BUÉK - Az igazság kényelmetlen pillanatai

Szilveszterhez közeledve mire vágyik az ember? Szórakozásra. Mi lehet erre megfelelőbb, mint egy jó vígjáték, pláne, ha még a címe is az, hogy BUÉK. Még akkor is, ha magyar alkotás és ha egy olasz film utánérzéseként született. 

Nem árulok el titkot az alaphelyzet közlésével: a baráti társaság úgy gondolja (bár némely tagjai csak egy kis unszolásra, illetve kiút híján), hogy jó móka, ha okostelefonjaikat kiteszik az asztalra, majd minden hívást, üzenetet és e-mailt mindannyiuk füle hallatára fogadnak/intéznek. 

Mondják az okosok (lehet, angol tudósok tanulmánya alapján), hogy ha a telefonvonalak még pár másodpercig élnének a beszélgetés befejezése, a vonal bontása után, a kapcsolatok (legyen az baráti, házastársi, üzleti, bármilyen) túlnyomó többsége megszakadna... Utalva az őszinteségre, illetve annak kitörésére, amikor a másik már nem hallja. Tudod, olyan ez, mint amikor a facebook-on a barátnőd pózolós-nyaralós-férjes-gyerekes-újruhás fotója alá azt írod, hogy "olyan cuki vagy drágám" (és ezt ő el is hiszi...), közben meg azt gondolod: micsoda egy tehén! Na, most képzeld el ezt a helyzetet, amikor nem hogy él a vonal, de mások füle hallatára kell intézzed a dolgaidat. A titkaidat. Azt, amit éppen az nem kellene halljon, aki ott ül veled szemközt. Az igazság kényelmetlen pillanatai. Miközben azt hiszed magadról, téged aztán nem lehet zavarba hozni, nincsenek titkaid. Aztán kiderül, hogy - várjunk csak?! Pláne, ha tudod, hogy vannak...

A film hét főszereplővel és pár mellékszereplővel gyakorlatilag egy helyszínen játszódik, ezzel együtt végig fenntartja a feszültséget. Ülnek a poénok is, végtére egy szilveszter éjszakai bulin vagyunk. Jellemző, hogy a moziterem zsúfolásig volt. A mellettem ülő fiatalemberrel nem mindig ugyanazon a csattanókon nevettük, tehát korosztálytól függetlenül lekötötte a figyelmet, ám spanok lettünk, megkínált popcornnal, a végén elköszönt.

A sztori egy pillanatra sem ül le, és a végén megúsztuk a teljes happy endet. 

Vígjáték? 

Ha jót akarsz, ne mindenáron ilyen bulijátékot szervezz szilveszterre. Persze, neked nincs titkod. De azért csak óvatosan...

                                               (Illusztráció: port.hu)

Virtuális tehénbőgés, valódi pénzcsörgés

Sok bírálat érte/éri Romániát, hogy kevés EU-s támogatást vesz igénybe. Ezzel ellentétben viszont az európai statisztikák élén van a kevésből is lenyúlt pénzek tekintetében. Jó sok marad Brüsszelben abból is, amit a mezőgazdaság fejlesztésére lehetne "lehívni", mivel a szakemberek szerint kevesen pályáznak, azok közül is sokan rosszul. Derűlátásra ad okot, hogy a 2014-2020-as időszakra várhatóan Románia kapja a mezőgazdasági direkt kifizetésekre a legtöbb eurót, és kiemelt figyelmet szentelnek a fiataloknak, akiket "helyzetbe akarnak hozni". Nos, vannak, akik nem várnak erre, és magukat hozzák helyzetbe: a nagy-britanniai Metro hírportál írása alapján kapta szárnyára a kétes világhír azt a nyolc romániai gazdálkodót, kik három év alatt nagyjából 2 millió lejnek megfelelő támogatást vettek fel 1860 tehenük után. A dolog apró szépséghibája, hogy a tehenek a valóságban nem léteztek, csak virtuálisan bőgték el magukat néha az interneten játszható FarmVille nevű játékban. Ennek lényege, hogy bárki farmot létesíthet a virtuális világban, benépesítve azt mindenféle jószággal, melyeket aztán ugyancsak számítógép előtt ülve kell etetni, itatni, almozni. Az eset több kérdést is felvet, hogy mást ne mondjak, hogyan szerezték be a támogatási kérelemhez szükséges bizonyító jellegű dokumentumokat. De ne kicsinyeskedjünk el ezt a világraszóló ötletet, amit, kiderülése után, az állam nem díjazott, sőt, eléggé el nem ítélhetően leállította a pénz folyósítását. A hírek szerint az internetes cowboyok perre készülnek emiatt, érvük: a pályázati kiírásban nem szerepelt tételesen, hogy a gazdaságnak valódinak kell lenni. Ha tényleg per lesz, az sem lesz kisebb szenzáció, és a bíróságnak nem lesz könnyű dolga eldönteni: a karám jó oldalán álltak-e a marhák?!

                           FarmVille - gazdaság   (illusztráció: manna.ro)

Lila tehén, lila köd

A napokban népszavazást tartottak Svájcban. 
Ez még nem hír, hiszen példaként sokat emlegetett demokráciák egyike az alpesi országé, ahol tőlünk nézve sokszor hihetetlen témákban is kikérik a nép véleményét. Hát, mit mondjak, ez a legutóbbi szavazás is egy ilyen, számunkra  hihetetlen témában zajlott: legyen-e felső határa a menedzserek fizetésének, vagyis jövedelmük ne lehessen több, mint az ugyanannál a cégnél kifizetett legkisebb bér tizenkétszerese. 
Ugye, már az is sci-fi kategória nekünk, hogy igazgatók fizetéséről népszavazást tartanak. Nálunk ugyan ki merné nyilvánosan firtatni a diri lóvéját? Na, persze mi is másképp látnánk a világot, ha a lakosság legrosszabbul fizetett 10%-a sem vinne haza kevesebbet átlagban havonta 4000 svájci franknál (ami valamivel kevesebb mint 1 millió forint, vagy 15 ezer lej). Nem félrebeszélek, ezek a legrosszabbul fizetett svájciak voltak 2010-ben, gazdasági világválság idején. 
A népszavazás kezdeményezői szerint a fizetési plafon nagyobb társadalmi igazságosságot biztosítana. Erre mit tettek a svájci szavazók? Fittyet hányva a javaslatra, nem kértek a nagyobb társadalmi igazságosságból!
Óh, te alpesi zöld legelőkön tejelő lila tehén! 
Képzeljék csak el, hogy nálunk egy népszavazáson értelemszerűen a portás meg a takarítónő is szavazhatna arról, hogy korlátozzák-e az övéhez mérten a nagyfőnök fizuját?! Hát ez már tényleg lila köd...