A sör nemzetegyesítő erejéről

A Csíki Sör körül nem először alakul ki a tömeghisztéria, ezzel együtt egyfajta médiakampány, ami bizonyára nem tesz rosszat az ügymenetnek. 

Hiszen, mint tudjuk, a negatív kampány is kampány. 

Régebben ott volt ugye, amikor a Heinekennel keveredtek jogvitába, aminek nyomán szinte a nemzet sörévé léptek elő, a mozgalom vezérvonala az "aki magyar, Csíki Sört iszik és vesszen a labancok (nem baj, hogy holland, kicsire nem adunk) söre" szlogen mentén körvonalazódott.

Most meg itt az a reklámkampány, mely túlnőtte a céget. A részletek például ITT, csupán annyit róla, hogy állítólag 400 ezer (!) nyerőkupakot dobtak az üvegeken piacra, melyekkel garantált nyereményt, a gyárnál ingyenes evős-ivós partit, és sorsolás útján korszerű személyautókat ígértek. Erre szombaton került sor, ám annyikat vonzott a buli, hogy a Csíkszentsimonba vezető utakon lehetetlen volt haladni, a népek nem fértek be a cég udvarára, annak vezetősége meg közösségi oldalán tanácsolta: ne tessenek már jönni. Lett is nagy felháborodás. Állítólag a pápalátogatás meg a csíksomlyói búcsú sem vonzott ekkora tömeget, pedig azért azok sem semmik. Írják, Magyarországról is szerveztek társasutazást az eseményre, de a busz(ok) el sem jutottak a gyárig. Hogy a káosz kiteljesedjen, az egyik csodamasinát a helyi polgármester személyi titkárnője nyerte - végül is, miért ne kedvezhetne neki a szerencse, ha már egy rekesznyi sört ő is bevedelt?! (Annyi kupak kellett legalább a tombolás részvételhez.)

Nagy kortyokban élvezd a zamatát - írja elő a sörivó tízparancsolatának 5. paragrafusa. Hogy a Csíki Sör rajongóinak egy része ezek után mit gondolt, azt jól mutatja az alábbi kép, ellenben a másik képen tülekedők láttán megfogalmazódik a gondolat: talán a magyarországi Kétfarkú Kutya Párt ígéretét - miszerint ingyen sört mindenkinek - kellene magáévá tegye minden egyéb megmozdulás, ezek között azok is, melyek nemzeti kisebbségi létünk valamilyen fontos ügye mellett szorgalmaznak kiállást (autonómia, magyar egyetem, szimbólumhasználat, magyar feliratok ügye, stb.). Tíz- és százezreket várnak esetenként a megmozdulásokra, számítva a nemzeti ügy súlyának közérdekűségére, aztán elmennek jó esetben pár százan.

Mint most bebizonyosodott, az ingyen sör (és kolbász) mindennél nagyobb vonzerővel bír, még "az anyaországi testvéreinket" is buszra ülteti. Együtt fogadhatnánk hát majd meg esetleg az imént említett tízparancsolat 9. előírását is: Szeresd, de légy erősebb a sörnél!
 (Egy képes-videós összefoglaló ITT.)

                     (Fotók: magyarhang.org)

Olajos, dohányfüstös autonómia

Figyelem! Az alábbi műsorszámban termékmegjelenítés található!
Szinte nincs olyan nap, hogy ne olvasnánk, hallanának valamit a romániai magyarság autonómijáról. Vagy arról, hogy ki kell harcolni, és hogy hogyan kell harcolni érte (magyar oldal), vagy azt, hogy szó sem lehet róla (román oldal). Nincs ez másképp már évtizedek óta. Már lassan 13 éve annak, amikor egy írásomban megállapítottam: "a dohányipar megelőzte a politikusokat". Ezt írtam 1999 augusztusában (utalva az 1989-es események akkor közeledett 10. évfordulójára) :
                           A cigaretta, mint a  megbékélés eszköze
A következő hónapokban egyre többet fogunk hallani az ország tíz évvel ezelőtti helyzetéről. Hogy most én is felidézem, annak különös oka van: akkor nem gondoltam volna, hogy egy évtized múltán mennyien fogják emlegetni Romániában Kossuthot és Pannóniát! És íme, ami egykor utópisztikusnak tűnhetett volna, ma valóság: néhány hete feltűnt az üzletek polcain a régen csak "importból" hozzáférhető, 20 darabos, füstszűrő nélküli Kossuth, és az ugyancsak 20 darabos, füstszűrős Pannónia cigaretta. A hazai dohányipar, megelőzve a politikusokat, nagy lépést tett a nemzetek közötti megbékélés érdekében. Mert valljuk be őszintén, van abban valami bizsergetően pikáns, amikor egy román ajkú vásárló kér egy doboz Kossuthot! És bár a doboz oldalán fel van tüntetve, hogy a dohányzás káros az egészségre, az nem a név miatt van... Egy erős dohányos ismerősöm melankolikusan megjegyezte: "Nem szeretném megérni, hogy Debrecenben vehessek egy doboz sima Iancut."
         (Homokrögök c. antológia, 2002)

                                                                                                                              (Illusztráció: hotdog.hu)
A dolgok olyan nagyon sokat nem haladtak előre a retorikai fordulatok színesedését kivéve, azt hiszem. Az sem változott, hogy a kereskedelem, a biznisz jóval előbbre jár, mint a politikusok. Ez arról jutott újra eszembe, hogy az egyik bolt polcai között kurkászva kezem ügyébe került egy étolajos flakon. Úgy hívják, hogy Kunsági Éden.

                                                                         (Illusztráció: gtex.hu)

Nincs ebben semmi különös. A címkén ott vannak a magyar színek, alattuk a felirat: "1 Litru" (1 Liter). Románul. Mint ahogyan ugyancsak románul van minden felirat, a termék megnevezésétől kezdve az összetevőkön át, a szavatossági időig - utóbbi román szokás szerint nyomtatva (elől a nap, aztán a hónap, végül az év). Európai szintű eljárás, a fogyasztói célország nyelvén szólni a vásárlóhoz. Egyedül a minőségi tanúsítvány szól a standard magyar/angol megfogalmazásban: Kiváló magyar élelmiszer - Quality food from Hungary. Éppen az este láttam ennek az étolajnak a reklámját valamelyik magyar tévéadón, ahol a valami főzős celebműsorban gasztrokibickedett Sági Szilárd ajánlotta a fogyasztók figyelmébe, azzal a szlogennel, hogy "Minden cseppje magyar!" Na, lám, mégsem szakad le a román(iai) polc tőle, meg a flakon sem lyukad ki a román betűktől. Szóval, nem csak a dohányipar jár már régen a politikusok előtt, de az élelmiszeripar is. Menne ez, ha akarnák.