Mondják, a NASA-nak gyengébb képességű számítógépe volt a Holdra szálláskor, mint amilyet mi hordunk manapság a zsebünkben. 1969. júliusában ki gondolta volna, hogy egy fél évszázad alatt ekkora fejlődés megtörténhet, hiszen akkor az emberek nagyrésze azt sem tudta, mi fán terem a számítógép. És aki mégis, az gondolta volna-e, hogy ezt az okostelefonba bújtatott kapacitást cicaképek, torták, cukirucik és innen-onnan összeollózott világmegváltó gondolatok hirdetésére fogjuk használni. Meg arra, hogy szupernek mutassuk be azt az életünket, ami lehet, nem is olyan szuper a valóságban, mint a virtuális világban. Az pedig, hogy a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia mikor és miként veszi át a hatalmat a valóság felett, azóta téma, mióta a fogalmak léteznek. Előbb csak a fantasztikus irodalomnak adott alapanyagot, de már itt kopog az ajtónkon.
De mondhatnám, hogy itt figyel a zsebünkben. Okostelefonunk képében.
Két film, ami két stílusban fogja meg a témát.
Az egyik a tavaly ősszel bemutatott Halálod appja. Hányszor megtörténik, hogy egy internetes oldal csak úgy enged be, ha elfogadjuk a felhasználási feltételeket. Te mindig elolvasod? Ugye! Na, így jártak a mi főhőseink is, amikor belefutnak abba az alkalmazásba, ami megmutatja, mennyi van hátra az életükből. Akiknek évtizedek, azok csak legyintenek vigyorogva, hogy hülyeség, de akiknek csak napokat vagy csak órákat mutat, azok érthetően idegesek lesznek. Főleg, amikor be is igazolódik a jóslat. Mit lehet tenni? Hogyan lehet megmenekülni, vagy a rendszert átverni? Amikor azt hiszed, happy end van, a horrorba hajló thriller még odavág...
A Jexi - Túl okos telefon nem kevésbé rémisztő a témáját illetően, de komédiaként dolgozza fel: a telefon úrrá lesz gazdáján, belepofázik (szándékosan nem finomkodok én sem) a mindennapjaiba, diktátorabb egy rossz anyósnál vagy egy házsártos házastársnál. Persze ez is azzal kezdődik, hogy főhősünk olvasatlanban elfogadja a felhasználási feltételeket (ahogyan mindig van egy kiindulási pont, hiszen a közösségi oldal is azt mutathatja meg rólad lényegében, amit magad megosztasz), hogy aztán annak jegyében a telefonja a szó szoros értelmében átvegye az irányítást a magánéletben (ami eleinte alig van), a munkahelyi kapcsolatokban (amik szánalmasak). Irányít, manipulál. Büszke rád, vagy éppen szégyelli, hogy a tied. Sőt, bosszút áll, ha ki akarod játszani! A happy end itt happy end, a jó elnyeri jutalmát, azaz valóságos életét, ami csak kialakul, de ... a telefon sem marad áldozat nélkül.
Most jönne az, hogy levonjuk a nagy tanulságokat: bizony, bizony. Meg: ugye, hogy ugye. Ééén? Ugyan már! De ismerek olyanokat.
Apropó, te ezt most hol olvasod? A telefonodon? Szólt már, hogy lájkolj és oszd meg?
(Illusztrációk: port.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése