Naiv politikus márpedig van

Azt mondod, naiv politikus nincs? Szerintem meg van, hasonlatos a naiv festőhöz: szinte ugyanazt csinálja, csak... másként. Más szinten. Ösztönből. Vagy éppenséggel olyan furmányosan, hogy akár a nem naiv politikusok közé is beállhatna. Pedig azok sem semmik, de őket most hagyjuk.

Megtörtént eset, hogy egy bizonyos hivatal kirendelt alkalmazottai bekopogtak egy házhoz, úgynevezett környezettanulmányt végezni: milyen gazdaságot vezet a tulaj, kinek asszonyát lelték otthon. Utóbbi rögvest sejtette, hogy ennek adófizetési vonzatai lehetnek, hát nyomban együgyűre vette a figurát, kezdődött a csűrés-csavarás. Azt ugye már késő volt tagadni, hogy az udvaron néma rucák totyognak, ám a nyilatkozattevő mindjárt hárított is azzal, hogy azok nem az övéi, hanem "a fiúé". Ló is nyerített a melléképületben, az meg "az emberé". Igen ám, de a ló mellett csikó is ugrabugrált. Az kié? "A csikó? Hát a lúé!" Na, azt tessenek adófizetésre bírni...

Egy idő után az asszonyság megunta a macerát, ezzel zárva rövidre: "Ne azt tessenek kérdezni, ami magukat érdekli, hanem amire én válaszolni akarok!" 

Hát nem zseniális? 

Nem a politikusok között lenne a helye? Akik valójában ugyanezt csinálják?!

                                   (fotó: erdekesvilag.hu)

Variációk meglepetésre

"Adjon egy kis aprót" vagy "Ennivalóra kell". Általában ezzel a szöveggel tarhálja a pénzt az Óperencián inneni város közismert koldusa, de van, hogy nem mond semmit, csak nyújtja a kezét. Nem poénnak szánta, de szinte közröhejbe fulladt annak a jótét léleknek a reakciója, aki egy vásári napon, tehát sokak szeme láttára, komolyan vette ezt az ennivalós témát, és a feléje nyújtott tenyérbe egy kiflit tett. Nem is a legolcsóbbat, hanem a tévében agyonreklámozott csomagoltat, ennek ellenére a koldus szeme elkerekedett az adomány láttán, s mint említettem, a közelben állók jól mulattak a meglepetéstől megnyúlt arcát látva. 
Nem kevésbé lepődtek meg azok, akik már egy sokkal nagyobb város csillogó bevásárlóközpontjának emeltén, egy ékszereket és illatszereket árusító stand környékén álltak. Történt ugyanis, hogy frizurájuk és sminkjük miatt nehezen beazonosítható korú lányok (de azért mégis csak iskolás korúak) nézelődtek a pultnál, mikor egyikük hangosan elkáromkodta magát. De nem ám csak úgy ingyom-bingyom módra, hanem jó ízes-cikornyásan, hogy hallatán tán' még egy falusi kocsis is szégyenkezve dobta volna a gyeplőt a pironkodó lovak közé. Nem is volt csoda a kirohanása, hiszen megszakadt a pláza ingyenes wifi-összeköttetése, így félbemaradt egy fontos chat-dumcsi, ami valóban tarthatatlan. 
A világ tele van meglepetésekkel.