Variációk meglepetésre

"Adjon egy kis aprót" vagy "Ennivalóra kell". Általában ezzel a szöveggel tarhálja a pénzt az Óperencián inneni város közismert koldusa, de van, hogy nem mond semmit, csak nyújtja a kezét. Nem poénnak szánta, de szinte közröhejbe fulladt annak a jótét léleknek a reakciója, aki egy vásári napon, tehát sokak szeme láttára, komolyan vette ezt az ennivalós témát, és a feléje nyújtott tenyérbe egy kiflit tett. Nem is a legolcsóbbat, hanem a tévében agyonreklámozott csomagoltat, ennek ellenére a koldus szeme elkerekedett az adomány láttán, s mint említettem, a közelben állók jól mulattak a meglepetéstől megnyúlt arcát látva. 
Nem kevésbé lepődtek meg azok, akik már egy sokkal nagyobb város csillogó bevásárlóközpontjának emeltén, egy ékszereket és illatszereket árusító stand környékén álltak. Történt ugyanis, hogy frizurájuk és sminkjük miatt nehezen beazonosítható korú lányok (de azért mégis csak iskolás korúak) nézelődtek a pultnál, mikor egyikük hangosan elkáromkodta magát. De nem ám csak úgy ingyom-bingyom módra, hanem jó ízes-cikornyásan, hogy hallatán tán' még egy falusi kocsis is szégyenkezve dobta volna a gyeplőt a pironkodó lovak közé. Nem is volt csoda a kirohanása, hiszen megszakadt a pláza ingyenes wifi-összeköttetése, így félbemaradt egy fontos chat-dumcsi, ami valóban tarthatatlan. 
A világ tele van meglepetésekkel.