Wimbledoni Ász

Kis túlzással mondhatnám, hogy aki nem nézte elejétől az idei wimbledoni női tenisz döntőt, az akár le is maradt róla, hiszen Simona Halepnek még egy óra sem, csupán 55 perc kellett, hogy legyőzze Serena Williamst. Utóbbi, ha jól számolom az internetes lexikonban, csak ezen, a nemhivatalos világbajnokságon szerzett eddig 7 győzelmet egyéniben és további hatot párosban, azonban ma látszott már az elejétől: ez nem az ő napja. Hanem azé a Simona Halepé, akit akkor sem tudott volna legyőzni, ha belőle kettő van és mindketten a pályán vannak, mert a román lány egyszerűen mindenhova odaért és fantasztikusakat ütött. Ennek megállapításához nem kell különösebben szakértőnek lenni. 

És arra is érdemes kitérni, hogy a meccs  után Serena is igen szimpatikusan viselkedett, nyilatkozott, nem is beszélve a Simonáról, aki egyébként is mindig nagyon közvetlen, egyszerű. Amitől még szerethetőbb. Nem véletlen tehát, hogy - megérdemelten - van is hatalmas rajongótábora.

Legalább olyan magabiztosan, ahogy Halep az első szerváit ütötte, azt is meg lehet előlegezni, hogy ahogyan tavaly történt, első Grand Slam -tornagyőzelmekor, a Roland Garros után, a politikusok most is rajzani fognak dicsfénye körül, mint molylepkék a villanyégőnél. Ha ennek a győzelemnek lesz árnyoldala, akkor éppen ez. De a politikusok már csak ilyenek, ott is igyekszenek ászt ütni, ahol nem is ők szerválnak...

                 (fotó: wtatennis.com)

A tanácsadó esete a tömeggel

Az előző bejegyzés ugye arról szólt, miként fogadták a teniszcsillag Simona Halepet Bukarestben, illetve miként "tündökölt" mellette a főváros főpolgármestere. Utóbbit eléggé el nem ítélhető módon ki is fütyülte a közönség, amit Gabriela Firea meglehetős rossz néven vett. Na, de pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem azért van annyi éve hatalmon, hogy ne legyenek benne olyan, minden hájjal megkent alakok, akik majd jól megmagyarázzák. Még az eset napján megjelentek a párt több megyei szervezetének Facebook-oldalán olyan bejegyzések, sőt videók is, melyek azt sugallták, hogy a tömeg valójában nem is a politikusasszonyt, hanem az világelső sportolót pfujolta! Érted? Akiért éppen odagyűltek sok ezren! Lett is nagy felháborodás, meg ki is derült, hogy a machináció értelmi szerzője az a Florin Bădiţă, aki Monica Macovei volt igazságügyi (sic!) miniszter tanácsadója. Még arra is volt gondja, hogy a hamisított összeállításban megfeddje a "tömeget", mert bezzeg Simona nem ezt érdemelné... Hát, ebben egyetérthetünk. Sőt, nem csak Simona nem érdemelné ezt, de a szurkolói és az egész ország sem. 

A történtek utóélete, hogy a PSD-elnök Liviu Dragnea bejelentette: kirúgják az álhír értelmi szerzőjét és a PSD on-line kommunikációjáért felelős George Harabagiut is. Meg el is határolódnak az akciótól.

Azt bizony jól teszik. Sőt, még jobban el kellene határolódjanak, vagy inkább már régen el kellett volna. Jó nagy falak mögé. 

Így lehet belerondítani egy, végre az egész, vagy majdnem az egész országot egy oldalra állító ünnepbe. Mert ez a spekuláció most hamar kiderült. Szolgáljon például. 

                                Fiatal rajongói körében  (Fotó:Agerpres)

Dicsfénybe (be)sompolygók

Két sportesemény. Egy két évvel ezelőtti, meg egy két nappal ezelőtti.

Két évvel ezelőtt a magyar labdarúgó válogatott a Franciaországban tartott EB-n igen jól szerepelt, meglepetésre megnyerte csoportját, kevés híján kiütötte a későbbi győztes portugálokat. Volt össznemzeti eufória, diadalmenet. Mindenki énekelte a spontán himnusszá lett dalt: "Ez az éjjel soha nem érhet véget..." Pedig azért tudtuk, hogy dehogynem. Ha akkor valaki megjósolta volna mondjuk az andorrai vereséget, azt simán agyonverték volna. Mi sem volt természetesebb - mondom én is, hogy természetes, holott egyáltalán nem kellene az legyen - hogy a politikum azonnal besorolt a pillanatnyilag sikeres focisták mögé vagy inkább elé, aratva a babért. Aztán most látjuk, mi van megint, hogy ne is menjünk messzire pár nap alatt Fehéroroszországgal döntetlen, majd Ausztrália gyepálta meg az aranylábúakat. És senki nem is csodálkozott, szerintem a tippmixen is erre fogadtak többen, mint nem. Az EB-szereplés pedig - amellett, hogy egy kisiklásnak tekinthető - a szurkolóknak, sőt, a focit nem szeretőknek is egy élmény marad, ami arról szólt, hogy valaminek lehetett együtt örülni.

És most a teniszező Simona Halep, aki megnyerte a Roland Garrost. Örömünnep az országnak, a külföldön élő románoknak, azoknak, akik szerét ejthették, hogy Párizsban szurkoljanak a világelső első Grand Slam-győzelmének. Fogadtatás itthon, egyenesben a tévében. Mit látok? A rajongott sportoló mellett ott lépdel nemzetiszín stólával átkötve a bukaresti főpolgármester-asszony, Gabriela Firea. És még ő csodálkozott, hogy a Nemzeti Arénába gyűlt sok ezer ember kifütyülte. Nem rá voltak kíváncsiak, belerondított az alkalomba, amikor végre lehetett együtt örülni valaminek/valakinek: annak a lánynak, aki emberként is szimpatikus, és sportolóként is a csúcsra (vagy a csúcsok egyikére) ért. És ha ez még nem lenne elég, a PSD-politikus még azzal is jön, hogy "sorosiszta propagandagépezet" (ki más?!) szervezte meg a kifütyülését. Vagyis még le is nézi az embereket (ebben az esetben mondhatjuk talán, hogy a szavazókat), azoknak maguktól nincs annyi eszük, hogy elegük legyen a siker fényébe, a más sikerének fényébe azonnal odasompolygókból.

Hálátlan a nép, fogalmazta meg a főpolgármester.

Igen, mindig ide lyukadunk ki a végén.

                            Jobbról - akire kíváncsiak voltak, balról - akire nem

                                    (fotó: digisport.ro)