Mintegy háttérzajként szólt egy román nyelvű kereskedelmi rádió. Rendszeresen hallgatom ezt a műsort, haladó szelleműnek tartom, laza, odamondó, a hülyeséget nemzetiségtől függetlenül karikírozza.
Bár nem figyeltem különösebben, miről volt szó ezúttal, de arra valahogy odakaptam a fejem, mikor valami szórakoztató találós kérdés - felelek ment a hallgatókkal és az egyik feladvány eképpen szólt: ki írhatta, hogy "apa trece, pietrele rămân" (a víz halad, a kövek maradnak)? Na, ez még ettől a rádióműsortól is túl meglepő, mondhatnám avantgárd feladvány lett volna, természetesen akkor, ha ők is arra gondoltak, amire én először, mivel Wass Albert jutott eszembe, az Üzenet haza című vers refrénje: "A víz szalad, a kő marad". Érdeklődve vártam, mi lesz ebből? Van a versnek román fordítása?!
Betelefonálókból nem volt hiány, voltak, akik írók neveit sorolták, mások vicces vagy annak vélt megoldásokat mondtak be. Egyikük például "a vízvezeték-szerelőre" tippelt, mivel szerinte az a logikus, hogy a víz elfolyik, a vízkő ottmarad.
Amikor bizonyos "Zoli din Cluj" (Zoli Kolozsvárról) azzal köszönt be, hogy ő tudja a tutit, már tényleg kíváncsi voltam: most valóban el fog hangzani a Romániában háborús bűnösnek tartott író-költő neve az éterben? Hiszen élő műsorról van szó, ha kimondja, az ki van mondva... Erre "Zoli din Cluj" bevágta, hogy: rinichi (a vese). Értsd, hogy anyagcserénk kiválasztó szerve átengedi a vizet, de a vesekő, az ugye, ottmarad, tehát "ez a vese poénja".
Bevallom, erre nem gondoltam, talán az annyiszor hallott verssor nem is engedett más megfejetési lehetőség nyomvonalába. A műsorvezetők ováció kíséretében a helyes válasz kitalálójaként köszöntötték Zolit, aki, mint tudjuk "din Cluj". Én meg konstatálhattam, hogy azért annyira még nem haladtunk a liberális gondolkodásban, hogy ebben a témában... egymás veséjébe lássunk.
