Füstoszlop felettünk

Magam is foglalkoztam a hírrel három hete: a Váradhoz közeli Nagyürögdön tűz ütött ki egy hulladéktelepen, éget fa- és műanyaghulladék, a fekete füstoszlopot Váradon is látni lehetett (meg minden irányból jó messziről). Most - vagyis vasárnap este - újra tűz volt ugyanott, ugyanazokkal az ismérvekkel. A katasztrófavédelmiek közleményéből kiderült, hogy vagy 2 órát locsolták a tűzoltók, mire sikerült megfékezni az 1000 négyzetméteren tomboló lángokat. A lakosság ezúttal is kapott riasztást az erre létrehozott mobiltelefonos alkalmazáson több kilométeres körzetben, hogy ne nagyon lébecoljanak a szabadban, mert akár mérgező gázok is felszabadulhattak a rohadtul csúf füst mellett. Nem volt gyerekjáték, hiszen a kémiai, biológiai, radiológiai és nukleáris balesetekkel foglalkozó csoportot is a odapattintották. A két héttel korábbi és a mostani sajtóközleményben is szerepel: a tűzoltók munkáját nehezítette, hogy a közelben nem volt vízutánpótlásra mód, tehát a tűzoltóautók jöttek-mentek munka közben valami távolabbi csaphoz (vagy mihez). 

Na, itt lesz érdekes a történet. 

Már az sem semmi, hogy ugyanott ugyanaz megtörténik két héten belül újra, adódik a kérdés: csak nem maradt még valami megsemmisíteni való a múltkorról?

De a még jobb kérdés: egy gyúlékony anyagokat tároló telepet működtető vállalkozás hogyan kaphatott működési engedélyt, ha nincs mondjuk legalább egy tűzcsapja (benne vízzel, persze)? És ezt még maguk a tűzoltóságot is felügyelő katasztrófavédelmiek erősítik meg, mármint azt, hogy nem volt vízforrás... 

Ha mondjuk te egy vállalkozó vagy, akkor tudod, hogy hányféle engedélyt kellett beszerezzél, mire kitehetted, hogy "Nyitva". Például épp a tűzoltóktól is. 

Távol álljon tőlem, hogy a tűzoltók munkáját fumigáljam, sőt, tudjuk, micsoda életveszélyes meló ez, nem is azokkal van a gond, akik szó szerint tűzbe mennek másokért, hanem azokkal, akik ilyen módon oda küldik őket. Meg akik ilyen módon felelősek a füstért, az elszabadult mérgező gázokért.

Meg azért a szennyezett környezetért, ami az egész országot mérgezi. 

És nem csak fekete füsttel.

Anyja lánya

Aki nem tudná véletlenül, hogy milyen nap van a kisvárosban, az biztos rájönne arról, hogy nagy a sürgés-forgás azok között, kikről ránézésre megállapítani: jórészt segélyekből élnek. Ezen a napon jár ki a központból heti rendszerességgel a "segélyes", ilyenkor lehet "intézni a papírokat". Az iratokról fénymásolat is kell a "doszárba", így a "szerokszosnál" is nagy a forgalom. 
Toprongyos pár áll meg az ajtó előtt. A még gyereknyi anya elengedi a mellette karistoló, maszatos arcú kislánya kezét, batyujából előszedi viharvert személyi igazolványát, indul a másolóhoz. Megtorpan, eszébe jut, hogy nem mehet be égő cigarettával. Kikapja szájából a parázsló csikket (lehet, nem sokkal korábban lejmolta), odanyújtja a lányának, majd bemegy az ajtón. A kislány, mintha mi sem lenne természetesebb, szájához emeli, jókorát szív rajta. A füst meg sem köhögteti, kitaposott úton mérgezi már a tüdőt. Anyuka, dolga végeztével, visszaveszi az égve tartott füstölnivalót és mennek dolgukra.  

                                                                                  (Illusztráció: hirek.sk)

Füstölgés

Rendkívüli hideg van, és még extrémebb lehűlés várható - szörnyülködtetnek a tévék, rádiók.
Tényleg?
Szerintem meg éppen olyan van, amilyennek február elején lennie kell.
Olyan, amilyenek voltak - hogy csak a saját tapasztalataimat mondjam - az én ifjúkoromban. Például, mikor katonáskodtam, és vittek bennünket havat lapátolni éjszaka a Buzău-i (magyarul mondják Bodzavásárnak is, de szerintem így kevesen ismerik) állomásra, hogy tudjanak járni a vonatok, ne fagyjanak le a váltók. Vagy a következő évben, amikor Érmihályfalva és Értarcsa között  az országúton egy sávon lehetett közlekedni, hófalak között.
Csakhogy ettől már elszoktunk.
Például karácsonykor már nincs hó. Inkább sár van.
Nyáron meg a mindenféle olyan káros sugárzással riogatnak, amiről régen nem is hallottunk.
Mondják az okosok, hogy változik a világ klímája, meg a Föld egész rendszere. Most persze nem arra gondolok, amikor azzal rémisztenek, hogy elillanó pár százmillió év múltán a kontinensek egymásnak fognak ütközni. Az is borzasztó lesz, de valahogy nem érzem át a fenyegető veszélyt annyira, mint mikor arról van szó, hogy "most", pár éven, pár évtizeden belül, tehát még az én, meg az én gyerekeim életében lesznek olyan környezeti változások, melyek ellehetetlenítik a normális életet. Pontosan megmondják, mik okozzák ezeket, melyek a hatások. Aztán nem történik semmi. Pontosan ugyanúgy eregetik a mindenféle gázokat a levegőbe, a mérgeket a folyókba. A fejlettnek nevezett országok "környezetszennyezési kvótákat" vesznek a szegényektől, akik még szennyezni sem tudnak a csóróságtól, esetleg abból jutnak nagyobb bevételhez (mármint a kasszához odajutó réteg), hogy "befogadják" a gazdagok szemetét.
Összeülnek, tanácskoznak mindenféle hangzatos környezetvédelmi témában - aztán nem írják alá a megállapodást, vagy aláírják, és nem tartják be. Ki vonná felelősségre őket?
Aki azt hiszi, hogy valami távoli, őt nem érintő fantáziálásról van szó - az nézzen csak körül.
Az alábbi fotót ma készítettem a Csatári hágón, a nagyváradi Hőerőmű kéménye van rajta. Meg az, ami kijön belőle.

Hirtelen nem is lehet látni, meddig tart a kémény, és hol kezdődik a füst.

Bár azt nem tudtam jól befogni a fényképezőgéppel, de becs'szóra higgyétek el nekem, hogy a füst bizonyos magasságban "elhajlott", és távolról úgy nézett ki, mintha hosszú felhő szállna Nagyvárad felett.

És mintha ködben lenne az egész város. Talán már észre sem vesszük. Pedig ez itt van. A szó szoros értelmében az orrunk előtt.
Kit érdekel, hogy majd összeütköznek a földrészek?!