Lájk, ha szerinted is

Mondják, az internetezésé a jövő (sőt, egyesek szerint már a ma is), ennek keretében a világhálós újságolvasás kiszorítja a hagyományos informálódást. Én azért bízom benne, hogy ez egy hangyányit még odébb van, de azért jobb félni... Éppen ezért arra gondoltam, az ezeket a sorokat olvasóknak adok pár tippet arra az esetre, ha majd a billentyűzet és az elektronikus egér mellé ragadnak. Mindjárt kezdjük is egy elemi tudnivalóval, hiszen manapság nem is az információs portálok olvasása a fontos, hanem, hogy az ember legyen ott a legismertebb közösségi oldalon, és szerezzen jó sok ismerőst (akár olyat is, aki amúgy az utcán nem is köszön), akiktől aztán beseperheti a legfontosabb plety..., izé, információkat. Szóval a legtöbb ismerőst a következő kérésekkel lehet begyűjteni: Lájkolj (egy kattintással fejezd ki egyetértésedet), ha szerinted is a gyerek a legdrágább kincs; ha neked vannak a legjobb szüleid; ha elítéled a nők (gyerekek, állatok) elleni erőszakot; ha szeretnéd segíteni az éhező afrikai gyerekeket; ha szerinted is kint hideg (meleg, napsütés, eső, köd, stb) van; ha szereted Pocakot; ha szereted 15 millió magyar testvéredet; ha szeretnél 2 nap alatt 15 kilót fogyni; ha szerinted is csinos vagyok (bár magadban azt gondolod, mekkora egy tehén); ha te is örülsz, hogy Tamás atya feltámadt. Ne tessenek elfelejteni a legfontosabbat, amire tutira a legtöbben fognak újdonsült ismerőseik közül harapni: lájkold te is, ha utálod a hülye kérdéseket. Mindezek után rá is lehet térni híres (vagy annak vélt) embereknek az élet nagy dolgairól mondott szállóigéire, illetve ezekből inspirálódva magunk axiómáira. Ha ezekkel végeztünk, készen állunk az internet egyéb kincseinek felfedezésére is. 

                                                                                                                      (Illusztráció: erdely.ma)

Színház az egész

Szerintem nagyon frappáns, ahogyan egy lelkész (nem tudom ki, és hol) arra figyelmezette a híveket: kapcsolják ki a mobiletelefonokat, mikor bemennek a templomba. Állítólag, mint egy modern Luther Márton, ezt a feliratot tette ki a templomajtóra: Jézus téged is hív, de nem telefonon.
Thália templomaiban, a színházakban is szokás figyelmeztetni a közönséget, ugyan kapcsolja már ki a mobilokat, mert marhára idegesítő még a (jóérzésű) közönségnek is, hát még az előadóknak, mikor a produkció közben megszólal, hogy "Lehetsz király...", vagy hogy "Üzid jött, halllooood, üzid jött!"

                                                                                                                         (Illusztráció: agoraalapitvany.hu)
Na, de mit tegyen az ember, ha fontos? Mármint ő maga egy fontos ember. Sokkal fontosabb, mint az egész színház színészestől, előadásostól, közönségestől. Hát nem lehet ezt megérteni!?
Na, de mit tegyen az ember, ha fontos? Mármint az, hogy mások tudják, hogy ő egy kultúrember, és éppen színházban van. Ebben az esetben legalább két dolgot tehet. Az egyik, hogy természetesen bekapcsolva hagyja a telefont, le sem hallkítja, majd mikor az mindenki számára jól hallhatóan előbb berreg, majd kicseng, akkor felveszi, majd suttogásnak álcázva beleordítja - mintha nem is telefonon hanem, közvetlenül akarná tudatni - hogy "most nem tudok beszélni, mert színházban vagyok". A másik variáns, amihez már úgynevezett okostelefon szükségeltetik, hogy esetleg lehalkítja, de a világot jelentő deszkáknál számára sokkal inkább a világot jelentő világháló közösségi oldaláról nem szakadhat le. Míg valami csepürágó ott fent szövegel, tán' még danol is valamit, a zseblámpaként világító képernyőt érintgetve tudatja a sok műveletlen bunkóval: én bezzeg színházban vagyok. Mer a művelcség az 1 nagyon fontos dolog a maji világba.