Ez a humor nem vicc

Humorista volt, most meg államelnök lesz: a 41 éves Volodimir Zelenszkij nyerte az ukrán elnökválasztást. 

Politikai előélete annyi van, hogy egy népszerű filmsorozatban eljátszotta már az elnököt, e mellett még korrupció ellenes jelszavakkal kampányolt, s ez úgy látszik, elég volt a korábbi elnökökkel megcsömörlött szavazóknak.

Nagy dolog, mondhatnánk, nálunk - és ezt a nálunkat most értsd bárhogyan - már évtizedek óta nem hogy humoristákból lett politikusok a vezetők, de inkább azóta lettek humoristák, hogy pozícióba kerültek. Nem is tudom, mi a rosszabb meg veszélyesebb. Mulatságosnak csak azért nem mondom, mert a mi bőrünkre gyártják a poénjaikat, melyeken ellenben egy világ szórakozik. 

Ha a mi "humoristáinkat" vesszük alapul, akkor Volodimir Zelenszkij is szép jövő elé néz, hiszen a támogatóinak címzett köszönetében elnökként végrehajtandó terveiről, akárcsak a kampányban, most sem beszélt. Minek is strapálná magát, hiszen, ha vannak is egyáltalán ilyen tervei, azok a választókat láthatóan nem érdeklik, így is megválasztották. És ez máshol is éppen így bejön. Újra, meg újra.

                         A humorista talán maga sem hiszi, hogy ez bejött...

                              (fotó: karpathir.com)

Játszunk államelnök-jelöltesdit

Leaszfaltoztuk a falvaink minden utcáját, így még csak nem is sárban kellene jöjjenek a magyarok szavazni, de nem nagyon jönnek, magyarázta az államfőválasztás első fordulójának estéjén egy észak-bihari polgármester. Eddig mindig az utak állapotát kifogásolták leginkább, de most meg azt hangoztatják - és vannak, akik erősítik is őket ebben - hogy ez nekik jár, mert adófizető polgárok. Ez igaz is egy normálisan működő országban, de mintha nem tudnánk mindannyian, hogyan van ez ebben az országban, sopánkodott az elöljáró még az urnák zárása előtt, amikor azonban már lehetett látni a részeredményekből a részvételi arányokat. Utóbbiakból az is kiderült, hogy a 14 jelöltből az utolsó öt-hat valószínűleg annyi szavazatot sem kap, amennyi támogatói aláírást kellett prezentáljon ahhoz, hogy a rajtvonalhoz álljon. Hova tűnhettek a támogatóik? Hogyan lehet őket komolyan venni? Vagy hogyan lehetett? Már-már azt kell mondjam, igaza lehetett a Radio France International adónak, amikor Gheorghe Funar független jelöltet is interjúra kérte, hiszen ő legalább azt adta, ami valója. A volt kolozsvári polgármester szerint az ő küldetése (legújabban) kimondani az igazságot a román nép történelméről, ami egyebek mellett az, hogy a geto-dákok valamikor az egész földet benépesítettek, ők építették az egyiptomi piramisokat, tudtak repülni, és valójában Németország neve (Deutschland) Dákföldet jelent. Ilyen elméletekkel (is) államelnök-jelöltnek lehet lenni a ma Romániájában!

                              A 14 jelölt. Ki fog néhányukra emlékezni pár év múlva?!

Alternatív tudósítás

Ma volt szerencsém részt venni egy olyan szervezet közgyűlésén, melynek fő tevékenysége az elnök szerint, hogy tagjainak tanúsítványt ad tagságuk igazolására, amivel azok pályázatokon vehetnek részt.

Bevallom, kettős jegyzetelést folytattam, mert annyi "gyöngyszem" hangzott el, hogy nem tudtam nem megörökíteni.

Közgyűlésről lévén szó, nem volt mellékes a résztvevők száma, hiszen szavazás is volt. Tehát, lajstromot kellett készíteni - ebbe regisztráció során mindenkit beírtak, aki csak be merte dugni orrát az ajtón. 

Az elnök aztán közzétette, hogy 21-en voltunk a teremben. Ehhez meg hozzászámolta azokat akik neki előre jelezték, hogy bár kézzel-lábbal jöttek volna, de ilyen-olyan fontos ügyek sajnos meggátolták őket ebben. Na, de sebaj, mert telefonon jelezték, hogy mindennel egyetértenek majd, ami távollétükben elhangzik. Ezt hívják bizalomnak. Tehát ők voltak összesen 18-an.

Az elnök pedig spontán számolt: 21 + 18 = közel 45.

Ami valójában igaz, hiszen a 39 közel van a 45-höz. Ez pedig nem számtanóra volt.

A megjelenteket és a távol maradottakat az a tisztesség érte, hogy az elnök következetesen "nagytiszteletű kollégáknak" nevezte őket. Neszeneked! Nem elég, hogy a református egyházban elharapódzott az a szokás, hogy már minden lelkészt nagytiszteletűnek címeznek, miközben ez egy rang volt korábban - már itt is... Esküszöm, nem volt jelen egyetlen lelkész sem.

Ellenben jelen volt a doszár. De komolyan. Saját szememmel láttam. Mondta az elnök, hogy a tavalyi év tevékenységét tartalmazó doszár is jelen van a teremben - és úgy is volt.

Viszont nem volt ott az a személy, aki a névsort olvasó szerint "a Filharmónika" igazgatója - ez mondjuk igaz volt, tényleg nem volt ott.

A gyűlés résztvevői megtudhatták, hogy könnyen beleeshetnek a kontrollba, amit egy ügynökség ellenőriz, (nem baj, ha nem érted, biztos te sem vagy szakember), sok téma pedig újra és újra "tapétára kerül" (na, ezt még így én sem hallottam, értsd. terítékre).

Nagyon penge volt a tisztújítás, az elnök egy perc alatt lezavarta, mivel az egész elnökségre meg mittudoménmilyen posztokra egy listát olvasott fel javaslatként, amit egy emberként megszavaztak a népek - és persze a távol maradtak is, akik - mint mondottam volt - már előzőleg mindennel egyet értettek.

Megjegyzem, a jelölés indoklásában elhangzott egy érv, amit bármelyik szervezet magáévá tehet: a jelölt "elmebeli állapota teljes birtokában kell legyen". Nahát.

Nagyon tanulságos volt a következő évi program során előterjesztett néhány gondolat. Például "konstientizálni kell mindenkinek, hogy mivel akar foglalkozni". Azt hiszem, ezzel kár lenne vitatkozni.

A hozzászólások és kérdések során a nép elé állt egy fiatalember, ezzel a lehengerlő bejelentéssel: "nem vagyok szakember, de bármilyen kérdésre válaszolok". Na, hát csak bátran, emberek, van itt kurázsi.

Távozóban néztem szembe a folyosón a mellékhelyiség ajtajával, melyen ez a felirat volt: a wc nem működik, tilos használni. Ez úgy illett a képbe.

Az évek folyamán annyi gyűlést elfelejtek (szerencsére). Ezen legalább történtek emlékezetes dolgok.

                                                                                                                  (Illusztráció: bdsrs.blogspot.com)

Írt(ak) nekem az elnök(ök)

Írt nekem Orbán Viktor.
De tényleg.
És nem csak úgy, hogy nyílt levélben, hanem személyesen nekem címezve. Utca, házszám - ahogyan kell.
Erről jutott eszembe, hogy már több mint 3 éve a román államelnöktől, Traian Băsescutól is kaptam levelet, akkor ezt írtam arról:

                           Írt nekem az elnök!

Az utóbbi időben alig, mondhatni sosem kapok hagyományos, postai úton levelet, a hivatalos küldemények, számlák kivételével. Néha érkezik a postaládámba címzés és bélyeg nélküli boríték, ha valamelyik olvasónk szándékszik így eljuttatni valamit a szerkesztőségbe, esetleg személyesen nekem. Az ilyenek sajátja, hogy az illető maga dobja be. A választási kampány delén is ilyet találtam, se címzés, se bélyeg, se postai pecsét. No, ismét itt járt valaki, gondoltam. Aztán látom, van feladó: Traian Băsescu, Románia elnöke. Előbb természetesen örültem, hiszen nem minden nap ír az egyszerű adófizetőnek levelet az elnök. Az első lelkesedésem lelohasztotta a gyanú, talán nem is személyesen járt erre. Valahogy nem életszerű a kapum előtt óvakodó elnök látványa. Amikor kibontottam, teljesen elkeseredtem, nem is nekem írt, hiszen a megszólítás így hangzik: Kedves románok! Hát, ez bizony nem nekem szól - már csak a többes szám okán sem. Aztán megköszöni, hogy ekkor meg akkor kiálltam mellette, meg támogattam, meg ilyenek. Nem is emlékszem. Meg azt is írja, hogy ő a jóérzés országának felépítésén dolgozott. Szerintem ő sem emlékszik már jól. Azt is ígéri, ha rengeteg sokan elmegyünk szavazni a referendumon, akkor a nép akaratát a politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül. Aha, szinte látom azt a huncut mosolyát... Szóval rájöttem, az azóta újraválasztott elnök nem is nekem írt, csak összekevert valakivel. Ha tehát valaki viszont várta a levelet, de nem kapta meg, nálam átveheti. Már értékesebb...

                                               (BN, 2009. december 21., illetve "Közeli történelem", 31. oldal)

Na, szóval most Orbán Viktor miniszterelnök.
Örömmel köszönt, mint Magyarország új állampolgárát. Ez rendes dolog. Sőt, azt is megígéri, egy ezután rendszeresen küld majd tájékoztató leveleket, hogy bekapcsolódhassam Magyarország sorsának alakításában. Na, ezt már nevezem.
Családom hölgy tagjainak is megjött a címeres boríték. Gondoltam, hátha nekem azért írt mást is, mint nekik - érted, mégis mint férfi a férfinak. De nem. Azért nincs harag, hiszen legalább mégis névre szólóan írt, nem csak úgy, mint a kollégája, sőt a fényképét is mellé tette. Érezhetem, hogy az enyémmel együtt 160 ezer hasonló levél előállítására és kézbesítésére költött 45,8 millió forintból rám is jutott.
Hát akkor íme a levél:

Lavina kézifékkel

A lavina január közepén indult a HVG cikkével: Magyarország köztársasági elnöke, Schmitt Pál plágiumgyanúba keveredett. A lavinák sajátja, hogy hegyek magasából nagyon gyorsan érnek le a völgybe. Mindent elseperve. A köztársasági elnök "lavinája" ellenben feltűnően lassan óvakodott a végkifejlet felé, mely most éppen teljében van, és már minden számottevő grémium lemondásra szólította fel.

                                                                                                                                      (Fotó: nol.hu)
Pontosabban majdnem minden grémium. A legfontosabb - amelyik hivatalába küldte,  ködösít. Még mindig. Mikor ezeket a sorokat írom, az egyik tévécsatornán is boncolgatják az esetet, és mint "forró" hírt mondták be Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatát, miszerint "a köztársasági elnök személye sérthetetlen" - !?
Kicsit korábban autóban ülve a rádióban hallottam, miszerint a kormánypárt szóvivője szerint "nem szabad elsietni a reagálást". Hát, valóban nem siették el. Nem akarom én most boncolgatni a témát, azt, hogy valóban... hát, hogyan is mondjam, szóval... az elnök úr valójában ...khmm... lopott, szellemi tulajdont. Ezt nálam sokkal inkább hozzáértők tették már (például egyik kollégám itt), meg most is teszik folyamatosan.
Csupán azon elmélkedem, hogy - mivel már az elején világos volt a gyanú valóságalapja - miért húzták két és fél hónapig? Schmitt Pálról nyilvánvaló volt elejétől fogva, hogy magától nem mond le. A FIDESZ mégis húzza (húzta?) az időt, mintegy koloncként cipelve magával az elnököt, mintha nem lenne elég bajuk úgy is - aminek nagy részét, mint ezt is, maguknak köszönhetik. És arról már nem is beszélek, hogy ezzel (is) hülyének nézték az állampolgárokat, tovább slankították szavazótáborukat.

                   Számos, a köztársasági címhez méltatlan vicc, karikatúra készült
                                                                                                         (Illusztráció: orulunkvincent.blog.hu)
És nem tudom nem megvonni a párhuzamot: hasonlóra tágabb környezetemben, mondjuk úgy, hogy Bihar megyében is tudnék több példát mondani: egy (a) párt színeiben mandátumhoz jutott elöljáróról "menet közben" kiderül, többet ront, mint használ, mégsem állítják félre, váltják le. (De, igen, tudom, még mielőtt szóvá tenné valaki, hogy választott vezetőt - ha éppen olyanról is lenne szó - nem lehet csak úgy leváltani, de azért van annak is számos "más módja"...) Sőt, olyan is megesik, hogy tovább tolják, amikor már inkább szabadulni kellene tőle. De nem, cipelik a "koloncot", hülyének nézve a polgárt.
De az is lehet, csak én nem értem a "lavinák" természetrajzát.