Az őserdő ég, de oxigén van elég, a deriválás meg örök

A fél évszázadot már meghaladott életem során igencsak sok mindennel le kellett számolnom, amit annak idején tanultam. Főleg olyasmikkel, amiket az akkori politikai rendszer hatására tanultunk, hogy csak példát mondjak, a kommunizmus nem bizonyult az emberiség fényes jövőjének.

Aztán tanultunk olyasmiket is, amik időtállónak tűntek, sőt, örökidőt-állónak: például, hogy az Amazonász a világ tüdeje, ott termelődik a világ oxigénszükségletének 20%-a, meg hogy milyen fontosak a fák, virágok, bokrok, cserjék, hiszen a széndioxidot oxigénné változtatják. Ezek fényében hitelesnek tűnt, hogy a hetek óta az Amazonász medencéjében tomboló tűz világszerte riadalmat, kétségbeesést váltott ki, a terjesztett fotók pedig (melyeket minden, magára valamit is adó közösségiháló-lakó a hozzá illő világmegváltó szöveg kíséretében megosztott azokkal, akik ugyanígy tettek) mindezt alátámasztani látszottak.

Erre olvasom, hogy az őserdő nem a világ tüdeje, a Föld szinte teljes lélegezhető oxigénkészlete az óceánokból ered és van belőle elegendő több millió évekre, sőt "az erdőkben és az erdei talaj mélyén tárolt szén felszabadításával nagy mennyiségben kerül üvegházhatású szén-dioxid a légkörbe". Ráadásul a katasztrófáról közzétett fotók nagy részéről, pláne a drámaibbakról kiderült, hogy egyrészt hamisítványok, másrészt, ha erdőtüzet is ábrázolnak igazából, nem ott és nem akkor készültek. 

Na, puff neki. 

Már szinte megnyugtatóan hangzik, hogy az legalább igaz, hogy a tűz milliónyi állat- és növényfaj létét veszélyezteti. Úgy értem, az megnyugtató, hogy ebben az összeesküvés-elméletekkel teletűzdelt sztoriban valami legalább igaz és amiben a szakértők is egyetértenek. Egyébben sem.

Most akkor mi marad hiteles abból, amit egykor tanultam? 

Mondjuk a deriválás. 

Igaz, már akkor sem értettem, hogy mi az és nekem miért kell tudnom, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évtizedekben egyszer sem kerültem szembe olyan problémával, amire a deriválás lett volna a megoldás. És lám, mégis, biztosabb pont, mint hogy a fák adják nekem az oxigént.

                      Ezt a képet osztotta meg a francia elnök is. Ami most vagy igaz, vagy nem

Feneklés

Hallom a hírekben, hogy valahol már megint hajóbaleset történt. Mármint, hogy egy újabb luxushajó járt szerencsétlenül.
Ennek kapcsán idézem fel a Costa Concordia esetét.

            A Costa Concordia, mikor még híre sem volt a bajnak   (Fotó: costaconcordia.info)


Ugyanis én már akkor sem értettem tisztán, meg azóta sem, az egészet.
A sokat emlegetett, január közepén történt baleset idején 4229-en voltak a fedélzeten, amiből 3209 turista 62 országból. A személyzet 1023 fős volt, köztük 12 magyar. A balesetben 16-an meghaltak, további 22 embert eltűntként tartanak nyilván - ami ennyi idő elteltével gyakorlatilag azt jelenti szerintem, hogy ők sincsenek már életben.
Azt is jól tudjuk, hogy a stupid balesetet az okozta, hogy a kapitány túl közel lavíroztatott a parthoz. Hát itt van nekem a bökkenő. Mondták, meg a fényképeken is láttuk, hogy a hajótól szinte karnyújtásnyira volt a szárazföld.

                                                                                                                           (Fotó: travelweekly.co.uk)


Amellett el sem süllyedt, "csak" az oldalára dőlt, és azt sem egyik pillanatról a másikra - tehát nem úgy járt mint egykor a Titanic az óceán közepén.

                                  Ugyanaz a kép, csak műholdról                        (Fotó: sbs.com.au)


Amit nem értek tehát, hogy hogyan lehet ilyen körülmények között ennyi áldozat?!
De lehet, csak azért nem értem, mert még sosem voltam luxus óceánjárón - és ahogyan állnak a dolgok, nem is leszek. Ennek is megvan az előnye...