Füstoszlop felettünk

Magam is foglalkoztam a hírrel három hete: a Váradhoz közeli Nagyürögdön tűz ütött ki egy hulladéktelepen, éget fa- és műanyaghulladék, a fekete füstoszlopot Váradon is látni lehetett (meg minden irányból jó messziről). Most - vagyis vasárnap este - újra tűz volt ugyanott, ugyanazokkal az ismérvekkel. A katasztrófavédelmiek közleményéből kiderült, hogy vagy 2 órát locsolták a tűzoltók, mire sikerült megfékezni az 1000 négyzetméteren tomboló lángokat. A lakosság ezúttal is kapott riasztást az erre létrehozott mobiltelefonos alkalmazáson több kilométeres körzetben, hogy ne nagyon lébecoljanak a szabadban, mert akár mérgező gázok is felszabadulhattak a rohadtul csúf füst mellett. Nem volt gyerekjáték, hiszen a kémiai, biológiai, radiológiai és nukleáris balesetekkel foglalkozó csoportot is a odapattintották. A két héttel korábbi és a mostani sajtóközleményben is szerepel: a tűzoltók munkáját nehezítette, hogy a közelben nem volt vízutánpótlásra mód, tehát a tűzoltóautók jöttek-mentek munka közben valami távolabbi csaphoz (vagy mihez). 

Na, itt lesz érdekes a történet. 

Már az sem semmi, hogy ugyanott ugyanaz megtörténik két héten belül újra, adódik a kérdés: csak nem maradt még valami megsemmisíteni való a múltkorról?

De a még jobb kérdés: egy gyúlékony anyagokat tároló telepet működtető vállalkozás hogyan kaphatott működési engedélyt, ha nincs mondjuk legalább egy tűzcsapja (benne vízzel, persze)? És ezt még maguk a tűzoltóságot is felügyelő katasztrófavédelmiek erősítik meg, mármint azt, hogy nem volt vízforrás... 

Ha mondjuk te egy vállalkozó vagy, akkor tudod, hogy hányféle engedélyt kellett beszerezzél, mire kitehetted, hogy "Nyitva". Például épp a tűzoltóktól is. 

Távol álljon tőlem, hogy a tűzoltók munkáját fumigáljam, sőt, tudjuk, micsoda életveszélyes meló ez, nem is azokkal van a gond, akik szó szerint tűzbe mennek másokért, hanem azokkal, akik ilyen módon oda küldik őket. Meg akik ilyen módon felelősek a füstért, az elszabadult mérgező gázokért.

Meg azért a szennyezett környezetért, ami az egész országot mérgezi. 

És nem csak fekete füsttel.

Decibel meghajtású bicikli

A kora esti csendben úgy tűnt először, hogy valahol messze megint visít egy sziréna. Aztán olyan furcsán közeledett, nem úgy, ahogy a mentő- vagy tűzoltókocsi szokott. A közelben néhány kutya azért ugyanúgy vonyításba kezdett, mint amikor a szirénázók jönnek. 

Csak megjegyzem zárójelben, hogy a kutyavonyítás mindig hamarabb felhangzik, mint ahogyan meghallanánk a közeledő rohamkocsikat. 

Szóval, ez a hang olyan furcsán jött és jött egyre közelebb, és mind ritmusosabb lett. Ám hiába nézelődtem, sehol semmi jármű. Csak egy biciklis közeledett. A minimalizmust képviselő, csak az elengedhetetlenül szükséges alkatrészekből állt járgányt egy hozzá illő egyszerűséggel öltözködött fiatalember pedálozta, akin látszott, hogy a szoláriumot, mint megnevezést sem ismeri, ellenben nincs is rá szüksége. 

Mivel a hang az ő közeledtével arányosan erősödött, érdekelni kezdett, hogyan csinálja. Már szinte fülsiketítővé vált a tucc-tucc, amikor észrevettem, hogy egy madzag-fogantyú van átvetve a vállán, majd amikor elhaladt mellettem, az is látható lett, hogy a kis hátizsákból egy olyan cipős doboz méretű hangszóró kandikált ki, az ontja az egész utcán végigdübörgő hangáradatot. 

Ha van sugárhajtású repülőgép, akkor ez meg decibel meghajtású bicikli volt. 

Próbára teszi, akit szeret

Miközben a magyarkéci református parókián a napokban pusztított tűzvész kapcsán írtam a tudósítást, próbáltam, ahogyan illik és kell, tárgyilagos maradni. Azonban ezen a helyen már lehetek szubjektív. Valahányszor Mike Pál tiszteletessel beszélgettem már korábban is, az mindig élményszámba ment - és most sem csalódtam. Első gondolatom, ismerve a tiszteletest, az volt - bár nem vagyok mindenre csípőből, pláne nem szó szerinti bibliai idézetet vágó alkat -, hogy Isten próbára teszi azt, akit szeret. Mikor ezt kimondtam, a lelkész helyeselt: elsősorban azokat sajnálta, kiknek munkája elemésztődött, majd hozzátette, a gyülekezet, a barátok azonnal megmozdultak, az igét gyakorlattá téve: "Egymás terhét hordozzátok". Felfogásában ennek az esetnek is jó oka van, erős hittel úgy gondolja, hogy a Teremtőnek olyan nagy tervei vannak, melyeknek ez az eset egy kis része, és ahogyan már korábban is tapasztalta, egy idő után beigazolódik mindez. Pillanatnyilag lehet, úgy érezzük, hogy egy nagy ködben botorkálunk, az is meglehet, hogy a terv nem is földi életünkben teljesedik ki, de ki fog, abban biztosak lehetünk, mondta a lelkész, aki - hangsúlyozom - nem prédikált, barátian beszélgettünk. 
Ha eddig esetleg lettek volna, ezután már biztosan nem voltak kétségeim: nem az a kérdés, sikerül-e újjáépíteni a leégett tetőt, hanem hogy vajon mi annak a bizonyos nagy tervnek az újabb lépése. 
Mert akit próbára tesz, azt szereti.

                             A tető nélkül álló parókia épülete, illetve a kormos tetőtérből meredező kémények, háttérben a templom                                 (fotó: erdon.ro)

Telefonos füstjelzés

Sokszor szoktam idézni Bacsó Péter remekéből, a Rákosi-rendszert parodizáló A tanú című filmből. Bizonyára sokan ismerik a jelenetet, amikor Pelikán József porrá égett házához megérkeznek a tűzoltók, és a gátőr - aki, mint tudjuk, ideológiailag nem volt elég fejlett - ezt kérdezte Virág elvtárstól: 
- "Én nem akarok gyanúsítgatni, Virág elvtárs, de nem jött egy kicsit későn ez a tűzoltóparancsnok?" 
Az elvtárs is eltűnődött kicsit, ám a tűzoltóparancsnok meggyőzően érvelt: 
- "Az éberség az első. Sok bejelentés érkezik, hogy itt is tűz van, meg ott is tűz van. Előbb le kell ellenőrizni. Ki kell nyomozni, hogy nem vezetnek-e félre bennünket. Ehhez idő kell." 
Ez jutott eszembe a minap, amikor egy aktuális eset kapcsán feltette nekem valaki a kérdést: egy tűzesethez miért csak akkor vonulhatnak ki a tűzoltók, ha a 112-es telefonszámon keresztül megérkezik hozzájuk a riasztás, miért nem elég egy felhőkarcolónyi füstoszlop? 
Mint megtudtam, a hivatalos ügymenethez pontosan rögzíteni kell, hogy mikor, honnan, kitől jött a riasztás, ám mindez állítólag pillanatok alatt lezajlik, és mehet a piros autó. 
Szerintem pedig ezen felül továbbra sem kevésbé fontos az éberség.