A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elszámolás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elszámolás. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 21., péntek

Sanyi az EU-s falunapon

Történt pedig, hogy az egyszeri embert, nevezzük mondjuk Sanyinak, meghívták falunapra. Bár erről a faluról Sanyi még sosem hallott, gondolta, épp itt az ideje, hogy megnézze. Annál is inkább, mert egy ismerőse ösztökélte: jó, ha jó sokan lesznek, mert a szervezők EU-s támogatást is kapnak, kell a tömeg. 
Nosza, a mi Sanyink beszervezett pár ráérő ismerőst is, jó móka lesz, mondta.
Sanyi és csapata ment, mendegélt, míg oda nem ért. A kicsi faluban jöttek, mentek, nem találták a helyet, hol is lehet az a falunap, mert azért mégis csak kellene legyen egy kis csinnadratta, gondolták. Szerencséjükre éppen arra tolta roggyant biciklijét egy falubeli öreg, útbaigazítást kértek tőle. 
- No, hallják, maguk ugyan rossz helyre jöttek, ez egy olyan kis p.csányi falu, hogy itt osztán sose történik semmi - mondta szó szerint az öreg, roppantul csodálkozva már az ötleten is, hogy a falujában esemény történne.
No, de az EU-s támogatás nem gyerekjáték, a falunap azért is megvolt, a biciklis bácsi nem jól tudta (meg rajta kívül még sokan mások).
Az iskolaudvaron mégiscsak ráakadtak a bulira, Sanyit és csapatát ugyancsak meleg fogadtatásban részesítették: három szervezőnek tűnő hölgy is letámadta őket, hogy ugyan már írják alá a részvételi ívet. Mit tehettek? Ez a legkevesebb. No, ezzel vége is volt a vendégfogadásnak, a hölgyeket többet nem is látták, törték is a fejüket később, hogy hova a teremtő haragjába tudtak úgy eltűnni?! 
Ha a vendégfogadásnak vége is volt, a melegnek nem, tűzött a nap nem hét, de hetvenhét ágra, árnyékba nem volt hova húzódni. Sanyiék meg is szomjaztak, de nemigen kínálta meg őket senki még egy nyelet vízzel sem, de még venni sem volt hol. A program sem igen szórakoztatta őket, mert ami volt, az inkább büntetésnek nézett ki az azt előadók számára, hiszen egy forró betonplaccon kellett tegyék-vegyék magukat a pirító napsugarak alatt. 
Az összes nem ért egy pofa bagót, összegezte a falunapot Sanyi, aki nem győzött restelkedni a beszervezett csapata előtt, miközben azt sem találta, aki felbujtotta erre az egész kalandra. Pedig lett volna hozzá egy-két szava, talán még egy pankrációra is sor kerülhetett volna, ami messze túlnőtte volna a látott tötyi-lötyik színvonalát. 
Estefelé, amikor kihirdették, hogy vége van annak, ami valójában nem is volt, annyian sem voltak az iskolaudvaron, hogy kisebb tömegverekedést lehetett volna kiprovokálni. Pedig igény lett volna rá...
Sanyi és csapata, útban hazafelé, az egyik faluban betért egy rendes kocsmába, hogy legalább egy sört megigyanak, szégyenszemre. Arra emelték korsóikat, hogy a szervezőknek remekbe szabott elszámolást sikerüljön elküldeni az EU-nak, áldassék a neve.
(Bármilyen hasonlóság bármilyen rendezvénnyel természetesen csak a kiszámíthatatlan véletlen műve lehet. Sanyi a tanú rá.)

2019. február 13., szerda

Queen, az angol "cigányzenekar"

Önkormányzati vezetők szokták panaszolni: nem arra kapnak pénzt, amire kellene, hanem arra kell pályázni, amire van kiírás. Ami ritkán esik egybe.
Pályázat. 
Varázsszó. 
Mindenre pályázni kell újabban, a legfontosabb tehát az elszámolás. 
Miért a falunapokra ne kellene pályázni? Kell is, a házigazdák meg kapják, amit a pályázó cég elébük rak. Nem is írom le, hol történt az eset, hiszen több helyen is megeshetett volna. Sok-sok hónapja történt, hagytam, kicsit ülepedjen az élmény. 
Szóval olyan program volt, amiről elsőre tudtam, ebből gubanc lesz (nemhiába a sokéves tapasztalat). Már nem abból, hogy négy koncertet is leszerződtek a pályázatírók a helyeiknek, hanem, hogy milyeneket. Gyorsan kijelentem, nekem semmi kifogásom, sőt, a magam részéről valóban jól éreztem magam, ami, bevallom, nem feltétlen jellemző az én + falunap kapcsolatra. Addig nem is volt gond, amíg hajigálták a gumicsizmát, táncikáltak a helyi gyerekek, három szép szőke hölgy meg mulatóst énekelt (egyébként ők is hallhatóan többre is képesek lettek volna, de hát, na, a kereslet erre volt...). 
Ám aztán színpadra lépett Kontor Tamás, aki zenei előélet után tett szert országos ismertségre a Megasztár 3-ban. Semmi tátogás, gitárjával kísérve magát küzdött a közönség "ellen". Kevés sikerrel, utóbbiak egyszerűen nem tudták értelmezni, mi történik?! Saját dalok mellett Brian Adams, Rolling Stones, country, blues... Ez meg mi?! Előbb csak be-beszólongattak, követelőztek, a csúcsponton egy matróna ellenben odament a színpadhoz, a deszkát csapkodva pedig követelte, hogy »mosmán húzzá' cigánynótákat«! Kontor nem jött zavarba: OK, ismeritek azt az angol cigányzenekart, hogy Queen? Képzelheted a reakciót... (Megjegyzem, pár éve ugyanitt a Piramis hasonlóan járt, tőlük is követelték a cigánynótákat.) Kicsit élénkült az érdeklődés, mikor azt kérdezte, ki tud gitározni? De aztán kiderült, a Deep Purple klasszikusa, a Füst a víz felett (Smoke on the water) szolgálna az akkordok fogásához - de micsoda ricsaj ez meg?! 
- Nem volt kínos ez a szitu?, kérdeztem Kontort később a színpad mellett. 
- Nem, nem ritkaság, meg aztán tudtam kezelni, nem?
Valóban. Már Kontor koncertje közben is a színpad mellett ácsorgott a kétszeres aranylemezes, eMeRTon és Fonogram díjas swing-király, Majsai Gábor, arcáról szinte lerítt: hova keveredtem?! Aztán ketten Kontorral toltak egy olyan gitár-szájharmonika bluest, hogy megállt a sapka a levegőben. A közönség (egy része - ne legyek igazságtalan) meg továbbra is tátogott. Majsai is jól kezelte a helyzetet (ezen bizonyára nem rontott, hogy ő is megkóstolta előtte a helyi páleszt), nem véletlenül profik. Pár jól táncolható nótával - Mambo No. 5, Sex Bomb, Swing és a Boogie - hadrendbe állította a mozgolódókat, jó dumával meg udvarolt a helyi "szexbombáknak". (jajjj!)
Rudán Joe (ex P.Mobil, Pokolgép, Mobilmánia) szintén akusztikus koncertje már a környékbeli rockereket gyűjtötte a színpad elé, a kiszorítottak bele kellett nyugodjanak, ezen az estén nem lesz bulibáró.
Ha a koncerteket lekötőknek népnevelő szándékaik voltak, dicséretes a törekvés, de pályázatírási képességiek legalábbis egyelőre jobbaknak tűnnek, mint pedagógiai ismereteik. Ha saját ízlésviláguk mentén a maguk szórakozására cselekedtek, hát, talán nem az kellett volna a szempont legyen, bár, mint már mondtam, a magam részéről elégedett voltam. De ez kit érdekel?
Afelől nincs kétségem, hogy a pályázati elszámolás egyébként kifogástalan lett. És manapság ... - de ezt már mondtam az elején.
Majsai és Kontor tolt egy olyan gitár-szájharmonika bluest, hogy megállt a sapka a levegőben