Kis lépés az autópályának...

Március 15. idén Moldvában is nagy ünnepségre ad alkalmat. Nem, nem arról van szó, hogy a '48-as magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 171. évfordulója alkalmából tartanának koszorúzásokat, vagy hangzanának el a nagy elődökhöz méltó tettek mai véghezvitelére buzdító szónoklatok, hanem autópálya avatót fognak tartani. Nem lesz hosszú ünnepség, 15 órakor kezdődik és csupán 15 percesre tervezik, de hiszen az autópálya sem hosszú, mindössze... 1 (egy) méter. 

Bizonyos Ştefan Mandachi vállalkozó, ráunva, hogy a hatóságok egyrészt tehetetlenek, másrészt alkalmatlanok a feladatra, a maga pénzén, mintegy tiltakozásként a fentiek ellen, építtetett egy méter hosszúságú, ám szélességében minden előírásnak megfelelő (2 X 2 sáv, leállósáv, elválasztó korlát, útjelzőtábla) "autópályát" a kolostorairól ismert Voroneţ és Putna által határolt országút mellett. Bizonyára nem véletlen a választás, hiszen a turistalátványosságok körzetében élénk lenne egy autópálya forgalma, ami neki sem lenne mindegy, hiszen vagyonát gyorsétkeztetésből szerezte, amit, ugye, a turisták is igénybe vesznek. Látva, hogy a romániai autópályák építésének még a tervezéséből is jórészt kimarad Moldva, mely amúgy sem tartozik az ország legfejlettebb térségei közé, erre a látványos lépésre szánta el magát, és nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy ezzel a világsajtó fókuszába kerül, ha csak pár másodpercre is. Vele együtt pedig újra az, hogy a romániai infrastruktúra fejlesztése milyen rohamléptekben halad. De lehet, ez lenne a megoldás: ha vállalkozók, akik megengedhetik maguknak, pár méterenként "összeadnák" az autópályákat. Lehet, többre jutnánk, mint ha az államra várunk. Ez lenne egyfajta infrastrukturális és (remélhetőleg) békés forradalom és szabadságharc. 

"Bemutatom az első méternyi moldvai autópályát" - mutat a vállalkozó a mögötte húzódó betoncsíkra

(fotó: 444.hu)

Autópálya-hógolyó

Autózik a gyanútlan állampolgár az autópályán, mármint az M 3-ason, igyekszik hazafelé, s menet közben hallgatja a rádiót. Általában zenét, hiszen amit országosan hallgatni lehet, azon a zenét érdemes... Azonban be-be csúszik egy híradás is, egész órákban legalább. Hallom a(z ott külföldinek számító) hírek között: a román kormányfő, Viorica Dăncilă azt mondta, hogy az év végéig el kell készülnie országában az ez évre beígért 100 kilométernyi autópályának. Ha nem, akkor meneszti a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság (CNAIR) vezetőjét. Bár a bemondó természetesen komolyan olvasta fel, amit a szerkesztője elé tett, akár valami kabaré összeállításba is beillet volna, hiszen a kormányfő is vicces kedvében lehetett, ha ilyet december 8-án mond, amin aztán egész hét végén lehetett szórakozni. Neaga Narcis Ştefan idén májusban kapta meg kinevezését erre a közel sem nyugdíjas állásra, s eszerint ő az, aki talán ezekben a percekben is dobozokba rendezgeti a holmiját, illetve a hozzá közel állók, hiszen amikor egy igazgató jön vagy megy, akkor az emberei is jönnek/mennek. A kormányfői megnyilatkozás valójában nem is meglepő, annyi mindent hordtak össze már e témában az elmúlt évtizedekben, ez legalább vicces. 

Meg haszontalan, értelmetlen. 

Olyan mint a képen látható holmi, amit egy budapesti bevásárlóközpontban fotóztam. 

Így elsőre kitalálod, mi ez? 

Igen, valóban a fagylaltos kanálra emlékeztet és majdnem úgy is kell használni: hógolyókészítő. Nem kell már kézzel formálgatni a havat, hogy a tenyerünk lefagyjon, itt a megfelelő célszerszám, mindössze kb. 15 lejért. Hogy mostanában már alig van hó? Igaz, de ez nem a hógolyókészítőt készítők hibája. Egyébként ez is ér annyit, mint a romániai autópályákra vonatkozó szócséplés, attól sem épül meg nemhogy 100 kilométer, de egy méternyi autópálya sem.

Különbség szakadék és szakadék között

Nem akarnék én itt most demagóg dumát nyomni, annak ellenére, hogy erőteljesen annak fog tűnni, de akkor is ez jutott eszembe. Hallom / olvasom, hogy "fordított" hotelt építettek Kínában. Előbb arra gondoltam, hogy a felső része szélesebb, mint az alsó, vagyis ettől fordított. De nem, egy szakadékba, pontosabban egy bányagödörbe, annak falára építették: 88 méter magas, vagyis mély, a 19 emeletből 3 a talajszint felett, a további 16 annak alatta van. Mind a 336 szobának van terasza, kilátással a kőfejtő tetejéről alábukó vízesésre, sőt, az alsó két szint már víz alatt van, mintha egy akváriumba merülne alá, az ablak előtt halak úszkálnak. Tíz éve kezdték a Shimao Wonderland építését, amiben ötezren vettek részt (munkások, mérnökök), 555 millió dollárt emésztett fel, de az ország látványos gazdasági fejlődésébe beleférnek a különleges beruházások. 

Olcsó poénnal tűnhet, hogy nekem mindjárt a romániai autópályák esete ötlött eszembe. Hogy csak a legutóbbi (november közepe) fejezetet említsem: a Marosvásárhely melletti és a városba bevezető szakasz (4,5 + 4,7 km) megépítésére a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság (CNAIR) nyertest hirdetett, egy olasz meg egy romániai cég alkotta konzorciumot. Ami kétségeket ébreszt a dolog komolyságát illetően, hogy ugyanerre a szakaszra ugyanez a hatóság három és fél év alatt immár a harmadik győztest hirdette ki. Ez első kiírást megnyerő azért bontott szerződést annak idején, mert elfogyott a türelme, nem is csoda, hiszen a paktum aláírása után egy évig (!) a hatóságok nem adták át neki a munkaterületet... Első körben még 179 millió lej, a másodikban már 193 millió volt a győztes ajánlat értéke, most 209 millió lejnél tartanak, miközben - ezt talán mondani sem kellene - egy centi út nem épült. Azt már nem is érdemes felidézni, hogy a 2003-ban kezdődött autópálya-saga során mennyi pénz ment pocsékba (vagyis, akik zsebre tették, azoknak nagyon is hasznos volt), mennyi aktát gyártottak. De ezzel a fejlesztési morállal is lehet vezető helyre kerülni európai szinten: Románia az egyetlen ország a földrészen, ahol egy egész évtized tudott eltelni úgy, hogy egyetlen kilométernyi autópálya sem épült. Igaz, ez még 1990 és 2000 között volt, de azóta is csak éppen kilengett a mutató.

Kínában tehát a szakadékba építenek grandiózus hotelt. Nálunk eközben a ma már egyáltalán nem luxusnak számító autópályák építése van a szakadék mélyén (sok minden egyébbel egyetemben). Pedig a centenárium megünneplésére mi lett volna méltóbb, mint mondjuk a Bors - Brassó észak-erdélyi, 415 kilométeres autópálya felavatása?! Talán a népek is jobban - és többen is - örültek volna neki, mint a szobor és zászlódömpingnek. 

     (Az alább látható kínai hotelről, illetve építéséről ITT találsz videót.)

                                (fotó: ma.hu)

Azt ismeritek, hogy két magyar beszélget...

Az elmúlt napokból néhányat Magyarországon töltöttem, a célba éréshez pedig autópályán autóztam. Szokás szerint megálltam a pálya előtti egyik utolsó benzinkútnál, hogy megváltsam az úthasználati matricát (ami persze nem matrica, de ez mellékes). A pult mögötti hölgy elmondta - gondolom, munkaköri leírásába tartozik - hogy mennyi időre lehet váltani, az árakat, és kérdezte, melyiket kérem. Mondanom sem kellene, hogy magyarul beszélgettünk, mert hogyan is másként?! Hogy mégis mondom, annak oka, hogy amikor a rendszámot kellett bediktálnom, a hölgy felpillantott a kasszagép mögül, mintegy "leleplezésként" megállapítva: Románia. A hangsúlyt sajnos nem tudom reprodukálni írásban, gondoljátok hozzá... Nem volt mit mondanom, ez bizony kétségtelenül romániai rendszám. Fizettem, adta a visszajárót meg a cetlit, majd a "Viszlát"-búcsúzásomra kajánul válaszolt: Drum bun*. Lám, akinek volt gyerekszobája, az tudja mi az illem. Meg azért az sem baj, ha az ember fia / lánya beszél nyelveket. Most például szót érthetett egy romániai magyarral...
(*Jó utat - románul)

                        Nem azonos pályán mozogtunk... (Illusztráció: 24ora.eu)

Mágnes az iránytű alatt

Pár napja megállt a falióránk. Semmi baj, gondoltam, lemerült az elem. Vettem is egy újat, ami, mint megtudtam, a legritkábban vásárolt méretűnek számít. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen az óra legalább 25, de lehet több éves, ráadásul orosz gyártmány és náluk ugye, még a vasúti sín is más méretű. A szerkezet el is indult, ám néhány óra múlva gyanús lett, hogy "megállt az idő", és igen, a mutatók megint megpihentek. Megmozgattam az elemet, rázogattam az egész órát, mely újra munkába lendült. Egy újabb darab ideig. Még erősködtem egy kicsit, aztán javíttatni vittem. A hajszálrugók és kis fogaskerekek ismerője megfigyelés alá helyezte a beteget, másnap pedig közölte a diagnózist: ennek az órának semmi baja. Mondtam, figyelje csak hosszabban, lesz az. És lett. De mi? Minden a helyén, eltörve semmi, az elem új. Megpróbálkoztunk a szerkezet általános takarításával, hátha az évtizedek alatt valami lerakódott, de bebizonyosodott, hogy nincs visszaút, lejárt az órám ideje. Időmérő ellenben csak kell, idegesítő, ha a rutinszerű pillantás a csupasz falat pásztázza, arról nem is beszélve, hogy nem tudom, mennyi az idő. Itt az ideje beújítani. Vettem is egy új órát, melyet a boltban természetesen ki is próbáltak: a csomagolás hátoldalán megvan a hely, amit kibontva be lehet helyezni egy elemet, a próba végett, nem kell az egész csomagolást leszedni. Mivel a vásárlás nyélbe üttetett, az elem maradt a helyén, én meg baktattam hazafelé az új szerzeménnyel. Ismerőssel találkoztam, váltottunk néhány szót, elváláskor pedig szemrevételezte órámat, megjegyezve: a te órád nem jól jár. Ja, magyaráztam, csak a kipróbálás miatt van benne elem, nincs beállítva. 

Az óra azóta is jól működik, ám ismerősöm megjegyzése továbbra is a fejemben motoszkál: a te órád nem jól jár. Akaratlanul is megfogalmazta azt, amin hónapok óta tűnődöm. Valóban valami baj lehet az "órámmal", mintha másként járna, mint a legtöbb körülöttem élő sajátja. Mintha nem ugyanazt a "pontos időt" mutatná. Szerintem persze az enyém jár jól, de ki tudhatja?! A viccbeli sofőrnek is, aki az autópálya rossz oldalára keveredett, az volt az első gondolata, hogy miért jön ez a sok autós a rossz irányból?! Ez az érzésem felerősödött az utóbbi hetekben, mintha olyanoknak is másként járna az óramutatója, akikről azt hittem, azonos rugó mozgat. Talán egy elhúzódó geomágneses viharba keveredtünk. Bár egyre inkább meggyőződésem, hogy úgy jártunk, mint az a hajóskapitány, aki azért vitte rossz irányba hajóját, mert egy rebellis matróza mágnest csempészett az iránytű közelébe.

A már említett ismerősöm, új órámat látva, viccesen "megnyugtatott": ez nem fog olyan sokáig szolgálni, mint az előző, ma már más a minőség. Úgy érzem, ez a belső órával is így van: ha meg is találjuk és kidobjuk az iránytűt összezavaró mágnest, az irány már sosem lesz a régi. Félek, a mutatókat nagyon átállították, órás legyen a talpán, aki majd egyszer rendet tesz.

                               (fotó: depositphotos.com)

Mese gólyáról, szarkáról, verebekről

Komolyan mondom, ez a hír nem kacsa. Sőt, nem is lóról szól, hanem egy gólya viseli a Ménes nevet, amit a Pöstyénpusztán folydogáló Ménes-patakról kapott, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembereitől. 
Szóval ezt a Ménest letartóztatták Egyiptomban, kémkedés vádjával, mivel GPS-jeladót viselt a hátán. Elképzeltem, hogy sasszemű egyiptomi vadászrepülők kiszúrták az ország légterében, majd leszállásra kényszerítették a kelepelőt a legközelebbi reptéren. De aztán tisztázódott, hogy egy ugyancsak sasszemű nílusi halász vette észre a gyanús békarémet, elcsípte, átadta a rendőröknek. Azt hiszem, ilyen honpolgárokról álmodhatott egykor Sztálin, és a többi diktátor. Ménes a rács mögött nem vallott, de szerencséjére kiderült, hogy csak vándorlását regisztráló jeladóról van szó. Az eset kapcsán a hírügynökségek megemlítik, hogy korántsem példa nélküli a madarak, illetve általában az állatok hadra fogása, amikor kémkedésre, kisebb-nagyobb csempészésre tanítják be őket. Állítólag Kolumbiából kábítószert a legbiztonságosabban postagalambokra erősítve lehet az USA-ba juttatni. Ezt hallva minden világos lett! Nemrég hírelték, hogy nem találják az illetékes bukaresti minisztériumban az amerikai Bechtel céggel az észak-erdélyi autópálya megépítésére tíz éve kötött szerződés eredeti példányát. Mondjuk, azok után, hogy közben mennyi pénz is eltűnt, nem csoda. De egy minisztérium mégse egy ócska sufni, hogy egy ilyen fontos paksaméta csak úgy kámforrá váljon. A megoldás itt van az orrunk előtt: lopásra (és némi olvasásra, meg szekrényajtó kinyitásra is) kiképzett - mondjuk - szarkák egy óvatlan pillanatban berepültek a takarítónő által nyitva hagyott ablakon, fogták a cuccot, és huss! Végül muszáj szót ejteni még egy madárfajtáról, a verébről. Ezeknek néznek valójában bennünket azok, akik ilyen szerződés-eltűnési dumákat akarnak beetetni velünk.
 (Fejlemény: Azóta a szabadon engedett Ménest egy núbiai család levadászta és megette... Van, ahol ilyen drasztikus véget érnek a történetek.)

                                     Ménes az egyiptomi dutyiban    (fotó: origo.hu)

A román panama

Mondják, hogy a Csendes és az Atlanti óceán közötti Panama csatorna megépítése az emberiség történetének legnagyobb vállalkozásai közé tartozik. Mindezt nem homályosítja el, hogy a kétszer is félbemaradt munkálatok során 27.500 ember meghalt, és az sem, hogy a sok-sok pénzügyi machináció miatt a csalás, a tisztességesnek látszó, de valójában nyerészkedő üzletelés, a korrupció meghatározására megszületett a "panamázás" fogalma. Mindez akkor elevenedett fel bennem, amikor olvastam, hogy létrejött az elvi megállapodás - és várhatóan április végéig a gyakorlati is meglesz - Románia és az amerikai Bechtel cég között, az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződés végleges felbontásáról. Mint emlékezhetünk rá, 2003-ban egyeztek meg 415 kilométernyi autópálya építéséről Bors és Brassó között, 2.2 milliárd euró értékben. Állítólag mélyen alábecsülték a kivitelezés értékét (óh, Panama), és a sok huzavona közben meg is épült máig 52 kilométer út, meg egy rakás torzó. Például viaduktok a semmiből ugyanoda - ezeket lehetne mutogatni turistáknak, akik közben elámulhatnának azon, hogy a kártérítésekre, perekre és kevesebb részben munkára mégiscsak elköltött 1.5 milliárd euró fényében egy kilométernyi észak-erdélyi valós autópálya 28.846.154 euróba került! A Panama csatorna esetében végül bizonyítottan 104 törvényhozót fontak be a korrupció szálai. Fontosságát tekintve az egy világméretű beruházás volt, ezért nem is hasonlítom hozzá az "autópályánkat", de azt hiszem méltányos lenne, ha legalább tizedével azért számolnánk, vagyis, ha mondjuk 10 személyt megneveznének a bűnösök - de talán helyénvalóbb a bűnözők kifejezés - közül. De lesz-e egyáltalán valaki, aki keresse őket? Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy még sikerdíjat is fizetni fognak annak, aki sikeresen megszabadítja egymástól a szerződött feleket. Közben pedig megalkothatnánk egy újabb kifejezést a panamázásnál kisebb, de azért már eléggé pofátlan nyerészkedésre, korrupcióra: sztrádázás. 

Berettyószéplak mellett, a vízgyűjtőtóban állnak az egyelőre virtuális sztráda viaduktjának tartóoszlopai...

Útelágazás

Elválnak útjaik: kivonul az utópályát (nem) építő Bechtel Romániából!
Na, ezen aztán van aki örömködik, van, aki ismét a mindent átszövő korrupciót, arcátlanságot, balkáni tempót emlegeti.
Én utóbbi táborhoz tartozom.
Néhányszor jártam a Bihar megyei szakaszon, az építők meg a megbízóik általában a berettyószéplaki szakaszhoz citálták az újságírókat. Inkább még az építkezés (?) korai szakaszában. Érdekes, hogy a beruházás bírálói is mindig ugyanezt a széplaki helyet szemelték ki maguknak, amikor hőzöngeni akartak.
Volt olyan eset, amikor kollégákkal együtt érkeztem oda Váradról, kisbusszal vittek bennünket, a helyszínen aztán kaptunk védősisakot, láthatósági mellényt, sajtóanyagot -benne ajándék golyóstollat, mappát, térképet az autópálya egész útvonaláról. Voltak szép szavak, lehetett fényképezni, sőt, ajánlatos volt. Mindebből kiderül, hogy ez még nem sokkal azután volt, hogy 2004-ben megkezdődtek a munkálatok, és az akkori miniszterelnök, Adrian Năstase és bandája aláírta a rövid úton titkosított szerződést.

                                                                      (fotó: maszol.ro)

(Úgy szeretem a hasonló titkosításokat, mikor valamit titkosítanak kb. annyi időre, mikor már senki nem fog élni azok közül, akiket leginkább érdekelne, vagy akik közül valakit fel kellene akasztani miatta - de erről majd egyszer máskor.)
Aztán volt idő, amikor gyakran elmentem a Bechtel egyik, talán legnagyobb Bihar megyei telephelye mellett Bisztraterebesnél, és párszor megálltam fotózni a ki- és behajtó nehézgépeket - mintegy készülve arra, hogy egyszer még jól jöhet illusztrációnak. Ekkor már "biztonságos" távolságból fotóztam, az örzővédők így is méregettek, de túl messze voltam, hogy a nyomomba eredjenek...
Aztán volt olyan is, hogy nem Váradról érkeztem az újságírók hadával, hanem más irányból, és ott akartam csatlakozni hozzájuk. Hát, volt egy kis egyezkedés, mire megértették, hogy nem ipari kém vagyok, aki be akar épülni az újságírók közé. Ekkor már bizalmatlanok, meg gyanakvóak voltak. Mindebből kiderül, hogy ez már sokkal azután volt, hogy megkezdték a munkát, annyira sokkal, hogy egyszer-másszor már abba is hagyták, meg újrakezdték, egyezkedtek az állammal.
A részleteket mindenki ismeri, könnyű utána olvasni. Jövőre kellene ugye készen legyen a Bors-Brassó közti 415 km autópálya, amiből elkészült 50, és most az áll a válást kimondó szerződésben, hogy 300 érintetlen marad, ellenben befejezik a Bors és Berettyószéplak közötti szakaszt. Röpködnek az adatok, hogy az állam mennyit fizetett, az amerikai cég mennyit kért, és mennyit követel még, mennyi az adósság.
Én leginkább arra lennék kíváncsi, hogy
-névsorba szedve kik voltak, akik megkötötték az ország számára nyílvánvalóan hátrányos szerződést?
-mennyit nyúltak le azért, hogy ennyi évig ment a huzavona, miközben továbbra is tűntek el az euró-százmilliók?
-vajon az Egyesült Államok kormánya milyen intézkedést hozna, illetve hozott volna már réges régen, ha nálunk egy cég így járt volna el, mint az amerikai cég Romániában?

              Itt autópályának kellene lenni. De nincs. A semmit őrzik a Bechtel örzővédői
                                                                             (fotó: blogosz.freeblog.hu)

A továbbiakat tekintve, érdekes lesz, hogyan bejeződik majd be ez a Bors-Berettyószéplak szakasz. Nem kevésbé, hogy hogyan "szerzik" meg a kivitelezőt a függőben maradt 300 kilométerre - és az megint mennyibe fog kerülni, és mikor lesz kész?
Nem kétlem, hogy annak "mentén" is számos ház, nyaraló, villa fog megépülni.
Mert ez egy ilyen ország.
Ahol 7 év alatt a tervezett 415-ből 50 kilométer autópálya épül meg. De az ellenben a világ legdrágább 50 kilométere.
Végül pedig az építő és az építtető örül, hogy megszabadul egymástól.
Lehet, van is okuk az örömre. Hiszen mindkét oldalon vannak, akiknek gyümölcsöző volt az együttműködés. Legrosszabbul, mint mindig, az adófizető állampolgár járt, akinek pénzét a feneketlen zsákba dobálták. A sok ilyen közül az egyikbe, amin történetesen  az "autópálya építése" cimke van.
De végül is kit érdekel az adófizető állampolgár?!