A magam részéről nem - hacsak nem azon, hogy eddig húzódott ama bizonyos éjjeli edény borulása. Mert, hogy borulni fog, azt mindenki láthatta/várhatta, aki csak beszélt már tanárral, szülővel, diákkal, neadj'isten, részese volt valamilyen formában a vizsgának. A szakminisztérium országos összesítése szerint az érettségire jelentkezett diákok mindössze 44%-a kapott átmenő jegyet.
Egy korábbi valamelyik bejegyzésemben már említettem egy esetet, amikor egy anyuka felkeresett, mint újságírót, elpanaszolva, hogy micsoda pénzgyűjtés-ajándékozás zajlik a vizsga előtt, és ő ezzel nem ért egyet, és írjak már erről, mert ez tarthatatlan, stb.stb. Kiderült, a nevét nem vállalta volna, és még rossz néven is vette, hogy én nem vittem el a balhét. Mert, hogy sok-sok gubanc van, azt mindenki tudta. Hiába a miniszteri tiltás, a pénzgyűjtés minden iskolában bevett gyakorlat volt, de persze mindenki diszkréten forgatta a szemét. Én is, és mindenki tudott róla - ennek ellenére megdöbbenve hallottam a minap, hogy az egyik megyeközponti iskolában korábban egyszer egy autót (!) vettek az érettségiztető bizottság elnökének, bízva a jó eredményekben. Nem jön, hogy elhiggyem, hogy éppen ennyire! A probléma persze sokrétű, és ahogyan az egyik igazgató mondta, egyszerre kellene elemezni több dolgot. Vegyünk párat, saját "hatáskörömben" :-)
-Mit tehet az iskola azokkal a gyerekekkel, sőt, fiatal felnőttekkel, akikkel bevallottan saját szüleik sem tudnak mit kezdeni? Mikor a szülő azt mondja a tanárnak/osztályfőnöknek, hogy "csináljanak vele valamit"?! Mikor a szülő el sem megy a szülői értekezletre, nem érdekli csemetéje magaviselete, jegyei.
-Mit várunk azoktól a diákoktól, akik évek/évtizedek óta azt látják/hallják, hogy majd úgy is el lehet inztézni mindent - ez egy olyan elintézős ország. Ha ráadásul még szándék sincs a tanulásra, akkor meg éppen kellemetlenül jön a bekamerázott vizsgaterem.
-Apropó, bekamerázás: ha van szabály arra, hogy a vizsgatermeket be kell kamerázni, akkor ez miért nem vonatkozik minden iskolára? Ahol nem volt kamera, ott most is lehetett puskázni, másolni (nehogy azt mondja már valaki, hogy nem tették, mert mérges leszek), aztán az iskola most dülleszti a mellét, hogy a mi eredményünk jó. Akkor most van szabály, vagy nincs szabály?
-Mit várunk akkor, amikor minden évben változik a vizsgáztatási rendszer? Most valaki kilencedikes lesz, és fogalma sem lehet arról, hogy hogyan, sőt, hogy miből fog négy év múlva érettségizni?!
-Ha vannak szakok, akkor miért is ugyanazok az elvárások minden érettségiző iránt? Miért kell mindenkinek ugyanazon a fokon tudni a matematikát, a biológiát, stb, stb? Akkor miért is íratkozott a diák egy "könnyebb" szakra?
-Az érettségi lesúlytó eredménye egy folymat vége (?): sok diák az elemiben még írni-olvasni-számolni sem tanul meg. Ezt, és ennek következményeit görgeti maga előtt. Mi a tanító, tanár felelőssége? Miért nem lehet megbuktatni a diákokat?
-Apropó, buktatás. Amikor kevés a gyerek, az iskolák támogatása meg fejkvótás rendszerben zajlik (jobbára még csak papíron - ez meg a másik), akkor szabad-e buktatni? Jó-e az az iskolának?
-Amikor az egyetemi bejutásnál egyre kevésbé számít a felvételi eredménye, sőt, van, ahol nem is kell felvételizni, akkor nehogy csodálkozzon már valaki, hogy "megfelelő" érettségi átlagok születtek... Az egyetemek meg ugyancsak tárt karokkal várnak, hiszen az ő támogatottságuk is a létszámtól függ, meg aztán kinek indítanának újabb meg újabb karokat?! Hogy a sok friss diplomás és "értelmiségi" - már bocsánat, de - kitörölheti a diplomájával, és örül, ha eladóként, pincérként kap valami munkát - az kit érdekel?
-Miért kell mindenkinek érettségizni, majd egyetemre menni? Miközben elvétve találni egy-egy "régi, jó szakembert" - pl. egy susztert, egy bádogost, egy akármilyen szerelőt. Mert nincs becsülete a munkának - mint ahogyan a valódi tanulásnak, tudásnak sem!
Mi lesz a pótérettségin?
Szóval, borult a bili, de az a gyanúm, még most sem teljesen. De ahhoz már elég volt, hogy a tartalma sokakra fröccsenjen. Most vagy újból lefedik, vagy kitakarítják. Utóbbinak lenne már a legszebb ideje.
