Ami az enyém, az a tied is...

Néztem az este a nagyváradi helyi tévének az elmúlt hét eseményeit összefoglaló műsorát. Az egyik tudósítás arról szólt, hogy megkezdődött az évad a színház román tagozatán is. Mármint a különvált, Regina Maria névre keresztelt román nyelvű színházban. Korábban volt ugye az Állami Színháznak Szigligeti Társulata (a magyar), meg a Iosif Vulcan társulata (a román). A magyar most Szigligeti Színház, a románok meg ki-lomtalanították Iosif Vulcant, és lettek Regina Maria Színház. Mint ismeretes, a változást nem kevés huzavona, meg nacionalista úszítás kísérte - de így van ez, amikor azon kell osztozni, ami az egyik félé volt,  a másik meg úgy tesz, mintha az övé lett volna mindig, és lenne most is. (Apropó, nem emlékszem, hogy a "magyar ellenzék" hangját hallottam volna a huzavona során. Az "ellenséghez" a "jó ügy"-ben sem illik odaállni?! Még azt hinné valaki, egyetértünk valamiben...)
Szóval, a román tagozaton is megtartották az évadkezdést, ami már csak azért is ünnep volt (nekik), mert a felújított épületben kerülhetett rá sor. A renoválás befejezése okán a riporter pedig kérdezgette a közönség tagjait: mit szólnak az újjászületett épülethez. Hát, el voltak ragadtatva, hogy micsoda büszkeség, hogy "nekünk" ilyen is van!

                                                                                   (fotó: id.wikipedia.org)
Tűnődtem, vajon tudják-e valójában hol ülnek? Mert, hogy azt hiszik, az biztos.
Mond-e nekik valamit például az a "kimondhatatlan" név, hogy ifj.Rimanóczy Kálmán? Stb., stb., stb.
Inkább elkapcsoltam egy másik csatornára...