Hogy mi lehet ennél is nagyobb blődség? Íme: bíróság mondta egy Vaslui megyei férfi szemébe, hogy márpedig ő halott és kész!
Az ügynek persze van előzménye is, a most 63 éves Constantin Reliu már elég régen, 1992-ben lelépett Törökországba. Utoljára 1999-ben volt otthon és a dolgok nem alakulhattak túl jól a családban, mert azóta semmi életjelet nem adott magáról, felesége pedig újabb 14 év múltán, 2013-ban érezte úgy, itt az ideje néhai(nak hitt) élete párját hivatalosan is halottá nyilváníttatni. A procedúra 2016-ban befejeződött, a romániai adminisztráció számára Costi bá' meghalt. Nem úgy a törököknek, éppen ellenkezőleg, nagyon is eleven volt, ám mivel lejárt a tartózkodási engedélye, kiadták az útját. Ekkor tudta meg, hogy a hazai hatóságok szerint ő már örök álmát alussza. Joggal gondolhatta, hogy ezt az egészet is csak álmodja, ám valószínűleg korgó gyomra ráébreszthette a valóságra: mint halott, ugye, nem vállalhat munkát, főleg, mikor még sok élőnek sincs, ennél fogva jövedelem sem duzzasztja zsebeit. Az élő halott bíróság előtt próbálta igazát megtalálni, de ott a szemébe mondták, hogy márpedig ő halott, ne acsarkodjon. Az indok: lejárt a határidő, ameddig élni (sic!) lehetett volna a fellebbezés jogával, hiszen közben eltelt 2 év! Különben is, micsoda dolog az, hogy egy halott csak úgy asszongya, hogy él? Ki látott már ilyet?! Costi bá' most menne vissza Törökországba, ahol állítólag vállalkozása van (ezek után nem csodálkoznánk, ha temetkezési vállalkozó lenne, esetleg kísértetkastélyt működtetne), de nem tud. Na miért? Mégis hogyan utazgasson egy halott, ki ad neki útlevelet? Nincs mit tenni, újra szembe kell szállnia a hatósággal, és valami bizonyítékot felmutatni arra vonatkozóan, hogy mégiscsak él. Mert, mint látjuk, az nem elég, hogy a maga valójában megjelenik az ítélőszék előtt. Úgy értem, Szent Péter ítélőszéke előtt talán elég lehetne, már, ha halott lenne, de a földi intézményrendszer nem hagy packázni magával.
A róla megjelent fotókon Costi bá' igen elevennek néz ki
(fotó: estnews.ro)
