Kiszálltam a vonalból

Már nem tudom pontosan, de úgy 32 évig voltam vonalas telefon előfizetője. Voltam, írom, hiszen ennek a korszaknak vége.

Annak idején, tehát 1988-ban (maradjunk ennél), nem volt olyan egyszerű telefonhoz jutni. Mint sok minden egyébben, ebben sem volt válogatás (mondom a fiatalabb olvasóknak), tehát, hogy melyik szolgáltatót választod, annak milyen szolgáltatását. Volt A TELEFON, és kész. Elő kellett jegyeztetni és majd valamikor kaptál, ha "lett vonal". Valójában szerencsém volt, mert a közelünkben lakó szüleimnek volt, és akkoriban divat volt az úgynevezett ikertelefon. Mi is ez? Egymástól külön lehetett hívni, ám ha minket hívtak - egyik vagy másik készüléket - mindkettő csengett. A hívást sem a mai értelemben kell gondolni, hiszen a készüléken nem is voltak számok, meg tárcsa (amelyiken volt, az sem ért semmit), a kagyló felemelésére jelentkezett a "központos", aki megkérdezte, hogy kivel szeretnél beszélni, és a kézi kapcsolásos központ révén megteremtette az összeköttetést. Ilyen telefonos központokat lehet látni esetleg a régi filmekben, amikor az ott dolgozók "dugdossák a kábeleket". Mi voltunk a 97/A szám, az A jelentette az "ikerséget". 

A változás "a változás", vagyis 1989 után jött ebben is, amikor majd évek múltán modern, automata központra váltott a szolgáltató, hatjegyű számokat kaptunk és 1998-ban megjelent a város első, egyben egyetlen telefonkönyve (kiadta a Nyako Meteor cég, a cím- és hátlapon Dérer Ferenc fotói voltak a város ismert épületeiről). Aztán jöttek majd a mobiltelefonok, a számos szolgáltató az ajánlataikkal, és lassan kiszorult a vonalas.

Így járt az én esetemben is. Már évek óta csak a legegyszerűbb előfizetési módon üzemelt, ahogyan mondani szokás: érdeklődés hiányában. És most ennek is vége lett.

A 35-52-57-es számon tehát senki ne hívjon ezután. 

Bár évek óta nem is keresett már senki vonalason.

                   A "kis zöld telefonkönyv" elő- és hátlapja

15 / 22 év szolgálat (eddig)

A Bihari Napló kiadójának (függetlenül a változásoktól) hagyománya az év végi, karácsonyhoz közeli időpontban megtartott ünnepség. Az ideit a minap tartottuk meg, ITT a beszámoló róla.

Szinte hihetetlen: eltelt 5 év azóta, hogy 2014-ben, egy Nyíregyháza melletti szabadidőparkban tartott ünnepségen megkaptam azt a plakettet (bár lehet, nem ez a jó szó rá), ami azért járt, mert akkor 10 éve voltam főállású tagja a szerkesztőségnek. Ebből következik, hogy most újabb "kerek" évfordulóhoz értem: megkaptam a 15 éves plakettet (mindkettő látható alább, a dobozkák nyitott és zárt formájával is). 

Ám ez a 15 éves évforduló - mint mondtam - a főállásra vonatkozik. Ugyanis első írásom a lapban 1998. februárjának elején jelent meg, ami bizony a 22. évfordulót jelenti rövidesen. A két szám közötti különbséget külmunkatársi státuszban töltöttem, szerződéssel, sajtóigazolvánnyal (a lentebbi képen a barna színű az, eddigi igazolványaim társaságában), nem kevesebb elszántsággal, sőt, talán többel, mint manapság, de az biztos, hogy sokkal több áldozatvállalással.  

Ha jól számolom, az eltelt több mint két évtizedben négy tulajdonosváltást/cserét élhettem át, ennél jóval több a dizájn- és szakmai szempontok váltakozásának száma. Részletekbe nem megyek bele, nehogy megsértsek valakit / kifelejtsek valamit / kihagyjak valakit, meg aztán most nem is az a téma.

Ma reggel jelent meg nyomtatásban is az a cikk, melynek online változatát fentebb ajánlottam. Annak nyomán már kaptam gratulációt az évfordulóhoz. Elmondtam, most is elmondom: jól esik, de azért tudni kell, hogy ez a "figyelmesség" valójában egy ténymegállapítás, illetve a hűségnek (de azt hiszem, mondhatom a kitartást is) szól, és nem egy szakmai díj (bár lehet, van átfedés és olyan is volt már).

A minapi ünnepségen torta is volt, annak alkalmából, hogy rövidesen, január 4-én lesz 30 éve, hogy megjelent az első Bihari Napló. Ha engem kérdeztek, az alábbi tortából - ha csak virtuálisan is - nagyon-nagyon-nagyon sokaknak jár egy szelet.