A kisebbség a demokráciákkal kevésbé fertőzött országokban mindig is szálka volt a többség körme alatt, és ezt a „kellemetlenséget” néha szuronnyal próbálták eltüntetni, békésebb időkben (ki)képzett népszámláló biztosokkal. Ez a szálka időnként viszont gerendává hatalmasodhat: Szerbiában 16–án már bevégződött a népszámlás, és Viorel Badea szenátor máris úgy véli, a szerbek meghamisították a Timok folyó völgyében élő román kisebbség létszámát (bár 2007–ben elismerték kollektív jogaikat, cserében azért, hogy Románia elutasította Koszovó függetlenségének elismerését). Szerinte zaklatással és megfélemlítéssel bírták rá az érintetteket, hogy ne vallják be nemzetiségüket. A Vajdaságban mintegy 40 ezer románt lajstromoztak, de a romániai álláspont szerint további mintegy 250 ezer él a Vaskaputól délre. Őket vlahoknak mondják, Belgrád „elrománosított szerbeknek” tekinti őket (hmmm, ez ismerős...). A nevezett PDL–politikus már a szerbiai népszámlálás előtt félre verte a harangot: a Vajdaságban megfélemlítették azokat az aktivistákat, akik románságuk megvallására bíztatták a lakosságot = a valós helyzet meghamisitására készültek. Lám, lám, mennyire igaza van a népi mondásnak: nem mindegy, hogy mozog a Rozi, vagy rozoga mozi – vagyis nem mindegy, hogy az összeírási ív melyik oldalán ülünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése