Szavazás után homályról, megköszönőkről, megmagyarázókról, élenjárókról

Ezen is túl vagyunk. Úgy értem, egy újabb szavazáson (hogy ki mennyire választott, az egy másik kérdés).
Ahogyan az napjainkban elvárható, a közösségi oldal megtelt szavazásra buzdító vagy éppen elriasztó bejegyzésekkel. Miközben voltak, akik saját példájukat tették közzé, személyi igazolványukon mutatva meg, hogy azon bizony ott a kis matrica (egyébként vajon nem hittük volna el?), mások vitatták, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Magam részéről különösen elkeserítőnek tartom, amikor fiatalok arról kezdenek nyilvános vitába, hogy ki a magyar, miért magyar, mi értelme magyarnak lenni - hangsúlyozom: nem arról volt szó, hogy RMDSZ vagy nem RMDSZ. Olyan érveket hoztak fel, hogy csak néztem ki a fejemből - te jó ég, ezek a "mi" gyerekeink, azokban az iskolában nevelkedtek, melyekért küzdeni kell?! És most nem nagy szavakat, frázisokat akarok pufogtatni, te tényleg.
Hogy most mi lesz? Úgy értem a választás után. Hát, mindenki magához tér, pont mint máskor és megy minden tovább. Ami minket közelebbről érinthet: az RMDSZ (+MPP) megköszöni mindenkinek az elért eredményt (mert eredmény van); a Fidesz gratulál az RMDSZ-nek (+MPP), egyrészt az eredmény miatt (mert eredmény van), másrészt naná, hiszen beállt mögé; aki kimaradt a buliból, az meg fogja magyarázni, hogy tulajdonképpen az RMDSZ (+MPP) megbukott, a szavazók valójában elfordultak tőle; aki alapjáraton is forradalmár, az a kommunistázás újabb fejezetét fogja fellapozni, kicsit megspékelve azzal, hogy az RMDSZ (+MPP) félrevezette a Fideszt (azt mégsem ismerheti el csak úgy direktben, hogy eltérítették a szelet a vitorlájából).
Hogy egy kis örömhírt is mondjak: vannak, akik szuperül teljesítenek! A déli megyék egyébként is mindig élen járnak a szavazáskor, most különösen kiemelkedett az Olt megyei Colonesti-i 156-os körzet, ahol 102,35%-os volt a részvételi arány, már vasárnap 17 órakor! Ezt hallva még maga a híres Sztahanov is megnyalhatta volna mind a tíz ujját. Nem elég, hogy a 109 jogosult kivétel nélkül élt is jogával, de hogy - hogy nem, még további 65 pótlistás (a jogosultak számához képest 60%) is ott találta a legmegfelelőbbnek a szavazása lébonyolítását - legalábbis ezt adta közre az Agerpres hírügynökség. Mondják, ott és a környéken mindig kiugróan magas a szavazói kedv. Azt hiszem, ez a kulcsszó: a kedv. Bizonyára jók a kedvcsinálásért felelősök is arra.
Fentebb mondtam, hogy "pont mint máskor". Ez arra is értendő, hogy megint a PSD nyert. Mint 1990 óta mindig, hiszen pártként még soha, egyetlen választáson sem tudta egy másik párt legyőzni, csupán ha koalícióba léptek ellene (más kérdés, hogy mi lett később ezzel a koalícióval, ami szintén jellemző a romániai politikára). Tehát, aki változást vár, annak úgy tűnik, még jó ideig várnia kell. És itt érnek a fenti témák egybe: a fiatalok (ebbe beletartoznak a mi fiataljaink is) fejében is olyan zavar van, hogy 1989 után 27 évvel sem lehet leváltani a rossz emlékű párt utódjának tartottat, amiben mondanom sem kell, milyen sok a fiatal, akikről annak idején azt gondoltuk, hogy ők majd... Hát nem. 
Legyünk optimisták: egyelőre nem.

                                           Egyelőre nem. De mikor?

Nehezen boldogulunk a helyzettel

A népmesékben a 100 az egyik bűvös szám. Miért lenne kevésbé bűvös a magyar - román egymás melletti meg (nem) értés népi meséjében?! Pedig még nincs is 100 éves a szorosra fogott gyeplő - mi lesz itt majd 2018-ban?!
Amint minden évben, december 1. közeledtével sűrűsödik a kedély.
Hallom, némely szülő diszkréten (értsd: szólni nem mert, csak suttogó pletyka keretében) felháborodott, mert gyermekét az óvónéni a nemzeti ünnepre készülve, a csoport többi tagjával egyetemben román népviseletbe bújtatta, hórázni tanította. De mégis mit várt, ha román csoportba íratta a csemetét? Az óvónéni tette a dolgát, nem is lehet mást várni tőle. Ha pedig a gyereket azzal a felkiáltással íratták oda, hogy majd jobban boldogul az életben, hát tessék, megkezdődött az edzőtábor.
Furcsa dolog a nemzeti keveredés is. Mindenféle programokat hirdetnek erre a napra, a helyszíneket díszes menetelés köti össze. A menetelők között rendszeresen ott van, pontosabban már csak volt (nyugodjon békében) egy illető, kinek apósát és családját az '56-os forradalmat követően a romániai hatóságok hurcolták meg és semmizték ki. Állítólag annak idején mindkét család ellenkezett a frigyet illetően, de mint tudjuk, a szerelem vak és mondják, nyomorba dönteni, sőt, ölni is képes. Miért tenne kivételt a nemzeti összebékétlenkedéssel?!
A reggel olvastam, hogy a magyar külügyminiszter hatalmi szóval tartja távol diplomatáit a romániai ünneplésektől. Ez persze sok kérdést felvet és most külön súlyt ad neki a december 11-i szavazás. Sok egyéb mellett itt van a FIDESZ kiállása az RMDSZ mellett. Ahogyan nemrég Kósa Lajos országgyűlési frakcióvezető nekem adott interjújában mondta (nem szó szerint): az elmúlt évek szavazásainak eredménye láttán döntöttek úgy, hogy mégis inkább a tulipánt szeretik és elemelik kezüket a "mélymagyarokról". Kár, hogy eddig a felismerésig eljutni elvitt legalább 10 évet az életünkből. Ám mégis csak kell adni valami fogódzót az eddigi szoros szövetségeseknek is, vagy inkább a szavazótáboruknak. Hiszen tudjuk, minden magyar számít, választások környékén meg aztán pláne.
Hogy mindez rajtunk kívül másokat mennyire érdekel? Még akkor is, ha mindenki igyekszik magát  a nagyhatalmak jóbarátjának beállítani? Jó példa erre, hogy ma a Google és a Facebook is sok boldogságot és sikert kívánt Románia lakosságának, így mindenestül egyben. Hiszen valójába  nekik is csak egyfajta szavazópolgárok vagyunk. 

                                                 A Facebook jókívánsága

Odatartják a másik orcánkat is...

Jobb egy igaz ellenség, mint egy kétszínű barát – tartja népi bölcsesség, márpedig a népi bölcsességekben általában lehet bízni. Olvasom, a Râmnicu Vâlcea-i női kézilabdacsapat edzője rettenetesen elkeseredett a Ferencvárostól saját pályájukon elszenvedett vereség miatt. Az eredmény még csak hagyján, de a vendégszurkolók örömükben – oh, irgalom atyja, ne hagyj el – elénekelték az oltyán arénában a magyar himnuszt! Ez az ember nem szeret bennünket, erről kár lenne vitát nyitni – de nem is titkolja, és valószínűleg viszont szeretetet sem vár el. „Mélyen felháborít ez a képmutatás”– mondta Szanyi Tibor a minap egy tévéinterjúban – ez az egyetlen dolog, amiben egyetértek vele. Ő annak az MSZP-nek az elnökségi tagja, amelyiknek vezetői pár napja megkövették a határon túliakat 2004. december 5.-ért. Szanyi a következőket (is) mondta rólunk, kiket egyszerűen lerománozott: "Próbáljon csak meg valaki egy ázsiainak látszó amerikai állampolgárt lekínaizni." Vagy:"Az állampolgárság egy nemzethez való tartozást fejez ki." (Értsd: aki román állampolgár = román.) És ami mindennek a teteje: "Ha valaki annyira magyarnak érzi magát, adja vissza a román állampolgárságát." Hát mit mondjak? Keblemre, kedves Szanyi Tibor, ön aztán érti a kisebbségi kérdést! Ha kétségünk lett volna, most már biztosak lehetünk a bocsánatkérés őszinteségében! Ám, mielőtt átesnénk a ló túlsó oldalára, azért a székely zászlók kiaggatása sem egy halált megvető bátorságot követelő tett a FIDESZ-esek részéről – Budapesten, miközben az ottani lobogók az itteniek arcát csapkodják. Adyt parafrazálva: rohanunk a választási kampányba. Mármint a magyarországiba. Mert bár csak jövőre lesz a voksolás, a határon túliak szavazataiért tusakodóknak már most semmi sem drága. Maguk a határon túliak sem. Nem haboznak odatartani a mi másik orcánkat, ha pofozkodásról van szó.

                               A Fradi kéziseinek öröme Râmnicu Vâlcean  (fotó: origo.hu)

Hányas mérce?

Tegnap este, kocsiban ülve hallgattam a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorát. Ebben szó volt arról, hogy Kövér László Székelyföldre érkezett.

                                 Kövér László és Szász Jenő MPP-elnök       (fotó: szekelyhon.ro)

Nevezett maga mondta el az interjúban, hogy akár csak négy éve, most is barátai meghívására érkezett oda, hogy segítse a Magyar Polgári Párt (MPP) kampányát, melynek keretében mintegy 50 településre jut el. Ezt kötelességének is érzi, mint az MPP tiszteletbeli elnöke. Kérdésre válaszolva azt is hozzátette, hogy - mint EU-állampolgárnak - éppen olyan joga van ki- vagy beutazni Romániába, mint bárki másnak, és nem is érte semmilyen atrocitás a határon, de erre nem is gondolt valójában (mármint arra, hogy érhetné), hiszen nem követett el, és nincs is szándékában elkövetni semmit, ami miatt állami szervek felelősságre vonhatnák.
Hát, ha már a felelősségnél tartunk...
Idézet a FIDESZ egy mai, szerkesztőségekhez eljuttatott, a tárgyhoz kötődő közleményéből: "Az Európai Parlament magyar néppárti képviselői szerint Kövér László országgyűlési elnök erdélyi látogatása és részvétele a Magyar Polgári Párt kampányeseményein sem jogi, sem politikai alapon nem lehet kifogás tárgya, mert az Európai Unió minden polgárát megilleti a szabad mozgás joga, európai politikusok rendszeresen részt vesznek az egyes tagállamokban megrendezett párteseményeken. (...) Amennyiben Tony Blair korábbi brit miniszterelnök ellátogahtaott az MSZP kampányrendezvényére, vagy Daniel Cohn-Benditnek joga van, hogy pártprogramokon részt vegyen Magyarországon, úgy Kövér Lászlónak és párthovatartozástól függetlenül minden magyar politikusnak is joga van az Európai Unió bármely tagországában vagy másutt tenni ugyanazt. (...) A magyar néppráti képviselőcsoporta kettős mérce e formáját is határozottan visszautasítja."
Én azt hiszen, hogy a hangsúly azon kellene legyen, hogy Kövér László - ellentétben a 4 évvel ezelőtti látogatásával - most az Országgyűlés elnöke, és most mint ilyen, valójában - ahogyan mondani szokás - a határok felett egyesített nemzet egyik főméltósága. Mondom a nemzeté, akitől nem egy szerencsés gesztus, hogy egy párt mellett agitál - legyen az bármelyik.
Valóban, jogi alapon nem kifogásolható, hogy Székelyföldön kampányol az MPP-nek.
Abban már nem vagyok biztos, hogy politikailag nem lehet benne kifogásolni valót találni. Egyrészt, mert a FIDESZ egy másik "szárnya" meg az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) nyomja ezerrel, de olyan politikusaik is vannak (mégha tél-túl is), akik meg az RMDSZ-esek mellett mosolyognak. Akkor most mi van? És most ne tessék azt mondani, hogy ez azt jelenti, hogy mindhárom romániai pártot támogatják, és ezzel rendben van az egyensúly! Akkor lenne rendben, ha kimaradnának a kampányból. (Ez persze nem csak a FIDESZ-re vonatkozik adott esetben.)
Az pedig csak szemforgatás, hogy Tony Blair, meg Daniel Cohn-Bendit is bezzeg - ne tessék már egy kalap alá venni a magyarországi, meg a romániai magyarságot érintő választást. Miközben az összefogásra buzdít mindenki, de gyakorlatilag a pártok és pártszülemények egymásközti gyengítésére gyúrnak. Sőt, szinte buzdítanak másokat is: párthovatartozástól függetlenül minden magyar politikusnak is joga van az Európai Unió bármely tagországában vagy másutt tenni ugyanazt.
De mi nem "bármely" vagyunk, hanem egyike annak az elszakított területnek, melyért pár napja, a Nemzeti Összetartozás Ünnepén sírtak-ríttak. Akkor most velünk szemben  - hogy úgymondjam - nemzetmegtartóan viselkedni "kettős mércét" jelent, és mint olyan, visszautasítandó?!
És a végére egy kis témába vágó "fekete humor".
Ugyancsak tegnap este, még mindig kocsiban ülve hallgattam szintén a Kossuth Rádióban az este 10 órás híreket. A bemondó a Kövér-látogatásról beszélt. Arra kaptam fel a fejem, hogy ennek kapcsán EMNP-ot említett. Aztán MPP-t, majd újra EMNP-t, és negyedjére ismét MPP-t. Figyeltem, nem arról szólt a szöveg, hogy a másik párt esetleg miként reagált vagy ilyesmi, tehát az EMNP emlegetése indokolatlan volt. Tehát csak MPP-t kellett volna mondani. Ebből is látszik, hogy az első számú közszolgálati rádió hírszerkesztője (is) mennyire tisztában van a romániai magyarság helyzetével.

Megnevezték

Értem én, be kell tartani a formaságokat.
Orbán Viktor az este megnevezte a Fidesz államfőjelöltjét - Áder Jánost.
A Fidesz frakció - ne te ne - egyhangúan elfogadta a pártelnök, kormányfő javaslatát.
A jelölt elfogadta a jelölést.
Nem lehet kétséges, hogy a több, mint kétharmados többségű Országházban meglesz a kétharmados szavazattöbbség a jóváhagyáshoz.

                                  Áder János, mögött elődje, Schmitt Pál         (fotó: origo.hu)

Az államfő nem lehet párttag - természetesen a jelölt kilépett a pártjából, ezek után állhat pártok felett.
Meg kell testesítenie az ország egységét. Khmmm.
Értem én, be kell tartani a formaságokat. Így van rendjén.
Ma szóba került a téma, mikor valakivel beszéltem. Mondtam: ez egy színjáték. Válasz: kit kellett volna kinevezzenek? Mesterházy Attilát?
Teljesen igaz, azt nem lehetett. Ha nekem kétharmados többségem lenne, valószínüleg én sem lennék jobb - úgy értem, nem lennék hülye nem kihasználni.
A méltatások Áder János sok jó tulajdonságát kiemelik. Szerintem a legfontosabb, ami valójában nem egy alapvető követelmény ahhoz, hogy valaki köztársasági elnök legyen, de a jelen helyzetben akár elengedhetetlennek is nevezhetném: jó humorérzéke van - ezt saját kollégái is állítják róla.
Csak aztán majd bírja ki röhögés nélkül.

Lavina kézifékkel

A lavina január közepén indult a HVG cikkével: Magyarország köztársasági elnöke, Schmitt Pál plágiumgyanúba keveredett. A lavinák sajátja, hogy hegyek magasából nagyon gyorsan érnek le a völgybe. Mindent elseperve. A köztársasági elnök "lavinája" ellenben feltűnően lassan óvakodott a végkifejlet felé, mely most éppen teljében van, és már minden számottevő grémium lemondásra szólította fel.

                                                                                                                                      (Fotó: nol.hu)
Pontosabban majdnem minden grémium. A legfontosabb - amelyik hivatalába küldte,  ködösít. Még mindig. Mikor ezeket a sorokat írom, az egyik tévécsatornán is boncolgatják az esetet, és mint "forró" hírt mondták be Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatát, miszerint "a köztársasági elnök személye sérthetetlen" - !?
Kicsit korábban autóban ülve a rádióban hallottam, miszerint a kormánypárt szóvivője szerint "nem szabad elsietni a reagálást". Hát, valóban nem siették el. Nem akarom én most boncolgatni a témát, azt, hogy valóban... hát, hogyan is mondjam, szóval... az elnök úr valójában ...khmm... lopott, szellemi tulajdont. Ezt nálam sokkal inkább hozzáértők tették már (például egyik kollégám itt), meg most is teszik folyamatosan.
Csupán azon elmélkedem, hogy - mivel már az elején világos volt a gyanú valóságalapja - miért húzták két és fél hónapig? Schmitt Pálról nyilvánvaló volt elejétől fogva, hogy magától nem mond le. A FIDESZ mégis húzza (húzta?) az időt, mintegy koloncként cipelve magával az elnököt, mintha nem lenne elég bajuk úgy is - aminek nagy részét, mint ezt is, maguknak köszönhetik. És arról már nem is beszélek, hogy ezzel (is) hülyének nézték az állampolgárokat, tovább slankították szavazótáborukat.

                   Számos, a köztársasági címhez méltatlan vicc, karikatúra készült
                                                                                                         (Illusztráció: orulunkvincent.blog.hu)
És nem tudom nem megvonni a párhuzamot: hasonlóra tágabb környezetemben, mondjuk úgy, hogy Bihar megyében is tudnék több példát mondani: egy (a) párt színeiben mandátumhoz jutott elöljáróról "menet közben" kiderül, többet ront, mint használ, mégsem állítják félre, váltják le. (De, igen, tudom, még mielőtt szóvá tenné valaki, hogy választott vezetőt - ha éppen olyanról is lenne szó - nem lehet csak úgy leváltani, de azért van annak is számos "más módja"...) Sőt, olyan is megesik, hogy tovább tolják, amikor már inkább szabadulni kellene tőle. De nem, cipelik a "koloncot", hülyének nézve a polgárt.
De az is lehet, csak én nem értem a "lavinák" természetrajzát.