Négykézláb a debreceni járdán

Az igazság, hogy nem éppen négykézláb voltam, de így jobban hangzik. Ellenben így is voltak, akik megbámultak. joggal: mit csinálhat ez a fickó a sötétben, mobiltelefonnal világítva és a járdán matatva?! Szerencsére nem néztek hajléktalannak, hogy kihívják rám a rendészetet... Történt, hogy ki tudja hány századszor lófráltam a Vár utcán, Debrecenben, de még csak most vettem észre ezeket. Talán éppen azért, mert sötét volt. Mármint hogy sötét volt, és a közvilágítás fénye pedig úgy esett, hogy feltűnt, a két lapon furcsa "karcolások" vannak. Helyi lakos ismerősömnek megmutatva a fotókat, felismerte a helyet, mondta, ő is tudja, hogy azok ott vannak, de sosem figyelmezett rájuk, gondolván valami közműcsap-fedelek. Joggal, mert, mint az alábbi fotón is látszik, ilyenek vannak is pár lépésnyire. Nappal pedig annyira nem feltűnőek, akadályt nem jelentenek, aki pedig a járda irányába néz, annak tekintete valószínűleg nem jut túl mobiltelefonja képernyőjénél.

Na, szóval, valami késztetés hatására visszafordultam, hogy én márpedig megnézem, mik ezek. Hát két - minek is nevezzem - talán emléklapocska. Olyan 15 X 15 centisek lehetnek, mintha rézből, az aszfaltba süllyesztve. Két, valaha az ottani házban élt személynek állítanak emléket, az egyik 1942-ben halt meg munkaszolgálatosként (nem is tudjuk hol), a másik 1944-ben, a lengyelországi Oświęcim haláltáborának (Auschwitz-Birkenau tábor-komplexum) deportáltjaként. Bizonyára nem voltak "híresek", hiszen akkor a falon kaptak volna márványtáblát, de családjuknak pótolhatatlanok, bár az sem derül ki, hogy ki és mikor választotta az emlékállításnak ezt az eredeti módját, de nyilvánvaló. Aki lehajol, hogy szemügyre vegye, máris fejet hajtott előttük...

A szövegek:

- Itt lakott / Ehrenreich Menyhért / sz. 1874 / deportálták 1944-ben / megölték / Oświęcimben

- Itt lakott / Wiener György / sz. 1902 / munkaszolgálatosként / meghalt 1942-ben

Egy 70 és egy 40 éves, tragikusan végződött életpálya a járdán. Vajon hány debreceni lakos tudja, hogy cipőtalpával fényesíti ezeket a táblákat? Egy fényesnek nem mondható történelmi kor két villanása a lábak alatt. Míg a járókelők majd simára nem gyalogolják a betűket. Akkor majd ezek is eltűnnek.
U.I. : Mint azóta megtudtam, úgynevezett botlatókövekről van szó, amelyek "nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül »beléjük botlókat«”. 
     (A fotó rákattintással nagyítható.)

Kiterjesztett szárnyakkal

Az '56-os Érmihályfalvi Csoport emléktáblájával egészült ki 2013. október 23-án az érmihályfalvi Széchenyi téren a 2006-ban avatott főnixmadár-emlékmű. A csoport 31 tagú volt, valamennyiük neve ott van az egykori perük helyszínén, a Nagyvárad-velencei római katolikus kultúrházban 2008-ban, a per fél évszázados évfordulóján leleplezett emléktáblán is, ez volt a minta. Érmihályfalván mégis csak 30 nevet lehet olvasni, éppen a Sass Kálmáné hiányzik róla, aki hosszú évekig, évtizedekig volt a helyi reformátusok lelkésze, a régió társadalmi életének kimagasló egyénisége. Mint az akkori koncepciós per első számú "kiszemeltjét", ki is végezték, mint azt jól tudjuk. Bár 1989-ben állítólag egy antikommunista forradalom volt Romániában, és éppen az addig regnált hatalom megdöntési kísérletében találták vétkesnek annak idején a tiszteletest, azóta sem rehabilitálták. Nem volt erre elég az elmúlt 24 év, pedig - ugyancsak állítólag - egy demokratikus társadalom épül már majd' negyed százada. Borúlátóbbak szerint a mai idős- és középgeneráció nem is fogja megérni ezt a rehabilitációt... Aki nem hamisítja a történelmet, az nem hallgatja el Sass Kálmán nevét, ugyanakkor köztérről lévén szó, az érvényes törvény szerint neve nem jelenhet meg köztéren feltüntetve. Az érmihályfalvi táblán egy kiterjesztett szárnyú sas "helyettesíti"  a halála után még ennyi esztendővel is egyesekben rettegést keltő nevet. Mutatva, hogy a szárnyalásnak nem lehet gátat szabni, esetleg a szárnyakat lehet csak rácsok mögé száműzni. Ideig-óráig.

"Színesfémtolvajok" városa

Már-már hagyomány lesz belőle, hogy hétfőnként az elmúlt hétvégi falunapi "kalandjaimról" írok. Most is ezt terveztem, lenne miről - de halasztom, mert nem hagyhatom szó nélkül: mára virradóra valaki(k) leverte(-ték) a nagyváradi Garasos hídról azt az emléktáblát, amiről a minap írtam. Ennyi maradt belőle:

                                                                 (fotók: Bihari Napló)
Bár hivatalosan óvatoskodva fogalmaznak, szerintem ideje lenne kimondani végre egyértelműen, hogy nem a "nemesfémtolvajok" a tettesek. Hiszen most már nem csak a plakettet vitték, de annak márvány lapját is leverték. Ami elsőre még nem sikerült, csak eltörték:

Értem én, olyan jó azt mondani, hogy Várad a tolerancia városa, meg a tolerancia szigete, és mintha ennek hangoztatása hatására ez így is lenne. Hát nincs így. Vannak, akiknek Várad nem a tolerancia városa és kész! A múlt héten még arra fogadtam volna, hogy a csütörtökön újraavatott focis emlékmű jön újra sorra, de a "színesfémtolvajok" rafináltabbak voltak, gondolták, ha már "megpuhították" a táblát, befejezik, amit elkezdtek. Még jó, hogy nem fogadtam. Mondja a váradi Polgármesteri Hivatal szóvivője, hogy a tábla megrongálása óta minden este járőröztek arra a rendőrök. Hát, hiába. Az ilyen "színesfémtolvajok" sajátja, hogy körültekintőek. Megeshet az a csalafintaság, hogy ők is figyelték a rendőröket, és pont nem akkor merényeltek a tábla ellen, amikor a fakabátok arra járőröztek. Nagyon furmányos nép a "színesfémtolvaj". A rendőrnek meg lehet fel sem tűnt volna egy létrát meg valami ütő-vágó-feszítő alkalmatosságot, később pedig már létrát meg valami ütő-vágó-feszítő alkalmatosságot, meg egy töröt  márványtáblán színesfém plakettet cipelő "színesfémtolvaj" banda.
Éppen ma szerelik fel a beígért térfigyelő kamerákat. Pont jókor. Ha valaki még el szeretné lopni azt a kis márványdarabot, azt jól lekamerázzák. Tanulság: a "színesfémtolvajok" is olvasnak újságot, meg néznek helyi tévét, és tudták, hogy bekamerázás lesz. Ezért igyekeztek. A "színesfémtolvaj" előrelátó népség.
"Ioana Indries, a rendőrség szóvivője lapunk (mármint a Bihari Napló) érdeklődésére válaszolva elmondta, hogy a rendőrséghez nem érkezett sem panasz, sem feljelentés az első rongálás kapcsán. Ez azt jelenti, hogy a rendőrség nem nyomozott az első rongálási ügyben."  Ne te ne, mintha korábban azt mondták volna, hogy lesz feljelentés, meg ismeretlen tettes elleni nyomozás. Nem mintha az eredmény nem ugyanaz lenne - de azért mégis, már a formára sem adunk?
Ha kell, a táblát százszor is visszateszik, mondja az illetékes. Valóban, ez lehet az ellenszer. Aztán valaki majd csak megunja...
A történtek ismeretében - és mintegy ismételve a múlt heti bejegyzésemet - továbbra is várom, mikor kerül ismét sor a focis emlékműre.
Azt hiszem, a "színesfémtolvaj" banda nem csak rafinált, körültekintő, furmányos és előrelátó, de kitartó is.
Én meg most nem vagyok derűlátó.