A kellemes nyári estén sokan voltak a szökőkútnál. A lócákon üldögéltek, vagy éppen a kút mellett álldogálva nézték a vízcseppek táncát, fiatal szülők a gyerekeiket próbáltál elkapni, mielőtt azok soron kívüli fürdőt vesznek.
Nem egyformába, de mind feketébe öltözött lányokból álló csapat tűnt fel a tér egyik oldalán. Összetartozásukat jelezte az is, hogy fejükön krémszínű rózsákból font kis pártát viseltek, egyikük nagyobbat. Utóbbi kicsit a többiek előtt járt és láthatóan találomra kiválasztott járókelőket szólított meg.
Leánybúcsúsok - állapították meg többen.
Valóban, a nagyobb koszorút viselő, vagyis a menyasszonyjelölt egy kis tálkából kókuszgömbnek tűnő tésztát próbált némi apróért idegeneknek eladni, ez lehetett valami próba. A többiek meg időnként fotózták.
Legtöbb helyen sikerrel járt, nem csak pénzt adtak neki, de sok boldogságot is kívántak. Sőt, voltak, akik elébük kerültek, hátha sorra kerülnek. Egy anyuka kislányával szaladt utánuk, a kis szőke kicsi markában szorongatta a fémpénzt, hogy odaadhassa "a menyasszonynak".
A csapat egy őszes szakállú fickó előtt is megállt, aki a szökőkút melletti egyik betonülőkén figyelt. Sajnos nincs egy petákja sem, mondta az, majd hirtelen megoldást ajánlott: elfogadják-e azt a pénzt, ami ott csillog a vízben? Nyilván olyan valaki dobta oda, aki szeretne ide visszatérni, de ő akkor is visszajön, ha az a pénz ily módon egy másik jó ügy érdekébe áll. Mire a lányok mondhattak volna valamit, a fickó már vette is le a cipőjét, majd lábszárközépig érő nyári nadrágját fel-felhúzogatva gázolt is bele a sekély vízbe. A kút körül üldögélők-álldogálók meglepődve, néhányan mosolyogva, sőt, volt, aki tapsolva figyelte a kalandot. A vízbenjárás egy percig sem tartott, a mintás pólón megszárítgatott érme máris ott csörgött az alkalmi pénztárban. Míg húzta vissza a cipőjét, majszolta a kókuszgolyót, s magyarázta a közönségének: "Ezen igazán nem múlhat a fiatalok boldogsága".
