éve nem volt ekkora magyar futballsiker."
Ezek talán a legvisszafogottabb reakciók arra, hogy a magyar válogatott legyőzte az esélyesebbnek tartott (és ennek megfelelően elég nagyképű) osztrák válogatottat a franciaországi EB-n.
Az "ősellenség" osztrákokat, írják sok helyen, és ehhez tartják magukat a "sógorok" is, hiszen korábban "a jó és a gonosz harcáról" beszéltek. Mert miért pont ebbe ne szólna bele a politika?! Bele is szól, magára valamit is adó politikus rögtön gratulált, posztolt a neten, stb., stb. Csak aztán ez a sok örömködés nehogy... - de nem is mondom tovább, nehogy a "nemzetárulás" bűnébe essek.
Inkább beszéljünk arról, hogy az osztrákokat már a két nemzet "focihajnalán" is az első számú riválisok között tartották számon. Nem voltak híjával akkor sem a lelkesedésnek, sőt. Íme, egy ma már ismeretlen szerzőtől való vers a XX. század elejéről, egy, az osztrákok felett aratott győzelem mámorából:
Ez a fotó, Király Gábor mozdulata pedig, azt hiszem, mindennél beszédesebb a minapi meccsel kapcsolatban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése