Nyitott kapus meccs

Labdarúgó Bajnokok Ligája döntő, Wembley stadion, 2013. május 25., London.
A Bayern München 2-1-re legyőzte a Borussia Dortmundot.
Lendületes játék, látvány, gólok, kimaradt helyzetek, emlékezetes pillanatok.
Örömittas győztesek, elkeseredett vesztesek.
...és még valami.
Az érmek és kupák átadása után (de már talán előtte is), a bajor csapat játékosai - akik ma már a legtermészetesebb módon a világ minden tájáról érkeztek Münchenbe - nemzeteik zászlaiba burkolózva ünnepeltek. A piros mezekre rákerült a brazil, a horvát, a francia, a svájci, a kolumbiai lobogó. Azt hiszem, éppen a németet nem láttam. De kit zavart ez? Láthatóan senkit. Összeölelkezett a szőke német a göndör afrikaival. A lelátón nem égettek zászlót, nem szidtak hatalmas transzparensen senkit. A sajtóban nem jelentek meg másnap gyűlölködő írások.
Jobb helyeken így megy ez.
Nyitott kapus meccs volt.

                                       A győztesek a BL-kupával       (fotó: nemzetisport.hu)

Közös dolgaink

A XXI. Nyíló Akác Napok sok találkozásra is alkalmat adott.
Például a határ túlsó oldaláról, nem is olyan messziről érkezett egy vendég őszintén rácsodálkozott a "határon túli" életre. 2013 májusában. Nem lekicsinylően, nem lekezelően, nem álszent módon, egyszerűen, majdhogynem tátott szájjal hallgatta, hogy mit is jelentett az 1989 előtti romániai magyar lét, és mit jelent azóta. Érdeklődve figyelte, mert egyszerűen alig tud róla. Rólunk. Mert ott, ahol ő lakik, erről beszélni senki nem tartja sem feladatának, sem kötelességének, talán értelmét sem látja. Ott ez csak akkor téma, ha a politika pillanatnyi érdeke megkívánja, mert éppen vagy szeretni kell bennünket, vagy riogatni velünk.
Egy másik találkozás, ami talán még megdöbbentőbb.
Erdélyből Magyarországra költözött "hazánkfia" felháborítónak tartja, hogy jelenleg akár egy peták költség nélkül lehet bárki magyar állampolgár, miközben ugyanez évekkel ezelőtt neki több százezer forintjába került. Igazságtalanságot emleget, és úgy érzem - bár nem mondja ki - legszívesebben "lerománozna", ahogyan talán vele is tették, amikor még ő is csak turista volt.
Élünk egymás mellett, magyarok és magyarok, sokszor rácsodálkozva, máskor acsarkodva egymásra. Pedig  - József Attilát megidézve - rendezni végre saját közös dolgainkat, ez lenne a mi munkák.
Ami nem is kevés.
És egyre sürgősebb.

Határontúliság, ami összeköt

Egy késő esti rádiós beszélgetésben Rúzsa Magdi volt a riportalany.
Bevallom, elfogult vagyok az énekesnővel szemben, a legkimagaslóbb tehetségnek érzem, akit sikerült a már futószalagon gyártott tehetségkutatókon valaha felfedezni. Ehhez járul szimpatikus személyisége, amit személyes találkozás során is megtapasztalhattam már.

                        Rúzsa Magdi 2007. októberében Nagyváradon, sajtótájékoztatón...
 
Az említett beszélgetés meghallgatása csak erősített meggyőződésemben.
Felelevenítette, hogy végzettsége szerint bába, és mint vajdasági magyar lánynak egy macedón cigányasszonyhoz, illetve annak gyermekéhez fűződik legemlékezetesebb "szülése". Egy szeletke a kelet-európai szivárványból...

                                         ...majd a színházban tartott koncertjén 

Felidézte, hogy hátizsákját felpakolva hogyan próbált szerencsét a tehetségkutatón, és micsoda élményt jelentett neki, a határon túlinak, a győzelem. Arról pedig még most is hallható meghatódottsággal beszélt, hogy mindannak tetejébe egy éven belül Magyarországot képviselhette az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Ő, a határon túli!
Kilencedik lett, ám elnyerte 17 éves korában írt dalával a szerzők díját. Ennek átvételekor a magyar zászlóba burkolózhatott, Magyarország volt ő akkor egy pillanatra a világ előtt.
Ő, a határon túli.
Aki nem is volt akkor még magyar állampolgár!
Én, a szintén határon túli, e sorok írásakor is lúdbőrös lettem, pedig csak a billentyűzetet koptatom, sem színpadon nem állok, a világ se nagyon ügyel rám.
Azt hiszem, a "határontúliság" az, ami kiváltja ezt, az az érzés, amit csak a határon túli érez igazán, ami összeköt. Túl érzelgős lennék? Ha ez azt jelenti, akkor vállalom. Sőt, úgy gondolom, ez olyan "határontúli" érték. Amit veszélyeztetnek azok, akik elhintik köztünk a gyűlölködés apró, csillogó magvait. Hát, ezektől is lúdbőrös leszek.
De ez már egy egészen más érzés!

A villámcsapás utóhatásai

Úgy tűnik, hogy a "Mikor lecsap az istennyila" című írásom célba talált - mint egy villám. Rövid időn belül két levelet is kaptam rá, és mivel mindkettő tanulságos, illetve közérdekű - továbbá a szerzők hozzájárulását is kikértem, közre is adom őket.

          1.                               Csapjon bele az istennyila!

Rencz Csaba újságíró április 22-én (a Bihari Naplóban) megjelent cikkével kapcsolatban szeretnék néhány keresetlen szót szólni a nyilvánosság előtt saját esetünkről. Tönkrement a számítógépünk, férjem járt el a kötelező biztosítás ügyében. A szerződésben világosan felsorolt biztosítandó esetek közé tartozik a villámcsapás is, amely a lakáson belüli anyagi javakat éri. Nos, mint kiderült, a számítógép nem tartozik az ilyen nemű anyagi javak közé - jóllehet, nem az istállóban tartom -, ugyanis mint a részletes tájékoztatás során kiderült, a biztosítás nem vonatkozik elektronikai eszközökre. Kár, hogy ezt a tájékoztatást sem szóban, sem papíron nem ismertették a szerződés megkötésekor. A bróker kioktatott , hogy az elektronikus eszközökre külön biztosítást kell kötni. Egyébként panaszra semmi okom, mert van 1000 euró bónuszom (papíron). Ez utóbbi felől nem kaptam tájékoztatást, hogy milyen feltételekhez kötött, és kinek a zsebében landol. Azóta nálam okosabbakkal is kerestettem az illető biztosító weblapját, hátha bővebb ismertetéssel szolgál, ám azon a néhány nagyvonalakban odavetett általánosságon, és egy semmit sem mondó telefonszámon kívül mit sem találtak. Van ugyan egy e-mail cím, amire lehet sirámot, kritikát, akár káromkodást is beírni, de senki nem biztosít arról, hogy el is olvassák, vagy esetleg jót derülnek rajta. Summa summarum, a kár a miénk, a pénz a biztosítóé, amelynek központja a szerződés tanúsága szerint Wienna, kihelyezett székhelye Bukarest, és a helyi bróker fizetése akkor a legbiztosabb, ha minél több károsultat el tud hessegetni. Tanulság: választunk másik biztosítót, bár lehet, hogy eben kutyát cserélünk. Jókívánság: csapjon bele a mennykő a biztosítótársaságba! Ámen.
                                                                                    Taar Erzsébet, Érmihályfalva 

     2.               Lehet védekezni az atmoszferikus túlfeszültség ellen

                              

Olvastam Rencz Csaba kommentárját a BN április 22-i számában "Mikor lecsap az istennyila " címmel, és szeretnék eligazítást adni polgártársaimnak ebben a témában. Kezdjük azzal, hogy a villámcsapás akkor is károkat tud okozni egy épület berendezéseiben, ha az több száz, esetleg kilométer távolságra van a villámcsapás helyétől. Ugyanis a több ezer amper erősségű villámáram óriási, több ezer volt erősségű túlfeszültséget gerjeszt (indukál), amely hullám formájában terjed különböző irányokban. Terjedését elősegítik a környezetünkben lévő villamossági hálózatok, kábel TV-hálózat, TV antennák, és egyéb berendezések. A túlfeszültségi hullám így be tud hatolni az épületben lévő villamossági berendezésekbe és kárt tud okozni, az ott bekapcsolt, elsősorban érzékeny berendezésekben (TV készülék, rádió, számítógép, stb.) Lehet-e védekezni az atmoszferikus túlfeszültségek ellen? Válaszom az, hogy lehet! Először is le kell cserélni a lakásban még található régi biztosító táblát, modern kis automata kapcsolókkal ellátott táblára. Ebbe az elosztó táblába túlfeszültség elleni védőberendezést kell beszerelni, amely megakadályozza  a túlfeszültséghullám behatolását. Ugyanakkor érdemes az érzékeny berendezést tápláló villamos konnektorba túlfeszültség védővel ellátott szúróvillát használni. Természetesen a kivitelezést csak is felhatalmazott szakcéggel szabad és kell lebonyolítani. Ami pedig az érmihályfalvai károsultakat illeti, azt tanácsolom, hogy próbálják meg jogi úton is érvényesíteni kártérítési igényüket. 

                                                Makai Zoltán ny. elektromérnök, Nagyvárad

                                                                                                             (Illusztráció: vasarhely.ro)

Alternatív tudósítás

Ma volt szerencsém részt venni egy olyan szervezet közgyűlésén, melynek fő tevékenysége az elnök szerint, hogy tagjainak tanúsítványt ad tagságuk igazolására, amivel azok pályázatokon vehetnek részt.

Bevallom, kettős jegyzetelést folytattam, mert annyi "gyöngyszem" hangzott el, hogy nem tudtam nem megörökíteni.

Közgyűlésről lévén szó, nem volt mellékes a résztvevők száma, hiszen szavazás is volt. Tehát, lajstromot kellett készíteni - ebbe regisztráció során mindenkit beírtak, aki csak be merte dugni orrát az ajtón. 

Az elnök aztán közzétette, hogy 21-en voltunk a teremben. Ehhez meg hozzászámolta azokat akik neki előre jelezték, hogy bár kézzel-lábbal jöttek volna, de ilyen-olyan fontos ügyek sajnos meggátolták őket ebben. Na, de sebaj, mert telefonon jelezték, hogy mindennel egyetértenek majd, ami távollétükben elhangzik. Ezt hívják bizalomnak. Tehát ők voltak összesen 18-an.

Az elnök pedig spontán számolt: 21 + 18 = közel 45.

Ami valójában igaz, hiszen a 39 közel van a 45-höz. Ez pedig nem számtanóra volt.

A megjelenteket és a távol maradottakat az a tisztesség érte, hogy az elnök következetesen "nagytiszteletű kollégáknak" nevezte őket. Neszeneked! Nem elég, hogy a református egyházban elharapódzott az a szokás, hogy már minden lelkészt nagytiszteletűnek címeznek, miközben ez egy rang volt korábban - már itt is... Esküszöm, nem volt jelen egyetlen lelkész sem.

Ellenben jelen volt a doszár. De komolyan. Saját szememmel láttam. Mondta az elnök, hogy a tavalyi év tevékenységét tartalmazó doszár is jelen van a teremben - és úgy is volt.

Viszont nem volt ott az a személy, aki a névsort olvasó szerint "a Filharmónika" igazgatója - ez mondjuk igaz volt, tényleg nem volt ott.

A gyűlés résztvevői megtudhatták, hogy könnyen beleeshetnek a kontrollba, amit egy ügynökség ellenőriz, (nem baj, ha nem érted, biztos te sem vagy szakember), sok téma pedig újra és újra "tapétára kerül" (na, ezt még így én sem hallottam, értsd. terítékre).

Nagyon penge volt a tisztújítás, az elnök egy perc alatt lezavarta, mivel az egész elnökségre meg mittudoménmilyen posztokra egy listát olvasott fel javaslatként, amit egy emberként megszavaztak a népek - és persze a távol maradtak is, akik - mint mondottam volt - már előzőleg mindennel egyet értettek.

Megjegyzem, a jelölés indoklásában elhangzott egy érv, amit bármelyik szervezet magáévá tehet: a jelölt "elmebeli állapota teljes birtokában kell legyen". Nahát.

Nagyon tanulságos volt a következő évi program során előterjesztett néhány gondolat. Például "konstientizálni kell mindenkinek, hogy mivel akar foglalkozni". Azt hiszem, ezzel kár lenne vitatkozni.

A hozzászólások és kérdések során a nép elé állt egy fiatalember, ezzel a lehengerlő bejelentéssel: "nem vagyok szakember, de bármilyen kérdésre válaszolok". Na, hát csak bátran, emberek, van itt kurázsi.

Távozóban néztem szembe a folyosón a mellékhelyiség ajtajával, melyen ez a felirat volt: a wc nem működik, tilos használni. Ez úgy illett a képbe.

Az évek folyamán annyi gyűlést elfelejtek (szerencsére). Ezen legalább történtek emlékezetes dolgok.

                                                                                                                  (Illusztráció: bdsrs.blogspot.com)

Mikor lecsap az istennyila

Ki ne tudná, hogy Romániában kötelező módon biztosítást kell kötni a lakásokra. Vagyis inkább kellene, mert a lakosok közel fele (bár a statisztikai adatért nem vállalok felelősséget) fittyet hány erre, még a beígért büntetés árnyékában is. Már nem is jól indult dolog, hiszen a törvényhozók hosszasan vitatták a rendelkezést, és azt, hogy kötelezővé tegyék-e, aztán vita támadt arról, hogy mikortól is legyen kötelező, aztán arról, hogy mikortól lehet büntetni az ellenállókat. A büntetést végül az önkormányzatokra testálták, de azt felszólítás kell megelőzze. Én magam nem tudok ebben a témában kiszabott büntetésről, ami nem is csoda: van az önkormányzatoknak elég bajuk, miért pont ezzel haragítsák - még jobban - magukra a lakosokat. Azt talán felesleges is mondanom, hogy a kötelező biztosítás nagyrészt olyan esetekre vonatkozik, melyek igen csekély valószínűséggel fognak megesni velünk.

De még akkor is...

A napokban - konkrétan péntekről szombatra virradó éjjel - erőteljes zivatar zúdult Érmihályfalvára. Éjfél után kb. 30-40 perccel hatalmas csattanás kíséretében csapott le egy villám. Akivel azóta beszéltem - függetlenül attól, hogy a város melyik részén lakik - mindenki azt mondta, úgy érezte, a szomszédban vágott le. Mint kiderült, konkrétan a bölcsőde körzete volt a "szerencsés".

Apropó, talán ha 200 méterre van oda a római katolikus templom - hát hova is csapjon le egy stílusos istennyila?!

Szóval a környéken kicsaptak a biztosítékok, kiégtek a konnektorok, tönkrementek számítógépek, háztartási berendezések.

Ma, hétfő délben beszéltem egy ismerősömmel abból az utcából, akinél szintén vannak károk. Neki van kötelező biztosítása, éppen ez ügyben járt, és a saját két (szép) szememmel láttam: írta benne, hogy érvényes "fenomene meteorologice", tehát meteorológiai jelenségek okozta károkra, illetve "bunuri interioare", tehát belső (értsd. a házban lévő) értékek károsodása esetére is. Ennek ellenére nagy valószínűséggel mégsem fog kapni semmit, mert valami miatt mégsem érvényes ezekre a villámlás okozta károkra. Pedig a villámlás szerintem igen erőteljesen besorolható a meteorológiai jelenségek sorába, és a tönkrement számítógépe is nevezhető értéknek. A biztosítási papír pedig ezek után egy dologra lesz alkalmas, és egy következő villámlás okozta ijedség után használhatja is majd...

                                                                                                                                   (Illusztráció: pixinfo.com)

Különleges eset

A minap tettem itt közzé egy olyan elektronikus levelet, melyen csak nevetni lehet. A feladó a címzett hiszékenységére apellálva szeretne pénzhez jutni, és ez csak egy a módszerek közül, amikor reménybeli - és gondolom, képzeletbeli - vagyon a "csali".

Nem szokatlan az a módszer sem, amikor valaki azt írja, hogy külföldi tartózkodása alatt kirabolták, se pénze, se iratai nem maradtak, és szorult helyzetében keresi a kapcsolatot, majd később kéri a pénzt. "Normális" esetben ez is csak megmosolyogtatja az embert - mondom, normális esetben, mert ha nem lennének hiszékenyek, akik bedőlnek ennek, valószínűleg nem lenne a vissza-visszatérő próbálkozás.

A minap egy minősített esettel találkoztam - ezt másolom ide alább, kipontozva a "feladó" nevét. Hogy miért pontozom ki? Mert valós személy nevében íródott a levél, aki természetesen semmit sem tud róla. Ami még érdekesebb, hogy a levél is egy valós e-mail címről érkezett, ami ráadásul egy Bihar megyei állami intézményhez tartozik! Sőt, a megadott mobil telefon, és fax számok is rendben vannak, vagyis majdnem, egy-egy szám eltéréssel. Ez gyaníthatóan azért van, hogy megmaradjon a tökéletesség látszata, ha valaki érdeklődne, de mégse jelentkezhessen a keresett személy, így a már meggyőzött kiszemelt esetleg vegye igénybe az e-mail válaszolási lehetőséget - ezzel megadva saját elérhetőségét és tanúsítva segítőkészségét.

Nem tudom elhinni, hogy a nevezett intézmény, illetve a személy nem értesült az ál-levelekről, és azt sem, hogy ez egy egyedi eset.

Már csak azt várom - várnám, hogy jön-e híre valami intézkedésnek, de legalábbis nyilvános elhatárolódásnak, tekintve, hogy éppen a lakosság védelmét, különleges esetekre szóló kiképzését végző közintézményről van szó.

                                                                                                            (Illusztráció: mlmszponzor.blogspot.com)

From: N..... R..... [mailto:svsubihor@yahoo.com]
Sent: Wednesday, April 03, 2013 5:47 PM
To: undisclosed recipients:
Subject: ajutor

Bună ziua, Îmi pare rău dacă acest mesaj te face griji, am făcut o excursie vacanta cu familia mea la Filipine, dar, din păcate, ne-am jefuit azi-noapte pe drumul nostru se întoarce la hotel unde vom sta. Am pierdut telefoanele noastre mobile, agende, bijuterii, carte de credit și banii pe care îi avem la oameni arma care ne-au atacat. Poliția nu sunt capabili de a urmări oamenii tunuri și zborul retur nostru lasă în următoarele 48 de ore, asa ca am nevoie de ajutorul tău soluționare a facturilor noastre hoteliere, cu privire 1940.00 dolari astfel încât să putem fi permis pentru a verifica afară și nu ar dori chiar să ratatde zbor sau chiar mai multe nopți petrece aici, așa cum este o astfel de lume oribil aici, în Filipine. Frumos, lasă-mă să știu dacă vă pot ajuta cu ceva bani? astfel încât i se poate oferi detalii cu Western Union pentru a obține banii care mi la trimis. Te promițând că toți banii vor fi rambursate inapoi la tine, ca imediat ce ne-am întors acasă în condiții de siguranță în timp de câteva zile, Asteptam raspunsul dvs. de favorabil. Cu deosebit respect, maior N..... R..... Inspectoratul pentru Situatii de Urgenta „CRISANA” al Judetului Bihor Serviciul Protectie, Pregatire si Educatie Preventiva a Populatiei  tel. mobil. 0744260927 fax. 0350814434