A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Donald Trump. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Donald Trump. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 13., hétfő

A botrány, amiből nem maradsz ki

A világraszóló botrány 2016-ban robbant ki és mindenkihez eljutott a híre: az USA legbefolyásosabb médiabirodalmának, a Fox News-nak a vezetőjét, Roger Ailes-t szexuális zaklatás vádjával beperelte a csatorna egy korábbi sztár-műsorvezetője, Gretchen Carlson. Többen mögé álltak hasonló "élménnyel", de a per megnyerésében mégiscsak az volt a döntő, hogy a csatorna tulajdonosai, a Murdoch család kilépett Ailes mögül. A többi pedig már történelem: világszerte megindultak a szexuális zaklatási ügyek, az úgynevezett #metoo közismert kifejezés/mozgalom lett. A fentebbi történetet dolgozza fel a pár napja bemutatott Botrány című film, melyet a legnagyobb Oscar-esélyesként emlegetnek. Ha tarolni fog, az bizonyára nem csak a színészi teljesítményeknek lesz köszönhető, de a témának is.
A szexuális zaklatás témája mellett a film azonban beenged a médiabirodalom kulisszái mögé is. Talán mindenkinek van sejtése, mi zajlik egy ilyen médiabirodalomban, vagy hallott már róla: manipulációk, törtetés, hazugságok, hízelgések, lekötelezettségek. Ebben a filmben a legmagasabb szinten, hiszen a Donald Trump - Hillary Clinton elnökválasztási kampányban is benne vagyunk, amikor a többség nem hiszi, hogy az üzletember és médiaszemélyiség, a harsány és az éppen a nőknek is be-beszólongató Trump lehet a világ első számú hatalmának feje. És ki lett?
De miért írtam a címben, hogy a botrányból te sem, meg én sem maradunk ki. Mert szerintem ebben a globális botrányban, ami adott esetben a szexuális zaklatásban kulminálódott, ám még annál is többről szól, valamennyien benne vagyunk. Persze nem olyan szinten, mint Roger Ailes vagy Gretchen Carlson, de az ő, illetve a hozzájuk hasonló "médiások", véleményformálók hálójában én is benne vagyok, meg te is. Mi nézzük a tévét, olvassuk a nyomtatott és online sajtót, rajta vagyunk a közösségi hálón, tehát adatok vagyunk a nézettségi, az olvasottsági statisztikában. Hogy te nem politizálsz? Csak kiscicás fotókat meg recepteket osztasz meg? Esetleg a kirándulásod fotóit teszed közzé, azt is csak a barátaidnak? Bizonyára. De szoktál kapni ajánlatokat szállásfoglalásra, talán éppen oda, ahol legutóbb voltál nyaralni vagy ahol szándékoztál megszállni? Esetleg macskaeledel-rendelésre? És miért azok a hírek kerülnek eléd, amilyenhez hasonlót tegnap, meg a múlt héten is olvastál? Mert része vagy a "botránynak" - akkor is, ha belátod, akkor is, ha kételkedsz benne. Nem azért mert akarod - azért, mert téged akarnak. 
Ez a bejegyzés kevesebb figyelmet fog kapni, mint ha azt tettem volna közzé, hogyan napozott a macskám ma reggel a kerítésoszlopon (ha sütött volna a nap). Nincs ebben semmi meglepő, így működik ez a gépezet, ami alkalmazkodik az igényhez. Vagy az igény alkalmazkodik a gépezethez?
Azt hiszem, nem kell arról vitát nyitni, hogy szexuális zaklatás mindig is volt (sőt, nem csak egyirányú, bár a másik "irány" kétségtelenül kisebb arányú, meg sokaknak hihetetlen is), és mindig is lesz. Ami elég baj. Mint a hatalmi manipuláció, ami szintén nincs a kihalás szélén. Hogy vonhatod ki magad belőle? Esetleg, ha egyedül élsz egy lakatlan szigeten. De annak meg az a veszélye, hogy egyszer csak megtalálnak, és máris ott vagy mondjuk a Fox News képernyőjén.
                                    (Fotó: port.hu)

2019. február 20., szerda

Az űrellenség már a spájzban van?

"Az oroszok már a spájzban vannak", szól A tizedes meg a többiek című legendás film egy mára szállóigévé vált bemondása. Mármint hogy az ellenség a nyakunkon van. Valami hasonlót mondott a minap Donald Trump, az USA elnöke, amikor utasította a Pentagont, hogy dolgozza ki az űrhaderő felállításához szükséges törvényjavaslat részleteit. "Az űrhaderő felállítása nemzetbiztonsági kérdés", tette hozzá azzal, hogy "az Egyesült Államok ellenségei már a világűrben vannak, akár tetszik nekünk, akár nem". 
Sokan fanyalogtak, amikor 2018. november 1-i hatállyal a magyar külgazdasági és külügyminiszter (aki a kormány űrkutatásért is felelős tagja) űrkutatásért felelős miniszteri biztost nevezett ki. Biztos szükség volt rá, gondolhattuk, és lám: már tudhattak valamit. Az űrbiztos kinevezése legfeljebb egy évre szól. Egyelőre. Lehet, utána már űrkutatási biztos és űrhadügyér lesz, lépést tartva a világpolitikával (és persze egyre jobban teljesítve).
Nem akarom én elbagatellizálni az ügyet, hiszen a világ fejlődik, lám, már nem a hátunk mögé, a spájzba kell bekukucskálnunk, amikor veszélyt érzünk, hanem a fejünk fölé kell kémlelnünk, méghozzá sok-sok kilométerrel. A híradásokból sok minden kiderül az USA tervével kapcsolatban, arra azonban nem sikerült ráakadnom, hogy ezek a bizonyos ellenségek a bolygónkról az űrbe emelkedve leselkednek vissza a világhatalomra, tehát ők is emberek, vagy valami messzi-messzi galaxisból sompolyogtak ide, tehát ki tudja kifélék-mifélék. Esetleg a Csillagok háborúja sorozat, vagy fekete öltönyös kommandó története (Man in Black) valójában nem is egy fikciós-szórakoztató, hanem kiképzőfilm?! Mert azért közel sem mindegy, hogy merre fognak lövöldözni - le? fel? esetleg be a spájzba? - ha ne adj'isten oda kerül a sor...
                      (Illusztráció: europosters.hu)