A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szoboravatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szoboravatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 28., hétfő

Szemtől szembe 188 év után

Ha utána nézünk, számtalan olyan szobrot, szoborcsoportot találunk, ahol apát és fiát együtt ábrázolja az alkotó. Leginkább az édesapa kisgyerek fiával látható (például világháborús emlékműveken), de vannak olyanok is, ahol mindketten kimagasló egyéniségek voltak azzal érdemelve ki az utókor elismerését (idén tavasszal például Bihardiószegen avattak ilyen kompozíciót Irinyi József és Irinyi János alakjával). 
Bár kutakodtam, olyat nem találtam (de attól még létezhet), amikor egyazon térben van apa és fia különálló szobra. Ilyen tér lett október 27-én az érsemjéni Kazinczy kert, ahol a nyelvújító, helyi születésű Kazinczy Ferenc 1907-ben kapott szobrot, a 15. aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos pedig kivégzése 170. évfordulóján, most (részletek ITT). Mihály Gábor szobrászművész alkotását nagyon jól kigondoltan úgy tették talapzatára, hogy az mintegy szembenézzen a másikkal, vagyis (kicsit idealizálva a sztorit, de megesik az ilyen a történelem nagyjaival) 188 év múltán nézhetett újra egymásra a két Kazinczy (hiszen Kazinczy Ferenc már 1831-ben elhunyt), ha már csak szobrok alakjában is. 
(A fotó rákattintással nagyítható.)
                            Szemtől szembe

2012. március 18., vasárnap

Pátosz

Alig pár órája avatták fel Szalárdon a helyi születésű Szalárdi János (1601-1666) szobrát. Szép dolog, szép ünnepség volt.

Természetesen nem maradtak el a beszédek. Aki ilyen ünnepségre megy valamikor, annak jótanácsként mondom: papok és politikusok beszédét sose próbálja például terjedelemre "belőni", a legtöbb valahol mindig elveszti a pontot, és időbe telik, mire megleli...
Szóval a beszédek... Mondták, hogy merjünk nagyokat álmodni, nagy terveket szőni, (meg ilyenek). De mielőtt szárnyra kapnék, egyszer csak indulok hazafelé, és rögtön vissza is zuhanok a földre...


...és arra gondolok, hogy a nagy álmok között talán egy-két kisebbre is kéne időt szakajtani , hogy a lépésben baktató kocsi kormányánál ülve ne kelljen elszakadni a magasztos gondolatoktól, és eléggé el nem ítélhető módon akárkinek az édesanyját illetni a fennköltséghez nem illő szavakkal, remélve, hogy a teleszkóp, a rugó, a gumiabroncs, a mittudoménmi túléli a kalandot.
Mondom, amúgy tényleg szép ünnepség volt.