A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3D. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3D. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 19., szerda

Az ég szerelmére, meg ne nézd!

A Men in Black-filmek, mármint az első három rész, tetszettek. Az második meg a harmadik olyan volt, mint az ilyen sorozatok lenni szoktak: az első sikere után még lehúztak két bőrt a sztoriról. De volt bennük fantázia, ötlet, humor, abból fakadóan, hogyan él(het)nek közöttünk a földönkívüliek, hogyan balhéznak egymással, a fekete öltönyösök meg hogyan próbálják kordában tartani őket, néha-néha a világunkat is megmentve.
Hát persze, hogy megnéztem. Nem vagyok benne biztos, hogy nem aludtam közben, de úgy emlékszem, nem. Pedig lehetett volna. Az alapsztori nem változott: a földönkívüliek fenyegetnek, az öltönyösök megvédenek. Aki nem látta az első részeket, annak szerintem halvány lilája nincs, mi is történik és miért, meg egyáltalán?! Valami gyenge katyvasz csordogál 3D-ben, de választhatod a hagyományos módot, vagy a 4DX 3D-t is, ám ezek sem segítenek. Kik ezek és mit akarnak? Ötlet 0, humor 0 - ha nem számolom, hogy a filmen úgy egészében lehet röhöghetnéked, ha nem te fizettél volna ezért... Adódik a kérdés: miért kell ilyen filmet csinálni? A válasz: az előző részek 1,5 milliárd dollár hasznot hoztak, ez a 115 perces förtelem is hoz majd valamicskét. Mert a jegyeket meg fogják venni, saját szemmel meggyőződni, hogy ilyen mégis van. Ez okból adhatta a nevét ehhez Steven Spielberg társ-producerként, meg Liam Neeson T-ügynökként. Kár volt.
Összegezve: ha lehet, az utcát is kerüld el, ahol ezt a filmet vetítő mozi van.
                                            (Illusztráció: port.hu)

2016. április 19., kedd

Beszorulva 2D-s világba

Világváros, metró. 
A hazai személyvonatoknál hosszabb szerelvényben egy kisebb falunyi ember, ám egy igazi falutól eltérően ők idegenek egymásnak. Az utasok legalább fele, kortól függetlenül (na, jó, a legidősebbeket kivéve) fülhallgatóval zárja el magát a környezettől, sokan sms-eznek vagy közösségi oldal chat-falán csevegnek. 
Mondják, hogy "a mai világban" nem beszélgetnek az emberek. 
De. 
Csak másként. 
Pont úgy, ahogyan "a mai világhoz" illik: gyorsan, határtalanul és nem tartva szempontnak a helyesírást. 
Pont úgy, ahogyan "a mai világban" élünk: akár órák alatt elérve a világ másik végébe, mindig rohanva, nem tartva elsődleges szempontnak a helyes erkölcsi vonalvezetést. 
Egyensúlyozva a virtuális világ határán. 
Amikor 3D-s filmet nézünk, de 2D-s világba szorulunk. 
Amikor nem illatozó virággal köszöntjük fel szerettünket, hanem küldünk egy smiley-t. 
Amikor nem fogunk egy kalapácsot, hogy visszaüssük a kikívánkozó szeget, hanem lefényképezzük és a közösségi oldalon megosztva kiáltjuk világgá, hogy micsoda hanyagság. 
Amikor nem ott lenni a fontos, hanem hogy mások lássák: ott vagy. 
Amikor a boldogság helyett fontosabb másoknak mutatni: boldog vagy. 
A metró kijárata mellett bevásárlóközpont, előtte lóca. Üldögélek egy fertályórát a napsütésben. Közben egy másik falunyi ember jön-megy a téren, ki és be a forgóajtón. Senkit nem láttam, hogy ismerősnek nyújtott volna parolát. 
Közben percenként szálltak felettünk a gépmadarak szerte a világba.