2017. április 18., kedd

Repül a, repül a...*

Álltam a benzinkút pénztáránál. Míg soromra vártam, csodáltam a hölgyet, aki nem sokkal előttem fizetett, s már a kávéautomatánál ügyködött. Csodálatomat azzal vívta ki, hogy számomra hihetetlen méretű körmei ellenére valami megfoghatatlan technikával nyomkodta a gombokat. Fogalmam sincs, hogy egyéb tennivalóit - amiket most nem részleteznék - hogyan látja el ezekkel a monstrumokkal?!
Aztán láttam, hogy a kávéspohárral egyensúlyozva ült be éppen az én autóm mellett megtankolt csodamasinába, melynek négy kereke (felni + abroncs), meg mondjuk a két visszapillantója kerülhet annyiba, mint az én masinám, mely - mint mondtam - mellette szerénykedett. Mivel piros, azt is mondhatnám, mellette pironkodott.
Aztán alig telt idő, már a városon kívül repesztettem, amikor ki tudja honnan érkezett mögém, majd az első adandó alkalommal meg is előzött az említett kocsi. Még alig vágott be elém, amikor hirtelen rántottam egyet a kormányon, szerencsére alig valamennyit. Reflex-mozdulat volt, már túl is voltam rajta, mire tudatosult bennem: az váltotta ki, hogy hirtelen repült valami a szélvédőm felé.
Na, mi volt az?
Igen, a papír kávéspohár.
Kiürült, a körmös meg egyszerűen kidobta az ablakon. Egy olyan kocsiban mégse lehet szemetelni.
Az én kis piros kocsim meg megint pironkodott.   
  (*gyerekjáték)
                                            Nem ilyen volt, de ez is szép...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése