A pokémonok köztünk járnak

A napokban olvastam egy érdekes tanulmányt, mely a mobiletelefonos Pokémon Go játék körül kialakult őrületet próbálja "átvilágítani", érdekes összefüggésekre mutatva rá. A játékot szeretők, ugye, javára írják, hogy ez egy egyszerű játék, nem kell többet belemagyarázni, ezen kívül legalább kimozdítja kedvelőit a számítógép és a szoba fogságából a szabadba. Ellenzői szerint az egész egy hülyeség, az agyhalál melegágya, világuralomra törő hatalmak újabb cselvetése. A tanulmány szerzője szerint utóbbi tábor tagjai egyszerűen nem is értik a játék mechanizmusát, ám nem akarnak kimaradni az azt övező őrületből, ezért inkább a gyűlöletet választják, ennek pedig hangot is adnak, úgy állítva be az egészet, hogy ők a "józanabbik" csoport tagjai, véleménnyel rendelkező, az átlagból kiemelkedő egyéniségek. Persze, magával a tanulmánnyal, illetve az általa hivatkozási alapnak megemlített kísérletekkel is lehet vitatkozni. 
Magam nem a Pokémon Góról akarok szót ejteni, hanem az oldalvizén megállapítottakról, kiterjesztve azt például egy másik "őrületre", a fészbukozásra is. A közösségi oldal kitalálói minden bizonnyal nem sejtették előre, milyen irány(ok)ba fog fejlődni találmányuk, hogy viharos sebességgel sokak számára a társadalmi-közösségi élet egyik, ha nem a fő színterévé változik. Ahol bárki bemutathatja sikerességét, boldogságát, okosságát, úgy, hogy jóval sikeresebbnek, boldogabbnak, okosabbnak tűnjön egyrészt másoknál, másrészt sokszor a valóságnál is. Ahol az átlagból, a szürkéből kiemelkedőnek tűnhet, miközben sokszor megszűnnek a normális emberi kapcsolatai vagy ítélőképessége. Például az utcán nem is köszön annak, akinek lájkolja fotóit, vagy olyan képet tesz közzé magáról, melyet idegenek előtt nem vállalna fel, nem mérve fel azt, hogy nem csak azok látják azt, akiknek szánja. Tapasztalatok igazolják: megszűnni látszik az a hagyományos emberi kapcsolat is, amikor valami hiányosságra, hibára jószándékúan felhívtuk a figyelmet, kérve, javasolva a korrigálást. Ma már inkább az dívik, hogy lefényképezzük, világgá harsogjuk, éreztetve: "azok" idióták, de "mi" észrevesszük, megmutatjuk és elhatárolódunk. Menetrendszerűen érkezik a kommentek serege, melyek természetesen ugyancsak elhatárolódnak, bírálnak. A lényeg: mi nem ők vagyunk, hiszen ők a szürke (buta, tehetetlen, tehetségtelen, igény szerint akár korrupt, nemzetáruló, stb.) tömeg, a másik oldalon meg ott vagyunk mi, akik állják a sarat. 
A lényeg: kitűnni, feltűnni, jobbnak tűnni. 
Tűnni. 
Úgy is mondhatnám: a pokémonok köztünk járnak.