Ártézi kitörés, kőolajvízió

Éppen három hete írtam egy Gyulán látott köztéri kút kapcsán a hegyközszentimrei ártézi kútról (is). Erre tessék, fejlemény van: a falu határában a minap égbe szökött egy újabb forrás. Igaz, nem magától, az ivóvízhálózat kiépítése során tört elő a mélyből, bőséges hozama egyelőre a Berettyóban végzi (részletek itt). 

Beszélgetve a részletekről egy kollégával, adódott a briliáns ötlet: mennyivel jobban jártak volna a falubeliek, ha kőolaj tör felszínre. Igen, első hallásra valóban úgy tűnik, talán nekilendült volna a falu fejlődése. Lelki szemeink előtt máris hatalmas olajkutak jelentek meg, árnyékukban az immár csilivili várossá dagadt egykori faluval, talán még a Dallas című film zenéjét is hallottuk.

Aztán még tovább gondoltuk a sztorit, a geopolitikai adottságok (ó, de szép!) tükrében. Ez már nem volt olyan bizalomgerjesztő, ám talán közelebb állt a valósághoz.

Mi történhetett volna? 

Jött volna egy cég, rátéve kezét az állami altalajkincsre, kisajátítva területeket. Fúrtak volna, és fúrtak volna és fúrtak volna, közben csőtörés csőtörést követ, a kiömlő massza elszennyezte volna a termőtalajt. Annyi lett volna a szőlőnek, a halastónak, a 80 éve a falu központjában működő ártézi kútnak, a Szent Imre szoborhoz is egyre kevesebben jöttek volna a bűz miatt, a fejlődésről álmodozott, ám még nagyobb elgyötörtségbe esett emberek pedig a temetődombon épült (egyelőre épülő) kilátóból pedig az egyre szebbé váló múltat szeretnék látni...

Aki nem hiszi ennek a víziónak, de legalábbis néhány részletében, az nézzen szét alkalomadtán Berettyószéplakon (vagy olvassa el EZT).

Abban maradtunk, legalább az ivóvízhálózat legyen akkor meg már végre, aztán majd meglátják a többit. 

    (fotók: Kocsis Olivér)

Szociális érzékenység, óh...

Amolyan fogadatlan prókátorként többször elmélkedtem már ezen a helyen is Berettyószéplak és lakosainak helyzetéről, az ottani kőolaj-kitermelés teremtette helyzetek, huzavonák okán (pl. itt és itt). A kitermelőt régebben szétkapták, megprivatizálták, újraindították, újra bezárták, pályázati pénzekből tettek-vettek körülötte, míg tartott a zseton, stb. Amivel azonban minden ottjártamkor szembesültem, hogy a kitermelés tönkretette a földeket, a házakat és legelsősorban is az emberek jórészét. 
A minap tétetett közzé a hír, hogy a parlamentben megszavaztak egy, a széplakiakra kedvező javaslatot, úgymond jóvátételként az elszenvedettekért. A kitételek között szerepel, hogy azok, akik  legalább 30 éve élnek, dolgoztak vagy dolgoznak a térségben, 2 évvel korábban mehetnek nyugdíjba, továbbá, hogy évente egyszeri ingyenes orvosi kivizsgálásban részesülhetnek. Ez eddig OK, kezdetnek nem rossz. De a folytatás... A politikusok hozzájárultak ahhoz, hogy az ebbe a kategóriába tartozó elhunytak után járó temetkezési segélyt 50%-kal megnövelhesse az önkormányzat, az erre a célra előirányzott keretéből. Tehát nem pénzt adnak, hanem lehetőséget a pénzben bizonyára amúgy is dúskáló helyhatóságnak. És az erre a célra előirányzott összegből. Mégis, év elején milyen elvet követve lehet haláleseteket betervezni? Jó, hogy nem kérnek előjegyzési sorrendet, azzal, hogy - már elnézést a morbiditásért - ezentúl megéri elhalálozni... Szerintem a helyiek jobban örültek volna a földek méregtelenítésére, az utak javítására vagy a megrepedt házfalak kijavítására megítélt pénzeknek (mármint konkrétan a pénznek, nem a fentihez hasonló "lehetőségnek"). Ami aztán az egészségüket is javítaná lassan-lassan és kevesebb lenne az idő előtti elhalálozás, aminek a hozzátartozók bizonyára jobban örülnének, mint a temetkezési segélynek. 

Örülnék, ha nem lenne igazam

Egyáltalán nem élcnek szánom, amikor megjegyzem: éppen április elsején olvastam a hírt, hogy újra nekidurálja magát egy cég, és feléleszti a berettyószéplaki kőolajtermelést. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a széplaki olaj (nem is beszélve a lakosokról) látott az elmúlt év(tized)ekben pár furcsaságot - és egyik sem volt vicces. Hogy ne menjünk messzire, ne is kezdjük onnan, hogy a valamikori prosperáló céget sok vajúdás után "szétprivatizálták". Tulajdonosok, ígéretek, sztrájkok jöttek-mentek, aztán 2010 nyarán nagy csinnadrattával bejelentette egy cég, hogy újraindul a termelés. Eléggé el nem ítélhető módon én akkor csak némi kétkedéssel fűszerezett örömömnek tudtam hangot adni. Sajnos beigazolódtak szavaim: egy év múltán már nyoma sem volt a beruházásnak. Igaz, ezt szinte véletlenül tudtam meg, a korábbi díszes ünnepséget szervezők azt már nem kötötték a nyilvánosság orrára, hogy "elfolyt" az a pályázati pénz, amiből import kőolajat (!) akartak finomítani Széplakon, és visszatért minden a "régi" kerékvágásba. (Részletek itt.)
Elhussant újabb két esztendő, most tehát újra nekivág egy másik cég. Olvasom a kulcsszavakat: projektek, munkahelyek, beruházás, új olajkutak. Az már csak az én kekeckedésem, hogy a mosolygók között olyan arcot is vélek felfedezni, aki már korábban sem hozott ebben a vonatkozásban túl sok szerencsét...
Ígérik tehát: lesz minden, pénz, paripa, fegyver.
Úgy legyen.
Nagyon fogom utálni, ha megint a kétkedés bizonyul igaznak. És az még a legeslegkisebb baj, ha én leszek elégedetlen... 

                               Egy valamikor működött olajkút Berettyószéplakon

SzínPad

Nem lehet azt állítani, hogy rosszemlékű Gheorgeh Funar, Kolozsvár egykori polgármestere egy szürke, átlagos alak volt. Az 1992-es első szabad választásokat követően ült bele a kincses város polgármesteri székébe, és számomra megmagyarázhatatlan okból a kolozsváriak kétszer is visszaválasztották azt az elmebeteget. (2004-ben a jelenlegi miniszterelnök, Emil Boc költözött a helyére.) Mint emlékezetes, Funarnak az egyik elmeszüleménye volt, hogy mindent a román nemzeti színekre pingáltatott - kukákat, oszlopokat, kerítéseket. Telerakta a várost román zászlókkal, sőt, egy megjavított utcában a burkolat kövei is pirosak, sárgák és kékek voltak. (Ekkora dömping láttán létezhetetlen, hogy például a mit sem sejtő turistákban is ne fogalmazódott volna meg: mire ez a nagy "takarás"? - És már rövid úton el is lehet jutni oda, hogy Szép város Kolozsvár...) Akkoriban a köztéri lócákat is átfestették, így a pihenni vágyók ülepükkel is a román nemzeti színeket illethették:

                                                                        (Fotó: index.hu)
Aztán jött ugye az említett Boc, és az újra-átfestés. (Persze túlzás lenne azt mondani, hogy ezekkel aztán megoldódott minden nemzeti aberráció Kolozsváron.)
De téved aki azt hiszi, a nemzeti színkavalkád csak Kolozsvárra volt jellemző, és annak már vége. A színes fantázia (hiánya) másokat is bármikor magával ragad. Íme, Berettyószéplak napjainkban (apropó, falunap), a világháborús emlékmű parkja:

A padok előtt, a lábakhoz tartozóan pedig a szokásos, ájtatosan összfonott kézzel jobbára politikusok, meg vállalkozók állnak. (A fotót magam szabdaltam össze, nehogy szó érje a ház elejét - egyik-másik rajta szereplőt is hasonlóan kellene kivágnieltanácsolni a közügyektől.) Az emlékmű előtt a világháborúkban odamaradottakra szoktak emlékezni.
Az ő áldozatukra.
Amit a jövőért hoztak.
A máért.
Ha tudták volna, miért haltak meg... Például olyan(ok)nak hozták el a szebb jövőt, aki(k) most is ott állt(ak), szemrebbenés nélkül hivatkozva és szónokolva az elődökről, meg a példaadásukról - közben meg vastagon benne voltak/vannak például éppen Széplak kiszipolyozásában.
De a fő, hogy szépek a lócák.
Mint valami színes emlékművek, melyek a ma dicsőségét hírdetik.

(Kő)Olajozottan

Berettyószéplak az az észak-kelet Bihar megyei település, amelyiket elsősorban kőolajkitermelése miatt tartották gazdasági központnak.
Más téma, amire egyszer talán kitérek, hogy az észak-erdélyi autópálya révén is bevonult a köztudatba, mivel határában fogtak neki Románia legnagyobb viaduktjának, ami, az autópályához hasonlóan, félig, vagy még addig sem kész állapotban maradt. Közben már átadták az alatta, és a tartóoszlopok között hullámzó gyűjtótavat, mely állítólag megoldja az egész Berettyó-mente árvízgondját, és a környék ivóvízgondját:

Vissza a kőoljahoz. Még 1989 előtt nem volt gond vele. Mármint hivatalosan. Stratégiailag fontos kitermelés zajlott, a népnek nem volt beleszólása, csak eltűrhette, hogy a fejletlen technológia okozta környezeti rombolás tönkre tegye a földeket, kerteket, udvarokat - mindent, amit lehetett. Aki járt már arra, az tudja, hogy már a községhez közeledve érezni lehet azt a jellegzetes szagot. Meg tapasztalni, hogy hiába volt ott a kitermelő, ahol az aszfaltozáshoz is szükséges egyik alapanyagot készítik, bűnrossz volt- és részben még ma is az - az országút. Aztán 1989 után ott is elkezdődött a "privatizáció" - hát pont ott ne, ahol ilyen nagy pénz van?! A korábbi állami vállalatot több részre nyiszálták (kitermelés, finomítás, értékesítés, szállítás) - hogy átláthatatlanabbak legyenek a történések, meg, hogy többeknek jusson. Sok volt az eszkimó, kevés a fóka - az üzlet valamiért egyszer csak bedöglött, viszont a bolton csak az alkalmazottak buktak (oda maradt sokhavi fizetésük, kiderült, hogy nem fizettek utánuk társadalombiztosítást), ellenben a górékból, legálábbis egy részükből - mi más? - sikeres politikus lett. Nagy lépésekkel jussunk most el tavaly július végéig, amikor nagy csinnadrattával "Újraindult  a termelés a Berettyószéplaki finomítóban" (újságcím). Volt szalagátvágás, politikusi beszéd, papi áldás, ígéret szebb jövőről, munkahelyek teremtéséről, befektetésekről - mi szem-szájnak ingere. Akkor - tehát egy éve - ezt írtam az örömteli esemény kapcsán:
                   Finomítottak a széplaki olaj–helyzeten
Örömmel hallom, hogy újraindult a termelés a berettyószéplaki kőolajfinomítóban. A korábbi években többször megfordultam a „haldokló” üzemnél, tudósítani a munkások elégedetlenségéről. Ha emlékezetem nem csal – már pedig nem – akkoriban korántsem volt ott annyi vezető (pl. szenátor, képviselő, igazgató), mint a minapi ünnepségen. Pedig a munkások szívesen megkérdezték volna tőlük, hova lett a cég vagyona, hova lett az ő több hónapi fizetésük. Az nem válasz, hogy ezek a górék nem azok, mert a legtöbb akkor is az első vonalban volt, csak más székben ült. Emlékszem, a cégvezetők közül csak hébe–korba lehetett elcsípni egy–egy sokadrangút, hogy próbálja már elmagyarázni, miért is kellett az egykori virágzó vállalatot több részre cincálni (kitermelő, szállító, értékesítő), vagy hogyan került a képbe egy Virgin–szigeteken bejegyzett cég, mint főrészvényes (ennek állítólag a Hírszerző Szolgálat egykori igazgatója, Virgil Măgureanu volt a tulajdonosa), stb., stb. Ment a porhintés, maradjunk ennyiben. A kapu előtt pedig vízágyus kocsijaik között teljes felszerelésben álltak a rohamrendőrök, elrettenteni az üres kézzel (és zsebbel) protestáló prolikat. Azzal együtt, hogy szerintem a fenti kérdésekre manapság sem akar senki felelni, persze örülünk, hogy újra beindul a finomító. Remélhetőleg jobban fognak vigyázni a környzetre, talán még a korábbi károkat is megpróbálják helyrehozni, az embereknek meg lesz munkájuk. Azt is el tudom képzelni, hogy még a Berettyószéplak környéki utakat is megjavítják, hiszen ahhoz is lesz alapanyag. És azt is remélem, hogy a minap büszkén szónokló urakat pár év múltán nem kell majd megint keresni...

(Bihari Napló, 2010. július 31.)

Persze, rajtam kívül is voltak azért, akiknek rossz előérzetük volt.

Sajnos, nekünk lett igazunk.

A minap beszéltem egy ottani elöljáróval, akitől megkérdeztem: mi van az olajfinomítóval? Hát az van, hogy nem igazán jött be a terv, hogy olasz import olajból dolgozzanak (mivel az ott kitermeltből nem adott nekik az a cég, amelyikre a kitermelés tartozik - mint mondtam, az egykori vállalatot felszabdalták). Egy éve 200 munkást foglalkoztattak - akiket szép kék egyenruhában fel is sorakoztattak az ünnepségre - és azt ígérték, egy éven belül ez a szám megduplázódik.

Hát, nem duplázódott.

Hanem tizedelődött.

Most ugyanis a finomítóban megint nem dolgoznak, csupán újra 20-25 embert foglalkoztatnak, mint a létesítmény örzőit. A többi, akkor felvett munkás megint hoppon maradt. Azt suttogják, valakik valami pályázati pénzt nyertek a finomító újraindítására - ezt kellett elkölteni. Ez meg is történt - úgy értem, a finomítót akkor újraindították, és a pénznek is sikerült a nyakára hágni... Aztán visszaállt minden a "rendes" kerékvágásba. Megtörténik az ilyesmi pályázati pénzek esetében. Azt is hallottam, a cégnél nem szeretik a sokat kérdezősködőket. Mint mondtam, visszaállt minden a rendes kerékvágásba.

A tavalyi ünnepségen - amikor még az újságírókat is szívesen fogadták! - a felszentelést végző püspök egy keresztet adott át a cég igazgatójának. Neki még biztosan nem volt. Mert a széplakiaknak szerintem már van. Évtizedek óta hordozzák.

            Széplaki pillanatkép: rozsdásodó vezetékek, ócskavas olajkút, elvadult táj.