Anonim anyázás

Az UEFA elsőfokú döntése szerint a magyar labdarúgó-válogatott zárt kapuk mögött kell lejátssza a Feröer-szigetek elleni EB-selejtezőt október 8-án. Az indok: a legutóbbi magyar-románon a FARE (Football Against Racism in Europe) nevű szervezet anonim megfigyelői három esetben dokumentáltak rasszista bekiabálásokat. 
A büntetés súlyosbításaként még 70 ezer euró bírságot is kap az MLSZ, mely természetesen tiltakozik, arra hivatkozva, hogy "A mérkőzés általános hangulatát egyáltalán nem a gyűlöletkeltés vagy a rasszizmus határozta meg, hanem a szenvedélyes szurkolás. Ez a mérkőzés az MLSZ megítélése szerint éppen azt bizonyította, hogy még egy ilyen feszültségektől terhelt helyzetben is lehet sportszerű körülményeket és kiváló hangulatot teremteni." 
Különösen hangzik, hogy anonim megfigyelők jelentésére bazíroznak az UEFA korifeusai, mifelénk ennek nincs jó hangzása. Értem én, a bekiabálók valószínűleg nem lettek volna "elnézők", ha kiderül, kik is ők. Ám a döntéshozóknak is tudniuk kellene, hogy egy focimeccs szervezői sosem fognak tudni annyira felügyelni egy találkozót, hogy ott aztán ne legyen anyázás, háromhülyézés, vakegerezés, illetve alkalomadtán trianonozás, bozgorozás, oláhozás, károgás, huhogás. Hát persze, hogy a rendbontókat ki kell szűrni, sokuknak köze nincs a sport pártolásához, inkább a balhé rajongói. Annyi kamera vesz ma már egy eseményt, tessenek kiszűrni, azonosítani és rábizonyítani, aztán kitiltani, büntetni, sárga lapot adni, mittudomén. De ne tessenek már kiüresíteni a stadionokat, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva. Ettől majd az anyázó nem fog anyázni? 
Esetleg most már az UEFA anyját is szidja. 
Reméljük, a tisztelt UEFA nem ás mélyebbre, mert akkor a megye kettőből is kitiltja a nézőket. 

                                                                         (Illusztráció: magyarhirlap.hu)

A rocker álma

A leharcolt rocker talán a '80-as - '90-es évek fordulója körül lehetett a csúcson, de gyérülő haja ma is lapockájáig ér. Igaz, immár azt a benyomást kelti, mintha tar fejtetőjéről csúszott volna a tarkójára. Fogsorának kerítéséből is hiányzik itt-ott egy léc... Már a délutáni órákban észrevettem a sokasodó, a Tankcsapdára váró rockerek között. Egyre ingatagabb léptekkel egyensúlyozta söröspoharát, mely az órák során mintha sosem ürült volna ki. Aztán megkezdődött a koncert, a rajongók java a színpad előtt tömörült, meg is feledkeztem róla. A kordon elé kanyarodtam fotózni, majd' levitte rólam a nadrágot a hangszórókból kirobbanó basszus. Hallom én ezt távolabbról is, láttam át a helyzetet, és hátrálni kezdtem. Talán ha 20-25 méterre távolodtam el kicsit oldalazva a frontvonaltól, mikor szinte átestem valamin a villogó fények és a sötétség keverékéből állt látási viszonyok között. Pontosabban valakin. Rockerünk, miközben egész nap várta a koncertet, mire arra került a sor, békésen elaludt a fűbe heveredve, nem zavarták a füle felett repkedő decibelek ezrei sem. Ekkor vettem észre, hogy nyűttes Ossian-póló volt rajta. Lehet, a rock katonája valójában nem is érdeklődött a Tankcsapda iránt.

Más az élet németben

Szokták hangoztatni illetékesek, hogy a falunap például arra is jó, hogy a településről elszármazottak hazajöjjenek. Meg azok is a faluünnephez mérjék szabadságukat, akik külföldön dolgoznak. Jó ez így. "Én már három éve dolgozom németben", világosit fel egy fiatalember, söröspoharát egyensúlyozva az egyik fesztiválon. Nem is nagyon kell érdeklődnöm, árad az információ, miszerint egy építkezésen kezdte téglahordással, majd csoportvezető lett és már ő "dirigál" az utána és általa oda kiérkezett falu- és szomszéd-falubelieinek. Hogy az itthoniakhoz képest jobban megy sora, azt tanúsítja a nyakában lógó és a tetovált alkarját díszítő ékszer is (ránézésre arany). Megtudom, feleségét is "kivitte", akinek szintén jó helye van egy ottani család házvezetőjeként, óvodás korú gyerekük szépen beszéli már a nyelvet. Ott egészen más az élet, sehol nem látsz szemetet, nyugodtabbak az emberek, nem gond elmenni nyaralni, bizonygatja a nyugatra szakadt hazánkfia. Áradozását a mellettünk sertepertélő kis sráca szakítja meg, aki éppen végzett furcsa-zöld üdítőjének kiszivattyúzásával: Apa, hova dobhatom a poharat? Lökd oda a kerítés tövébe - jön a válasz, majd a jóember jó példával elöl járva söröspoharával meg is mutatja, hova. Mondanám, hogy három és fél lépésre tőlünk ott a fémkeretre húzott szemeteszsák, mint alkalmi kuka. Ám már nem érem szóval őket (újra kell vásárolni valamit a gyereknek), meg aztán lehet, nem is tudnák, mi az a furcsa alkalmatosság, olyan "németben" nincs.  

 

Az én fotógalériám

Gondoltam egyet és összegyűjtöttem az elmúlt mintegy három és fél évből a Facebook-profilomra feltöltött fotóimat - pontosabban azokat, amelyeket én vagy a lájkolók jónak tartottak. Íme a 25 darabos válogatás - az én fotógalériám. (Lehet, nem az utolsó és ezt fenyegetésnek is vehetitek.) 
A nagyításhoz kattints a képre.
A címek fentről lefelé haladva: 1. Szikrázó napsütés, 2. A lázadó, 3. Csákótermés, 4. Ne közelíts!, 5. Homoktenger, 6. Keresztutak, 7. Feszület, 8. A világ nagy dolgai, 9. Nagyhét light, 10. Üldözés, 11. Templombúcsú, 12. Szárnyra kelve, 13. Vasúti helyzetjelentés, 14. Vízenállás, 15. Lépcsőzetes barátság, 16. Virágvasárnap, 17. Nagypéntek, 18. A hálózat csapdájában, 19. Bogaras szín-játék, 20. Perspektíva, 21. Útmenti mementó, 22. A világ lilában, 23. Útközben lecserélve, 24. Falunap, 25. Tüskés-szorgos.

Szociális érzékenység, óh...

Amolyan fogadatlan prókátorként többször elmélkedtem már ezen a helyen is Berettyószéplak és lakosainak helyzetéről, az ottani kőolaj-kitermelés teremtette helyzetek, huzavonák okán (pl. itt és itt). A kitermelőt régebben szétkapták, megprivatizálták, újraindították, újra bezárták, pályázati pénzekből tettek-vettek körülötte, míg tartott a zseton, stb. Amivel azonban minden ottjártamkor szembesültem, hogy a kitermelés tönkretette a földeket, a házakat és legelsősorban is az emberek jórészét. 
A minap tétetett közzé a hír, hogy a parlamentben megszavaztak egy, a széplakiakra kedvező javaslatot, úgymond jóvátételként az elszenvedettekért. A kitételek között szerepel, hogy azok, akik  legalább 30 éve élnek, dolgoztak vagy dolgoznak a térségben, 2 évvel korábban mehetnek nyugdíjba, továbbá, hogy évente egyszeri ingyenes orvosi kivizsgálásban részesülhetnek. Ez eddig OK, kezdetnek nem rossz. De a folytatás... A politikusok hozzájárultak ahhoz, hogy az ebbe a kategóriába tartozó elhunytak után járó temetkezési segélyt 50%-kal megnövelhesse az önkormányzat, az erre a célra előirányzott keretéből. Tehát nem pénzt adnak, hanem lehetőséget a pénzben bizonyára amúgy is dúskáló helyhatóságnak. És az erre a célra előirányzott összegből. Mégis, év elején milyen elvet követve lehet haláleseteket betervezni? Jó, hogy nem kérnek előjegyzési sorrendet, azzal, hogy - már elnézést a morbiditásért - ezentúl megéri elhalálozni... Szerintem a helyiek jobban örültek volna a földek méregtelenítésére, az utak javítására vagy a megrepedt házfalak kijavítására megítélt pénzeknek (mármint konkrétan a pénznek, nem a fentihez hasonló "lehetőségnek"). Ami aztán az egészségüket is javítaná lassan-lassan és kevesebb lenne az idő előtti elhalálozás, aminek a hozzátartozók bizonyára jobban örülnének, mint a temetkezési segélynek. 

...én köszönöm

A minap volt szerencsém székelyhídi táncosokkal részt venni egy magyarországi tehetségkutató verseny tévés felvételén. Sok mindent tudunk, vagy tudni vélünk az ilyen show-műsorok kulisszatitkairól, itt a lehetőség, hogy egy kicsit jobban a színfalak mögé nézzek, gondoltam, mikor elfogadtam az utazás lehetőségét. Nem részletezem kalandjainkat (azok kiderültek a megjelent tudósításból), melyek egyrészt igazolták előzetes sejtéseinket, másrészt jó pár lapáttal rá is tettek azokra. Napközben többen megkérdezték: ha tudtam volna előre, hogy így alakul, ugye, nem vállaltam volna? Hát, lehet, pillanatnyi felindultságomban másként gondoltam, de így, napok múltán semmiként nem bántam meg. Élmény volt minden jó és rossz epizódjával együtt, melyekre évek múlva is emlékezni fogunk. Fogunk, mondom többes számban, hiszen úgy gondolom, hogy bár még lehet, keserű a szájíz, ám útitársaim is gazdagodtak sok olyan élettapasztalattal, közösségi élménnyel, melyet, lám, újra a táncnak köszönhetnek. Ami rám kiemelkedő hatással volt, hogy a megpróbáltatásokat (higgyék el, nem túlzok) a gyerekek és fiatalok kivétel nélkül egyetlen zokszó nélkül viselték és ez a fegyelmezettség számomra azt sugallja, érettek annyira, hogy felismerték és megértették a körülöttük történtek lényegét, ami hozzájárul ahhoz, hogy nem válnak könnyen megvezethető felnőttekké. 
Ha másért nem, ezért már megérte ...és én köszönöm.

Hinta rácsos ajtóval

A Jobbik egyik országos vezére a romániai korrupcióellenes ügynökséget állította példának a magyarországi politikusok elé, mondván, hogy miközben odaát  korrupció elleni "harc" mérlege a vizsgálatok, vádiratok, vádlottak és vagyonelkobzások tekintetében egyaránt nulla, addig ideát adatai szerint a DNA 9100 vizsgálatot indított, 300 vádiratot készített, 1100 vádlott került bíróság el és 1130 jogerős ítéletben 310 millió eurónyi vagyonelkobzással sújtottak politikusokat. Ennek fényében nem véletlen, hogy egy néhány hete készített felmérés szerint a romániai lakosság a kormányban bízik szinte a legkevésbé (23,8%) a szakszervezetekkel és az országgyűléssel vállvetve, a bizalmi sorrend másik végén ellenben a hadsereg (75%), az egyház (62,3%) és a csendőrség (62%) mögött ott a korrupcióellenes ügyészség (61,4%). Magam nem voltam a felmérésben megkérdezett 1081 személy között, ám ezúton mondom el véleményemet, miszerint igen örvendetesek a közélet megtisztítására tett erőfeszítések. Az ügyészek munkáját talán még hitelesebbé tenné azonban néhány dolog. Például, ha a  beidézettek némelykor nem az intézményben várakozva, a folyosói plazmatévéből harsogó bemondótól tudnák meg saját ügyük részleteit. Például, ha a nagynevű letartóztatottak megbilincselése és elszállítása nem silányulna hírtévék nézettségjavító mindennapos látványelemévé. Például, ha nem kellene attól félni, hogy bármikor bárkit elvihetnek, mert ahhoz nem nagyon kell megalapozott vád, az majd később vagy lesz vagy nem, ellenben a tisztségviselők olyannyira nem mernek felelősséget vállalni, hogy az már az ország megbénulásával fenyeget. Például - és talán ez a leginkább presztízsromboló - hogy bizonyos nyomozás alatti személyeket akár évekig is ki-be sétáltatnak a rácsos ajtón. Ha valaki bűnös, tessék megbüntetni, ha nem, békén hagyni. És nem hintáztatni, együtt a közvélemény indulataival. Persze más a helyzet, ha éppen ez a cél...

                                                                        (Illusztráció: zaol.hu)