Időutazás villamossal

Újra csak fotók.
Egy beszélgetés kapcsán jutott eszembe ma, hogy már csaknem három éve kaptam egy e-mailt, melyben Nagyvárad  hajdani villamosairól voltak képek - és ehhez kapcsolódóan sok-sok, ma már csak emlékeinkben élő utcarészletről is. Nem is beszélve például az utcákon megfigyelhető járművekről, a járókelők ruházatáról, a házakról, stb., stb.
(Valamennyi fotó bizonyos Hans Oerlemans felvétele, ahogyan az a képeken rajta is van, és aki ezt a linket beüti a keresőbe - http://tramclub.org/viewtopic.php?t=5342 - az még több hasonló fényképet is talál. Az érdem tehát az illető úré, mi meg csak révedezzünk.)
Tehát  - időutazás indul: (én itt mindenféle kommentálást fogok írni, de ha ti másképp emlékeztek, szóljatok hozzá, javítsatok vagy bővítsétek ki):
1. A régi piros (amikor még nem volt reklám sem az oldalán) a Szt.László téren, a Holdas templom előtt:

2. Ugyanonnan, csak ellenkező irányba nézve, és itt már érdemes nézni az emberek 70-es évekbeli ruházatát is, de egy régi telefonfülke is ott van:

3. A 3-as villamos a Szt.László hídon, háttérben a Bémer téri Tarom (légitársaság)-iroda:

4. A fotós ment előre pár lépést a hídon, és megfordult - íme, a háttérben a Sas palota (meg jobbról egy Trabant):

5. Visszafordult, ment tovább a hídon, a Bémer tér felé. Háttérben  vasúti menetjegyiroda, az épület tetején egy ország (RSR), meg egy párt (PCR) címer (zölddel bejelöltem):

6. A Vitéz (ma Decebal) utcai híd a Körösön. Ez szakadt be, ami után a villamos már nem járt rajta. Aztán felépült a mai betonhíd:

7. Ó, hát a főutca, amikor még villamos járt rajta. Gyerekkoromból még nekem is vannak halvány emlékeim. És a jobb oldalon ott a legendás cukrászda, ami hivatalosan a Crişul Repede (Sebes Körös) nevet viselte, de mindenki csak Japort-ként ismerte (fogalmam sincs, ez mit jelent). Itt is lehet tanulmányozni az akkori egyen-divatot:

8. A színház és az akkori Al.Moghioroş középiskola (aztán 5.számú Ipari Líceum, még aztánabb, vagyis ma Ady Endre Líceum) között állunk, a villamos pedig megy a Moscovei utcán lefelé, a fenti híd irányába:

9. Pár lépésről ugyanaz, visszafelé, kb. ott állunk, ahol az imént a villamos haladt. Háttérben a mai sétáló utca, balról pedig a líceum jellegzetes homlokzata:

10. Vissza a Bémer (ma Ferdinánd) térre, de most a színház irányából nézünk a Körös felé, háttérben a Polgármesteri Hivatal, akkor Néptanács. A villamos fölött a szép emlékű Transilvania (Erdély) nevű mozi (Cinema) reklámja (haj, azok a jó szovjet filmek):

11. A 3-as képpel szinte azonos fotó, csak az úttest másik oldaláról, a Szt.László híd felett, háttérben a Venus Divatház. Pillanatkép: a bácsi éppen száll fel a - vélhetően - Tohan márkájú kerékpárjára:

12. Újabb hátra arcot csinált a fotós, a másik irányba kattintott, a Szt.László térre, ami korábban Unirii (Egyesülés) tér volt. Érdemes megnézni az autókat. A villamos végénél pedig ott a felszabadító hős szovjet katonák emlékműve, rajta a csillaggal (bejelölve), ahol ma Mihai vajda borzalmas lovasszobra éktelenkedik:

13. Egy totál a Szt. László térről, melyen látszik részben a Szt. László templom is, meg vele szemben a városháza is. A fotós a Sas palotában volt/lévő Fekete Sas hotel egyik szobájának ablakában állhatott:

14. Majdnem ugyanaz a fotós pozíciója, csak egy kicsit jobbra fordult. Háttérben látszik a Körös medre, a főszereplő pedig egy újabb típusú villamos, ha jól emlékszem ezek csehszlovák gyártmányúak voltak. A Körös partján Dacia 1300 és Moszkvics típusú gépkocsik parkolnak, a villamos végénél egy Bucegi márkájú teherautó jön:

15. Na, kérem tisztelettel, épült a Rogériusz lakótelep. Az emelkedő tömbházak sora előtt járt a 3-as villamos. Ha jól emlékszem Progresului (Haladás) volt ennek az utcának a neve, a Körös jobb partján. Még fák voltak az út két oldalán:

16. Az előbbi helyszín, csak még a tömbházak előtt időből. Ugyanaz a fasor az út két oldalán, a szembeni utcasarkon pedig cipőjavító műhely (Atelier de reparaţii încălţăminte). Hol vannak ma már a fák is, meg a műhely is?!

17. Utazásunk utolsó állomása a villamosjáratok akkori és azóta is legnagyobb csomópontja: az akkor Augusztus 23., ma December 1. (hmm, ezek a nagy dátumok) park. A tőlünk távolodó 121-es számú szerelvény vagy a Velence negyedből (ahol már régóta nem is jár villamos), vagy a Dacia hotel felől érkezett, a távolabbi, a megállóban álló pedig valószínűleg a park kerítése mellett balról érkező sínen a Szőlős (ma D.Cantemir) utca felől jött, és a Szt.László tér, majd az Ősi negyed felé ment tovább. Nyoma sem volt még a kanyarban ma ott lévő mindenféle bódéknak, a park még szinte erdőhöz hasonlított:

Hát, ennyi volt. Az ajtók nyílnak, tessenek leszállni.
Ha kedvet kaptál, küldj a te városodról, faludról régi, de akár mostani képet is, hogy nézzük meg közösen - csak írd oda, hogy mit is látunk.
(rczcs@citromail.hu)

Képek Edinától

Újra kaptam képeket, ezúttal Edinától, Csíkszeredából.
Manapság mivel is indíthatnánk, mint egy jó téli tájképpel, ott alant Csíksomlyó:

De azért mégis csak a tavaszt várjuk már - ugyanaz közelebbről, amikor zöld a táj, és melegebb az idő:

Még egyszer Csíksomlyó, nagyszerű panorámafelvétel:

Végezetül pedig - ugyancsak a tavaszvárás jegyében - egy látványos fotó, Csíkszeredából: húsvéti ételszentelés. A tömbházak közötti téren szépen sorban felsorakozott, a templom méreteit túlnőtt hívők, jól látszanak az előttük fehér kendővel letakart kosarak. Még egy rendőr is kivehető, bizonyára a forgalmat vigyázta (vagy ahol ennyi székely egybegyűl, ott már automatikusan megjelenik a rendőr?!):

Köszönöm a képeket!
Továbbra is várom azokat a fotókat, melyeket a világ bármely pontján készítettek környezetetekről, akár önmagatokról, nektek fontos eseményekről - hogy osszuk meg egymás között. (rczcs@citromail.hu)

A nagy ho-ho-ho-hó

A meteorológusok legalább 2 hete már megmondták: jön a hideg, meg a hó.
Szóltak: pénteken kezd majd havazni, éppen csak a percet nem mondták meg, amikor az első hópehelyre számítani lehet.
Péntek délután mentem Nyírábrányba. Már hullott annyi hó, hogy fehér legyen a táj. Országút, főút, nemzetközi út - mármint ugyanarról az útról beszélek. Takarításnak nyoma sem volt. Kb. 30-40-nel repesztettem, de az is soknak tűnt. Úttorlasz nem volt, de ezt nem mint valaki érdemét mondom. Letaposott, csúszós hó. Ez volt. Akinek takarítani kellett volna, annak biztos nem volt ideje felkészülni.
Szombat délután. Indulnék egy eseményre, másik irányba, Székelyhíd felé.
Előzőleg telefonálgattam: járhatóak az utak.
Oké, hát csak takarítják.
Most már jó az út, nemzetközi út, sima aszfalt, nincs gödör, lenyomja a hóeke.
Indulok.
Már gyanús, hogy a városban is macerás. Itt kellene áthaladjon a hóeke a határ irányába, meg vissza. Lehet, hogy haladt is, de nem látom a nyomát.

A városon kívül hamar belátom, egy út áll előttem: a visszaút. Nincs az az esemény, amelyikért kockáztatom az árokban landolást. Hátraarc. De az sem egyszerű, meg kellene fordulni. Hol is vannak a mezei betérők?! Elmentem Tarcsáig, nem mertem megkockáztatni, már mindegy annak a 2-3 kilométernek. Araszolok. Most is van, aki "nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel" seper el mellettem. Ő bátrabb. Kamion jön szembe. Nyomában hóvihar. Megingatja az autót, pár másodpercig semmit sem látni a felkavarodó hótól. Az aszfalt csak ott látszik, ahol a szél lefújta róla a fehér takarót.

Forgalom lassító Tarcsa előtt. Tudom, hogy ott van. Ott, a hó alatt. Csak a közepén álló tábla áll ki belőle. Nem csodálkoznék, ha ... Ezt nem is mondom tovább.

Találkoztam egy hóekével is, jött szembe. Nem igaz, hogy nem járnak. És a pengéje sem volt felemelve. Tolta a havat. Gyorsan ment, gyorsan tolt. Szinte félelmetes volt, ahogy eliramodott mellettem. De mögötte menni sem lett volna biztonságosabb, mert inkább simította a havat, mint tisztította az utat.
Érmihályfalva bejárata, forgalomlassító. Tudom, hogy ott van. A hó alatt. Még jó, hogy nappal van, látom a keréknyomokat. meg tudom, hogy kb. hol az árok. Ami most egybefüggőnek tűnik az úttal. Aki nem tudja, meg éjszaka jár...
Vasárnap. Telefonálgatok. Hójelentést írok. Ugyanaz a helyzet mindenhol. Takarítják az utakat, de sehol sem tisztítják meg. Csak "lesimítják". Amitől még síkosabb.

A városokban alig lehet parkolni - jár a hókotró, és az út szélére nyomja a havat, a kocsik elé/mögé. Ő csinál úttorlaszt. Az emberek idegesek.
Ócska poén, tudom, de mindig ez van, a meglepetés-szerű tél, meg hóesés. Miközben előzőleg mindenki fel van készülve, van homok, meg só, meg hókotró, meg terv a beavatkozásra.
Aztán egyszer csak mégis jön a meglepetés.
Valójában én nem lepődtem meg.
         U.I.:
Pár perce megint voltam Nyírábrányban. A semjéni letérőtől (de csak onnan) a határig le van "hótolózva" az országút, teljes szélességében. Ez azonban nem sokat segít a helyzeten, mert az útra ugyanúgy rá van fagyva a hó, még, ha vékonyabb rétegben is, és alatta jégbordás, vagyis úgy zötykölődik a kocsi, mintha folyamatosan fekvőrendőrön haladna. Érmihályfalva meg Érsemjén közt itt-ott úgy lefújta a szél, hogy aszfalton lehet menni. (A fotó a határátkelő közelében készült.)

Én, az optimista csillagász

Ugye, mondtam én nemrégen, hogy nem kell elkapkodni ezt a költözködést. Pedig milyen jól hangzott, hogy felfedezték a Kepler22b kódjelű bolygót, ami alkalmas lehet az élet befogadására. Aki akkor mégsem hallgatott rám, és hebehurgyán már kezdett csomagolni, az most nyomja meg az újratervezés gombot: potenciálisan lakható idegen bolygót fedeztek fel a Föld szomszédságában amerikai csillagászok. Az a neve, hogy CJ 667Cc. Mondjuk annyira azért nincs közel, hogy valaki azt higgye, hogy ebben a szép névben a CJ esetleg - mint a kocsiknál - a Kolozs megyei rendszámot jelenti. Egy kicsit odébb van, a Skorpió csillagképben, 22 fényévnyire (= 22 x 9.460.530.000 km).

              Itt a Skorpió csillagkép, innen tessék önállóan eligazodni      (fotó: polaris.mcse.hu)

A Kepler22b 600 fényévnyire volt, ami mégis csak jelentős különbség - ha nem emberöltőben mérünk, de most nem kicsinyeskedjünk. Az is jó hír, hogy amíg a Kepler22b 2.5-szer, addig a CJ 4.5-szer nagyobb a Földnél, tehát lesz hely bőven. Nem is értem, eddig hogy nem vették észre?! Az is előnye a Kepler22b-hez képest, hogy míg az 290 nap alatt kerülte meg a csillagát, addig a CJ mindössze 28 nap alatt. Vagyis havonta lesz szilveszter, újjjé. Az új kéró hőmérséklete a tudósok szerint se nem túl hideg, se nem túl meleg, hanem pont jó (ami azért nem túl tudományos meghatározás). Folyékony víz léte is elképzelhető ott - mondják, ami azért elég fontos lenne, ez egy olyan sarkalatos kérdés, amit még tisztázni kellene. Mint azt is, hogy van-e levegő, oxigén?
A tudósok szerint az is lehetséges, hogy már eleve van is ott élet. Na, ez sem mindegy, mert ha nem mi leszünk a elsők, akkor milyen fogadtatásra számíthatunk? Vigyünk-e magunkkal esetleg némi üveggolyókat, apró tükröket, színes szalagokat, tömjént, mirhát, miegyebet az önnön felfedezésükre váró őslakosok elkápráztatására. Vagy inkább az lehet, hogy nem ők fognak minket istenekként fogadni, hanem mi tátjuk el a szánkat?
Bár, mint mondtam, ez a CJ sokkalta közelebb van, mint a Kepler22b, mégis tűnődöm: azért mégis csak elég sok az a 22 X 9.460.530.000 km.
De sutba a kishitűséggel: egy nemzetközi kutatócsoport éppen tegnap lelt meg egy neutroncsillagot, amelyik ötmillió km/h sebességgel száguld!

                   Na, ahajt rohan az a neutroncsillag, lám, mutatja a jelölés      (fotó: erdon.ro)
Teee, nekem kéne egy olyan fényképezőgép, amelyik azt le tudja követni, még ha egy parányit be is mozdul a kép. De most nem ez a fő csapásvonal, hanem az, hogy ha meglelték, hátha valamilyen módon kiókumlálják ezek a csillagászok, hogy hogyan lehetne szert tenni ilyen nagy sebességre. Aztán, ha már rátettük az istrángot, mit nekünk 22 fényév?! Lenne annyi lóerőnk, hogy még jószerével alig lépnénk rá a gázpedálra, máris a fék után kellene kapkodni, nehogy túlmenjünk a CJ-n. De ha egy kicsit elbambulunk, vagy rossz helyen kanyarodunk be, akkor sincs semmi baj, megyünk tovább a Kepler22b-re.
Én mondom, van jövőnk. Legyünk optimisták. Ehhez más sem kell, csak mindig ezeket a távcsöveket kell bújni, és nem kell a kis földhözragadt környezetünkkel bíbelődni.

Zene

Tegnap este visszatért a képernyőre Fábry Sándor.
Az m1-re, ami mostanában egyre több menő (vagy annak vélt, vagy azzá fejlesztendő) műsorra ráteszi a kezét. Vagy inkább ráteszik a kezét. Mióta szinte egybefolynak a közszolgálati adók.

                      Sajtótájékoztatón jelentették be: Fábry az m1-re tér vissza
                                                                                       (fotó: sorozatnezo.hu)
Lényeg a lényeg, én szeretem Fábryt, akár RTL Klub, akár m1. Csak néztem, mint a vett malac, mikor mondta, hogy már kilenc hónapja hagyta abba show-t.
Az új műsora - mármint az első adás - legnagyobb húzása volt, hogy ott volt Boban Markovic - meg a fia, Marko Markovic, meg a zenekaruk:

                                      Boban Markovic Orkestar                     (fotó: szinhaz.szeged.hu)
Aki szereti a balkáni cigány, meg egyéb zenéket, és azok keverését - akár egy kis dzsesszes beütéssel is itt-ott, na, annak jó volt látni őket az este. Olyan Kusturica-fíling volt.
Azon meg már meg sem lepődtem, hogy Rúzsa Magdi is megjelent (az eddigi mindenféle tehetségkutató énekversenyek eddigi legjobb "termése" - szerintem) - ki tudja jobban énekelni nála Magyarországon az Ederlezi-t?! (Itt a Megasztáros változat - libabőr.)

                                   Boban Markovic és Rúzsa Magdi                  (fotó: budaipolgar.hu)
Apropó, Ederlezi, a szerzője Goran Bregovic (Cigányok ideje c. Emir Kusturica filmhez).

                                                  Goran Bregovic                             (fotó: musicmix.rol.ro)
Sokan sokféleképpen adják elő.
Érdemes megnézni itt, mikor ő játssza, a saját csapatával, saját énekeseivel.
Élmény.
Megállja a helyét ebben a környezetben is (2005, Olaszország, Assisi, Szent Ferenc Bazilika).

Feneklés

Hallom a hírekben, hogy valahol már megint hajóbaleset történt. Mármint, hogy egy újabb luxushajó járt szerencsétlenül.
Ennek kapcsán idézem fel a Costa Concordia esetét.

            A Costa Concordia, mikor még híre sem volt a bajnak   (Fotó: costaconcordia.info)


Ugyanis én már akkor sem értettem tisztán, meg azóta sem, az egészet.
A sokat emlegetett, január közepén történt baleset idején 4229-en voltak a fedélzeten, amiből 3209 turista 62 országból. A személyzet 1023 fős volt, köztük 12 magyar. A balesetben 16-an meghaltak, további 22 embert eltűntként tartanak nyilván - ami ennyi idő elteltével gyakorlatilag azt jelenti szerintem, hogy ők sincsenek már életben.
Azt is jól tudjuk, hogy a stupid balesetet az okozta, hogy a kapitány túl közel lavíroztatott a parthoz. Hát itt van nekem a bökkenő. Mondták, meg a fényképeken is láttuk, hogy a hajótól szinte karnyújtásnyira volt a szárazföld.

                                                                                                                           (Fotó: travelweekly.co.uk)


Amellett el sem süllyedt, "csak" az oldalára dőlt, és azt sem egyik pillanatról a másikra - tehát nem úgy járt mint egykor a Titanic az óceán közepén.

                                  Ugyanaz a kép, csak műholdról                        (Fotó: sbs.com.au)


Amit nem értek tehát, hogy hogyan lehet ilyen körülmények között ennyi áldozat?!
De lehet, csak azért nem értem, mert még sosem voltam luxus óceánjárón - és ahogyan állnak a dolgok, nem is leszek. Ennek is megvan az előnye...

Füstölgés

Rendkívüli hideg van, és még extrémebb lehűlés várható - szörnyülködtetnek a tévék, rádiók.
Tényleg?
Szerintem meg éppen olyan van, amilyennek február elején lennie kell.
Olyan, amilyenek voltak - hogy csak a saját tapasztalataimat mondjam - az én ifjúkoromban. Például, mikor katonáskodtam, és vittek bennünket havat lapátolni éjszaka a Buzău-i (magyarul mondják Bodzavásárnak is, de szerintem így kevesen ismerik) állomásra, hogy tudjanak járni a vonatok, ne fagyjanak le a váltók. Vagy a következő évben, amikor Érmihályfalva és Értarcsa között  az országúton egy sávon lehetett közlekedni, hófalak között.
Csakhogy ettől már elszoktunk.
Például karácsonykor már nincs hó. Inkább sár van.
Nyáron meg a mindenféle olyan káros sugárzással riogatnak, amiről régen nem is hallottunk.
Mondják az okosok, hogy változik a világ klímája, meg a Föld egész rendszere. Most persze nem arra gondolok, amikor azzal rémisztenek, hogy elillanó pár százmillió év múltán a kontinensek egymásnak fognak ütközni. Az is borzasztó lesz, de valahogy nem érzem át a fenyegető veszélyt annyira, mint mikor arról van szó, hogy "most", pár éven, pár évtizeden belül, tehát még az én, meg az én gyerekeim életében lesznek olyan környezeti változások, melyek ellehetetlenítik a normális életet. Pontosan megmondják, mik okozzák ezeket, melyek a hatások. Aztán nem történik semmi. Pontosan ugyanúgy eregetik a mindenféle gázokat a levegőbe, a mérgeket a folyókba. A fejlettnek nevezett országok "környezetszennyezési kvótákat" vesznek a szegényektől, akik még szennyezni sem tudnak a csóróságtól, esetleg abból jutnak nagyobb bevételhez (mármint a kasszához odajutó réteg), hogy "befogadják" a gazdagok szemetét.
Összeülnek, tanácskoznak mindenféle hangzatos környezetvédelmi témában - aztán nem írják alá a megállapodást, vagy aláírják, és nem tartják be. Ki vonná felelősségre őket?
Aki azt hiszi, hogy valami távoli, őt nem érintő fantáziálásról van szó - az nézzen csak körül.
Az alábbi fotót ma készítettem a Csatári hágón, a nagyváradi Hőerőmű kéménye van rajta. Meg az, ami kijön belőle.

Hirtelen nem is lehet látni, meddig tart a kémény, és hol kezdődik a füst.

Bár azt nem tudtam jól befogni a fényképezőgéppel, de becs'szóra higgyétek el nekem, hogy a füst bizonyos magasságban "elhajlott", és távolról úgy nézett ki, mintha hosszú felhő szállna Nagyvárad felett.

És mintha ködben lenne az egész város. Talán már észre sem vesszük. Pedig ez itt van. A szó szoros értelmében az orrunk előtt.
Kit érdekel, hogy majd összeütköznek a földrészek?!